Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.
Ülésnapok - 1901-243
164 U3. országos ülés 1903 Sopronba, A jegyző ur, a ki itt fenn volt, — a minisztériumban dolga volt, — nem tudott mit tenni, jöttek hozzám és én felmentem a minisztériumba megnézni, hogy mi történt. Azt mondták, hogy: nem tehetünk ellene semmit. Erre elmentem a laktanyába, mert hiszen nyilvánvaló, hogy az illetőt 25-én nem lehet letartóztatni, és mondtam, hogy 28-án csukják he, semmi közöm hozzá, de ne ma. Azt felelték: Kérem, nekünk az az utasításunk onnan, hogy. ha jelentkezik, tartóztassuk le. Három napig az a jegyző itt volt és ugy szállították el. Ilyen esetekben, azt hiszem, bizonyos méltányosságot is várhatna a nemzet. Nem tudom, nem fogja-e a miniszter ur vagy az államtitkár ur rossz néven venni, de kérem őt, ne vegye gyanúsításnak, én elmondom ugy, a mint nekem mondották. Nem vonok le belőle konzekvencziákat, mert ha feltétlenül meg volnék arról győződve, hogy ez igy van, akkor máskép beszélnék. Itt csak előadom azt, a mit nekem mondtak. Kérem, vizsgálja meg, igaz-e vagy nem ? Gromon Dezső államtitkár: Kérem az adatokat ! Zboray Miklós: A delegáczióhan megszavaztak 2,400.000 koronát két monitorra. Megszavazták azon kikötéssel, hogy ez a monitor magyar gyárban készüljön, mert hiszen számtalan hajógyárunk van, mely nem megy a legfényesebben, tekintettel a sanyarú helyzetre: de e miatt igenis lehet készíteni, mert hiszen készítenek is. És mi történt ? A konkurrenczia utján a Danubius hajógyár a monitorokat megkapja, azonban az összes csővezetékeket és az összes főbb részeket ennek daczára a Sckichan-czég készíti Elbingben, egy Simmich nevezetű tengerészmérnök felügyelete alatt. Kérem megvizsgálni, igaz-e ez, és ha igaz, kérem intézkedni, hogy mégis a delegácziónak ez a határozata ne legyen egy szappanbuborék, a mit bármikor ugy elfúj a hadügyminisztérium, a mint az neki tetszik. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbáloldalon.) A követelések tárgyában, a miket a képviselőház ellenzéki oldaláról felsoroltak, fel lett sorolva a büntetőtörvény, a büntető eljárás; fel lett sorolva magyar tiszteknek a magyar hadseregbe való áthelyezése, a magyar nyelvnek alkalmazása, a melyről Hieronymi t. képviselőtársam ugy vélekedik, hogy ez csak fegyelmi kérdés; fel lett sorolva a jelvény kérdése; fel lett hozva, hogy a magyar hadtestek az alkotmányra felesküdtessenek, és a magyar hadsereg Magyarországon helyeztessék el; fel lett sorolva a gúzsbakötés és a kikötések eltörlése, a magyar nyelvnek az iskolákban erősebb mértékben való használása és tanítása, a véderőtörvény végrehajtásának a honvédelmi miniszterre, mint legfőbb fórumra való átruházása, a közös póttartalékosok kontingentálása; fel lett sorolva, hogy a magyar ezredekben tiszti rangot csak az április 2-án, csütörtökön. nyerjen, a ki magyarul tud és felhozták a kétévi szolgálati időt. Én, t. ház, soviniszta magyar ember vagyok és feltétlenül osztom azt, hogy a mit lehet a törvényes kereteken belül kMinni és a mik ezen nemzetnek feltétlen jogai, mert nemzet csak igy lehet, azt vMjuk ki. Hogyha használjuk ezt a kifejezést: a magyar nemzeti állam kiépítése, és ha azt nemcsak frázisnak te kintjük, ennek csak ugy. van értelme, ha ezeket a jogokat, melyek egy nemzeti állam kritériumát képezik, megadják. Mégis ezekkel a kérdésekkel ezúttal nem foglalkozom. Nem foglalkozom pedig azért, mert mindegyik kérdés, ugy a hogy a nemzet jogai szempontjából az ellenzék kívánja és ugy, a hogy azt a túloldalon ülő kormányhatalom megadni akarja, bizonyos tekintetben ellentétben van egymással és azoknak a megvitatása hosszabb időt, alaposabb vitát igényel. Én nem foglalkozom ezekkel a kérdésekkel részletesen. Osak azt a nézetemet akarom kifejezésre juttatni, hogy igenis állom azt, a mint már emiitettem, hogy nem mi, a kik nem szavazzuk meg ezt a javaslatot, hanem a kormány van hMatva arra és a kormánynak kötelessége azt mondani: többet kívánok ezért; a nemzetnek rekompenzácziókép adom ezt vagy amazt! És én a rekompenzácziót nem abban értem, a mihez a nemzetnek mint nemzetnek joga van, hanem abban értem, a mi könnyítést nyújt a nemzetnek. Tessék ennek a kormánynak, a mely nagyobb vérbeli áldozatot kíván, ajánlatot tenni. Ha nem tudja megtenni, kergessen szét bennünket, appelláljon a nemzetre, és ha a nemzet megadja néki a többséget, akkor el van döntve az a kérdés, hogy ez a nemzet nem érett meg arra, hogy jogait ugy érvényesítse, a mint az ellenzék most akarja. (Helyeslés a haloldalon.) Ha pedig a nemzet nem adja meg a többséget, akkor két ut lehet: vagy az az ut, hogy nincsenek megelégedve a nemzet akaratának ily nyilvánulásával, miről beszélnek és szónokolnak a bizottságokban: az alkotmány dugába dőlt; ám dűljön, úgysem ér semmit, ha nem történhetik semmi, a mit a nemzet akar, csak mit ráparancsolnak; vagy pedig az az ut áll előttünk, hogy megegyezésre jut a dinasztia és a nemzet ezekben a kérdésekben is, és nem lesz csak szóvirág, a mit gr. Andrássy Gyula beszédében felhozott, hogy a dinasztia és a nemzet teljesen megértik egymást, hanem végre olyan állapot lesz, a melyet mindenki örömmel üdvözöl. (Helyeslés a baloldalon.) T. ház! Itt az ellenzéki padsorokban nagyon sokan előállottak azzal, hogy a volt nemzeti pártnak beszédeiből felolvastak és idéztek részleteket, és keresve keresték azt, hogy rájuk olvassanak bizonyos ellenmondásokat, vagy azt olvassák rájuk, hogj r bizonyos mértékben engedtek volt álláspontjukból. Nem követem ezt a példát, nem követem semmi szin alatt; azért