Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-243

162 2k3. országos ülés 1903 április 2-án, csütörtökön. figyelmeztetésem a jobboldalnak szólt, a mostani a baloldalnak. Zboray Miklós: Az osztrák badmentességi adóról is van egy kimutatás. Az osztrákok 1,142,530 forintot tartoznak évente befizetni. Ugyanazon sablon szerint van készítve ez a kimutatás, mint a magyar; a badmentességi díj czimén befolyó adókról egy szó említés téve nincs. Az az egy azonban bizonyos, hogy az általuk törvényszerüleg elvállalt összeg meg kell hogy legyen, s meg kell, hogy legyen annak kamatjáruléka is. Ha összegezem az összeget, a vagyont, 52,569.298 koronát látok — mert itt összegezve nincs — a mely végösszegként mint állag jelentkezik Ausztriában. Már most tekintettel arra, hogy Ausztria ennyMel, majdnem 300.000 forinttal többet fizet liozzájáruláskép, mint mi, s tekintettel arra, hogy a mi tőkénk 41 millió koronát tesz ki, az 52 millió alapszámmal nem látom arányban a két összeget, mert vagy a miénknek kellene sokkal magasabbnak lenni, vagy annak sokkal alacsonyabbnak, vagy vice versa. Ezek azok a kérdések, a melyek engem arra késztettek, hogy a t. házhoz benyújtsak egy határozati javaslatot. (Helyeslés a néppárton.) Az én határozati javaslatom, menten minden gyanúsítástól és minden személyeskedéstől, épen azt czélozza, hogy módot adjak a honvédelmi miniszter urnak arra, hogy beterjeszsze ezeket az adatokat, részletes kimutatásokat terjeszszen elő, hogy hova adják azt a pénzt, kinek és mennyit kölcsönképen, s hogy tegye meg az intézkedéseket arra nézve, hogy ez az adó, a mely nálunk 3 írtnál kezdődik és 120 forintnál végződik, inig Ausztriában 1 forintnál kezdődik és 100 forintnál végződik, ha már annyira rajta vannak az osztrákok a paritáson és annyira kívánják, hogy kMegyük részünket a teherviselésből, itt is megfelelő módon arányba hozassék. (Helyeslés a néppárton.) Határozati javaslatom tehát a következő (olvassa): »A t. ház a törvényjavaslatot el nem fogadja.* (Helyeslés a néppárton.) E tekintetben leszek bátor még néhány szót szólani. »Utasítja a ház a honvédelmi minisztert, hogy tegyen részletes jelentést a hadmentességi dijakból befolyt alap állagáról, annak bevételeiről,« — értem alatta a hadmentességi dijat, a mely adóként vétetik be — »terjeszsze elő tételenkint a kiadásokat,« (Helyeslés a néppárton.) — hogy én lássam, mi az az egyéb kiadás alatt felsorolt 5 millió — »és utasítja különösen arra, hogy a hadmentességi dij megfelelő módon leendő leszállítása tekintetében tegye meg a szükséges lépéseket.« (Elénk helyeslés a néppárton és a szeísöbaloldalon.) Tekintettel arra, hogy még folytatni akarom beszédemet, kérek egy kis szünetet. Elnök: Az ülést tíz perezre felfüggesztem. (Elénk helyeslés és éljenzés a bal- és a szélsőbaloldalon.) (Szünet után.) (Az elnöki széket gr. Apponyi Albert foglalja el.) Elnök: T. ház! Az ülést újból megnyitom. Kérem Zboray Miklós képviselő urat, méltóztassék beszédét folytatni. Zboray Miklós: T. ház! Az előbb reámutattam arra a visszásságra, a mely Ausztriában és Magyarországon a hadmentességi adó nagysága tekintetében fennáll. Engedje meg a t. ház, hogy most foglalkozzam egy kissé a hadseregnél tapasztalt bizonyos dolgokkal. Jelesül, ha már megkívánják tőlünk ezeket a véráldozatokafc, ha előterjesztenek ilyen törvényjavaslatot, a mely a nép ujabb megterheltetésével jár, azt hiszem, joggal elvárhatja ez a nemzet, hogy némi rekomjDenzácziót kapjon. Mi a passzív rezisztenczia alapján állunk ez ideig, mert csak azt mondjuk, hogy a mit eddig megadtunk, megadjuk a jövőben is, de többet nem. Ha tehát valaki többet kér. kell, hogy azt ugy indokolja, hogy a megtagadóval megértesse, hogy annak bebizonyítsa, hogy joggal kér többet, vagy ha ezt nem tudja tenni, akkor valamely rekompenzácziót nyújtson azért, hogy meggyőződése ellenére ilyen nagyobb áldozatba megy bele az illető. Ezt mi nem látjuk. Ezzel szemben ha nézzük azt, hogy a hadsereg az ellátás, a felszerelés, az élelmezés tekintetében hol szerzi be a szükségeseket, azt látjuk, hogy a mint előttem szólott t. képviselőtársaim erre reámutattak, csak nagyon csekély mértékben Magyarországon, legtöbbnyire Ausztriában, és hogy annak a kiadásnak, annak a pénzáldozatnak, a melyből ez a hadsereg kikerül, legnagyobb része nem a nemzet tagjainak zsebébe folyik, hanem Ausztria polgárainak a zsebébe, és viszont az a fény, az a dicsőség, a mely a hadseregből árad, rendesen visszaszármazik a hadsereg részére, a mely azt magának vindikálja; nekünk marad a hadgyakorlat, a letiprott szántóföldek, a pénz- és a véráldozat. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Ki lett mutatva, hogy honvédségünk tényleges létszáma tekintetében már eddig is többet szolgáltattunk, mint Ausztria, (Ugy van! balfelöl.) ki lett mutatva, hogy nem a népesség számaránya szerint kell felosztani az ujonezozási arányt, hanem a 20 és 24 év közötti korosztályok szerint, most pedig rámutatok egy példára, a mely azt igazolja, hogy a mi dicsőség, a mi fény van akár a magyar nemzetben, akár ebben a hadseregben, a mely ugy a múltban, mint most, magyar vért is kMan: az viszont mind Ausztria számára lett lefoglalva. Hogy ezt bizonyítsam, hMatkozom arra, hogy Bécsben a hadsereg fényének, dicsőségének emelésére, egy Heeres-Museum létesült,