Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-242

2b2. országos ülés 1903 április 1-én, szerdán. 145 Babó Mihály; Nyomban ő utána olvasta fel Lengyel képviselő ur a helyreigazító részt! Széll Kálmán miniszterelnök: Nem igy van! Babó Mihály: De igy van! Széll Kálmán miniszterelnök: Dehogy van igy! Babó Mihály: Már bocsánatot kérek, igy történt, miniszterelnök ur! Széll Kálmán miniszterelnök: Nem igy tör­tént ! (Nagy zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek ! Babó Mihály: A mi a mai napon történt, azt csak nem méltóztatik letagadni. (Nagy zaj a, jobboldalon. Elnök csenget.) A. gyorsírói jegy­zetek nincsenek a kezemben; de azt gondolom, a miniszterelnök ur nem fogja megczáfolni, a mit mondott. Széll Kálmán miniszterelnök:Demegczáfolja! Babó Mihály: Hát hiszen mondani fogja, de megczáfolni nem fogja tudni a t. miniszter­elnök ur ! Felolvasta a miniszterelnök ur... (Moz­gás a jobboldalon.) Jogom van beszélni, és nem azért szólaltam fel, hogy eltöltsem az időt. (Foly­tonos zaj.) Elnök: Méltóztassanak csendben lenni a kép­viselő urak, különben névszerint fogom a zajongókat megszólítani. Babó Mihály: Épen az, a mi ma történt, hogy t. i. egy beszédbe állítólag sértő kijelentés csúszott be, a miniszterelnök ur felfogása sze­rint, a miniszterelnök úrral szemben . . . Széll Kálmán miniszterelnök: Felolvastam! Babó Mihály: A miniszterelnök ur felolva­sott az illető képviselő ur beszédéből, de azt a részét, a melyben meg van mondva, hogy a kép­viselő ur a miniszterelnök urat azzal egyáltalán nem akarta sérteni, nem olvasta el. Széll Kálmán miniszterelnök: Az nincsen megmondva. Most sem jól czitál, mert nincs megmondva! (Nagy zaj a jobb- és a baloldalon. Elnök csenget. Felkiáltások a jobboldalon: Nem szól a házszabályokhoz! Zajos ellenmondás a szélsőbaloklalon.) Elnök (ismételten csenget): Csendet kérek, t. ház, ezen az oldalon. (A szélsőbalra mutat.) Kötelességem figyelmeztetni a t. képviselő urat, hogy a házszabályok czimén kért szót. Méltóz­tassék annál maradni. Pap Zoltán: Ez házszabály kérdése. Elnök: Csendet kérek! Babó Mihály: A miniszterelnök ur engem aposztrofált közbeszólásával. Erre megjegyzést tenni jogom van, ha egyéb, czimen nem, szemé­lyes kérdés czimén. Elnök: Akkor külön azon a czimen tessék szót kérni. Babó Mihály: Felhívom erre az ügyre a miniszterelnök ur emlékezőtehetségét, ha pedig az nem jön segítségére, itt van a Napló, Len­gyel Zoltán képviselő ur a miniszterelnök ur tiltakozására igy nyilatkozott: »Az is lehetsé­ges, hogy nem igy volt, és ha ön mondja, ugy készséggel elhiszem.« KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XM. KÖTET Széll Kálmán miniszterelnök: De nem vonta vissza! Babó Mihály: Nem vonta vissza? Ezt csak nem lehet máskép magyarázni, mint vissza­vonásnak ? Széll Kálmán miniszterelnök: Nem vonta vissza! Babó Mihály: Igenis kijelenti, hogy roszszul volt informálva, hogy neheztelt kijelentése olyan volt, a melyet tenni nem lett volna joga, ha jól lett volna informálva. Széll Kálmán miniszterelnök: Nem mondta! Babó Mihály: Ha itt, a mikor a Naplóval szem­ben történnek ily félreértések, elzárkóznak attól, hogy közvetlenül tétessenek a kérdések és köz­vetlenül adassanak a feleletek, ez, azt hiszem, a ház méltóságával és a tárgyalás komolyságával elllenkezik. (Felkiáltások a jobboldalon: Ez ellen­kezik !) Ismétlem, nem az volt czélom, hogy háromnegyed három órán tál beszéljek. Egy kérést akarok csak a t. többséghez intézni. Lengyel Zoltán: Hiszen nincs szükség az idő kihúzására. Háromnegyed három már elmúlt! Babó Mihály: Kérést akarok intézni a t. többséghez. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Pap Zoltán: Tele van a levegő puskaporral! Elnök: Csendet kérek, Pap Zoltán kép­viselő ur! Babó Mihály: Ez a kérés a jövő szempontjá­ból egy nagy elvi jelentőségű kérdés megoldá­sát czélozza, nevezetesen azt kérdem, vájjon akkor, a miíor nincs jelen a miniszter, a kihez a kérdés szándékoztatik tétetni, át lehet-e tenni az interpellácziót másnapra, vagy nem ? (Fel­kiáltások a jobboldalon: Nem!) A szavazás után tudom, hogy nem, mert a túloldalé a több­ség. De nem lehet itt egyszerűen rámondani, hogy »nem lehet«, (Felkiáltások a jobboldalon: Házszabályok!) mert ha önök akarják, és nem tiltják meg önöknek, akkor igenis lehet. (Zaj a jobb- és a baloldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Pozsgay Miklós: Meg kell szavazniuk önöknek ! Elnök: Kérem a t. házat, méltóztatik-e belenyugodni, hogy Pap Zoltán képviselő ur három interpellácziója áttétessék szombatra? (Igen! Igen!/ Kubik Béla: Belenyugszunk. Elnök: Akkor most következik Várady Károly interpellácziója a honvédelmi miniszterhez ifj. Ragályi Géza egyéves önkéntességi ügyében. Várady Károly: T. képviselőház! Én is ugyanazon indokból, a melyet t. barátaim fel­hoztak . . . (Derültség a jobb- és a baloldalon.) Pozsgay Miklós: Hiába nevetnek, ez igaz ! Várady Károly: Várom, a inig kinevették magukat, majd akkor beszélek. Tessék csak tel­jes bátorsággal, szopránban és baritonban ne­vethetnek. Ugyanazokból az indokokból, a me­lyeket t. barátaim felhozni szívesek voltak, nevezetesen abból az indokból, mert a t. hon­ié

Next

/
Thumbnails
Contents