Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.
Ülésnapok - 1901-242
144 2í2. országos ülés 1903 április 1-én, szerdán. nem válaszoltam. Erre nézve vagyok bátor megjegyezni, hogy az ügy tisztázása után én óhajtottam válaszolni Boda Vilmos képviselő urnak, azonban ő abban az időben nem volt jelen. Később Boda Vilmos képviselő ur a felvilágosításokat megkapta, és ugy vagyok értesülve, hogy ezen interpellácziót visszavonni szándékozik. Elnök: Pap Zoltán képviselő ur kMan szólani. Pap Zoltán: Félreértett szavaim megmagyarázása czimén kérek szót. (Felkiáltások a jobboldalon: Micsoda czimen!) Kérem, a czim mellékes, a fő, hogy beszéljünk. (Zaj a jobboldalon. Elnök csenget.) Tudom azt, hogy nekem jogom lett volna ezen interpellácziót az interpellácziós-könyvből kihúzni és azt szombaton újra bejegyezni, azonban én nem akarok játékot űzni a parlamentarizmussal semmiféle formában. (Derültség és felkiáltások a jobboldalon: Hői ez mi? Zaj.) Bocsánatot kérek, hogy mi ujjongani való van ezen, azt majd lesz szMes az urak valamelyike megmagyarázni. Azt hiszem, hogy lojálisán nyilatkozom és lojálisán viselem magamat, tehát ne méltóztassék egy kijelentésre, a mely őszinte, ujjongással felelni. Nyilvános, világos czélzatom van most is, t. i. a vitának eme pontján, magától a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrtól akarom hallani, hogy helyes-e az, r a mit az interpellácziómban felpanaszolok. Én nem nyugszom bele és nem nyugodhatom bele, hogy majd a szenvedélyek lecsillapulása után történjék meg a válasz. Most akarom ezt hallani. A formákhoz nem ragaszkodom és mikor nemzeti érdekű dolgot akarok művelni, azt hiszem, hogy e tekintetben nem is lehet külömbség az ellenzéki pártok és a kormánypárt között. Épen most akarok választ hallani egy, a vallásra és nevelésre vonatkozó kérdésemre a miniszter úrtól. 0 most nincs itt, én pedig hat hónapig nem várok. Azért, ha ez a forma nem tetszik a képviselőháznak, mindannyiszor kitörlöm és beirom ezt az interpellácziót, addig, mig a miniszter urat itt nem találom. (Zaj. Elnök csenget.) Babó Mihály: T. ház! A házszabályokhoz kérek szót. Éu az interpellaczionális jogot a ház tagjai részére olyan szent és sérthetetlen valaminek tartom, a miből játékot űzni nem lehet és nem szabad. (Mozgás és zaj a jobboldalon.) De miben találom én a lényegét és a súlypontját ennek? Abban a közvetlenségben, a melylyel az interpellácziónak hatnia kell arra a miniszterre, a kihez intézve van. Bocsánatot kérek, hogy kérdezhetek én valakit magándolgomban is, ha az velem szemben nem áll? Teszek én ahhoz kérdést, a melylyel a közvetlenség hatása alatt akarok választ kapni, ha nincsen előttem az illető? Vájjon nem a komolyságnak rovására történik-e, hogyha az illető miniszter — nem vádolok, mert nincsen okom, sem jogom reá . . . Gromon Dezső: Beteg! Babó Mihály: Hiszen magam hangsúlyozom, hogy a távollét indokolt lehet. Hisz a miniszterrel is megtörténhetik az az emberi szerencsétlenség, hogy beteg; de bocsánatot kérek, most már ebből nem az következik, hogy, mert beteg, az ő székéhez intézze az interpelláló a kérdést; mert a közvetlenség erejével kell hatnia a kérdésnek és indokolásának s a közvetlenség erejével kell hatnia a feleletnek és érveinek. Ebben van az interpellácziónak a súlypontja. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) És ha igaz az, a mint hogy igaz, hogy a közélet terén a nyilvánosságot és a közvetlenséget állítjuk előtérbe, akkor magából a parlamentből ezt a helyes elvet kiszorítani nem lehet, nem szabad. Ez az én felfogásom, és épen ezért azt gondolom, hogy a t. ház is helyesen fog határozni és intézkedni, ha hozzájárul ahhoz a kérelemhez, a melyet a t. képviselőtársam intézett a házhoz. (Felkiáltások a jobboldalon : Mindjárt háromnegyed!) Elnök (csenget): Csendet kérek, t. képviselőház ! Babó Mihály: Bocsánatot kérek, én nem azért beszélek, hogy háromnegyed legyen! (Nagy mozgás és zaj a jobboldalon. Elnök csenget.) Én megismétlem kérésemet . . . (Zaj a jobboldalon.) Hangsúlyozom, hogy én nem azért beszélek, hogy a háromnegyed elérkezzék. Hanem igenis beszélek azért, hogy meggyőzzem a minden kérdés iránt fásult és elfogult t. túloldalt (Zaj jobbról.) arról, hogy akkor, mikor itt igazságos kérelmet terjesztenek elő, a t. többség és a kormánynyal szemben, akkor önöknek is teljesíteni kell azt a kötelességet, a melyet, ha egyéb nem, a méltányosság parancsol.. . (Mozgás és zaj a jobboldalon.) Ahhoz jogunk van. hogy ez a kívánságunk teljesíttessék. (Ugy van! a szélsöbaloldalon. Zaj és mozgás jobbfelöl.) Mondják meg hát önök, hogy kihez fogja t. képviselőtársam intézni a kérdést? Itt van-e a t. miniszter ur? (Zaj jobbfelől és felkiáltások: Nincs itt, de itt van a helyettese! Majd megadja a választ a miniszter!) Elnök (csenget): Csendet kérek ! (Felkiáltások a jobboldalon: A házszabályokban van, hogy írásban kell beadni!) Babó Mihály: Tudom, de az indokolásnak szóval kell megtörténnie. Hát hallja ezt a miniszter ? (Felkiáltások a jobboldalon: Ott van a napló! Elolvassa!) Láttuk, hogyan olvassák el a miniszter urak a naplót. Ma is, mikor a miniszterelnök ur Lengyel Zoltán képviselőtársamnak beszédére reflektált, hogyan olvasta fel! Széll Kálmán miniszterelnök: Micsoda? Babó Mihály: Ma történt; Lengyel Zoltán képviselő ur beszédéből olvasott fel a miniszterelnök ur és a mely rész tulajdonképen a rektifikácziót tartalmazta, azt nem méltóztatott felolvasni. Széll Kálmán miniszterelnök: Nem tartalmazta a rektifikácziót!
