Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-242

144 2í2. országos ülés 1903 április 1-én, szerdán. nem válaszoltam. Erre nézve vagyok bátor meg­jegyezni, hogy az ügy tisztázása után én óhaj­tottam válaszolni Boda Vilmos képviselő urnak, azonban ő abban az időben nem volt jelen. Később Boda Vilmos képviselő ur a felvilágo­sításokat megkapta, és ugy vagyok értesülve, hogy ezen interpellácziót visszavonni szándékozik. Elnök: Pap Zoltán képviselő ur kMan szólani. Pap Zoltán: Félreértett szavaim megma­gyarázása czimén kérek szót. (Felkiáltások a jobboldalon: Micsoda czimen!) Kérem, a czim mellékes, a fő, hogy beszéljünk. (Zaj a jobbolda­lon. Elnök csenget.) Tudom azt, hogy nekem jogom lett volna ezen interpellácziót az inter­pellácziós-könyvből kihúzni és azt szombaton újra bejegyezni, azonban én nem akarok játékot űzni a parlamentarizmussal semmiféle formában. (Derültség és felkiáltások a jobboldalon: Hői ez mi? Zaj.) Bocsánatot kérek, hogy mi ujjongani való van ezen, azt majd lesz szMes az urak vala­melyike megmagyarázni. Azt hiszem, hogy lojálisán nyilatkozom és lojálisán viselem magamat, tehát ne méltóztas­sék egy kijelentésre, a mely őszinte, ujjongás­sal felelni. Nyilvános, világos czélzatom van most is, t. i. a vitának eme pontján, magától a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrtól aka­rom hallani, hogy helyes-e az, r a mit az inter­pellácziómban felpanaszolok. Én nem nyugszom bele és nem nyugodhatom bele, hogy majd a szenvedélyek lecsillapulása után történjék meg a válasz. Most akarom ezt hallani. A formákhoz nem ragaszkodom és mikor nemzeti érdekű dol­got akarok művelni, azt hiszem, hogy e tekin­tetben nem is lehet külömbség az ellenzéki pár­tok és a kormánypárt között. Épen most aka­rok választ hallani egy, a vallásra és nevelésre vonatkozó kérdésemre a miniszter úrtól. 0 most nincs itt, én pedig hat hónapig nem várok. Azért, ha ez a forma nem tetszik a képviselő­háznak, mindannyiszor kitörlöm és beirom ezt az interpellácziót, addig, mig a miniszter urat itt nem találom. (Zaj. Elnök csenget.) Babó Mihály: T. ház! A házszabályokhoz kérek szót. Éu az interpellaczionális jogot a ház tagjai részére olyan szent és sérthetetlen valaminek tartom, a miből játékot űzni nem lehet és nem szabad. (Mozgás és zaj a jobb­oldalon.) De miben találom én a lényegét és a súlypontját ennek? Abban a közvetlenségben, a melylyel az interpellácziónak hatnia kell arra a miniszterre, a kihez intézve van. Bocsánatot kérek, hogy kérdezhetek én valakit magándol­gomban is, ha az velem szemben nem áll? Te­szek én ahhoz kérdést, a melylyel a közvetlen­ség hatása alatt akarok választ kapni, ha nin­csen előttem az illető? Vájjon nem a komoly­ságnak rovására történik-e, hogyha az illető miniszter — nem vádolok, mert nincsen okom, sem jogom reá . . . Gromon Dezső: Beteg! Babó Mihály: Hiszen magam hangsúlyozom, hogy a távollét indokolt lehet. Hisz a minisz­terrel is megtörténhetik az az emberi szeren­csétlenség, hogy beteg; de bocsánatot kérek, most már ebből nem az következik, hogy, mert beteg, az ő székéhez intézze az interpelláló a kérdést; mert a közvetlenség erejével kell hatnia a kérdésnek és indokolásának s a köz­vetlenség erejével kell hatnia a feleletnek és érveinek. Ebben van az interpellácziónak a súlypontja. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) És ha igaz az, a mint hogy igaz, hogy a közélet terén a nyilvánosságot és a közvetlen­séget állítjuk előtérbe, akkor magából a par­lamentből ezt a helyes elvet kiszorítani nem lehet, nem szabad. Ez az én felfogásom, és épen ezért azt gondolom, hogy a t. ház is helyesen fog határozni és intézkedni, ha hozzá­járul ahhoz a kérelemhez, a melyet a t. kép­viselőtársam intézett a házhoz. (Felkiáltások a jobboldalon : Mindjárt háromnegyed!) Elnök (csenget): Csendet kérek, t. kép­viselőház ! Babó Mihály: Bocsánatot kérek, én nem azért beszélek, hogy háromnegyed legyen! (Nagy mozgás és zaj a jobboldalon. Elnök csenget.) Én megismétlem kérésemet . . . (Zaj a jobboldalon.) Hangsúlyozom, hogy én nem azért beszélek, hogy a háromnegyed elérkezzék. Hanem igenis beszélek azért, hogy meggyőzzem a minden kér­dés iránt fásult és elfogult t. túloldalt (Zaj jobbról.) arról, hogy akkor, mikor itt igazságos kérelmet terjesztenek elő, a t. többség és a kormánynyal szemben, akkor önöknek is teljesíteni kell azt a kötelességet, a melyet, ha egyéb nem, a méltá­nyosság parancsol.. . (Mozgás és zaj a jobb­oldalon.) Ahhoz jogunk van. hogy ez a kíván­ságunk teljesíttessék. (Ugy van! a szélsöbal­oldalon. Zaj és mozgás jobbfelöl.) Mondják meg hát önök, hogy kihez fogja t. képviselőtársam intézni a kérdést? Itt van-e a t. miniszter ur? (Zaj jobbfelől és felkiáltások: Nincs itt, de itt van a helyettese! Majd megadja a választ a miniszter!) Elnök (csenget): Csendet kérek ! (Felkiáltá­sok a jobboldalon: A házszabályokban van, hogy írásban kell beadni!) Babó Mihály: Tudom, de az indokolásnak szóval kell megtörténnie. Hát hallja ezt a mi­niszter ? (Felkiáltások a jobboldalon: Ott van a napló! Elolvassa!) Láttuk, hogyan olvassák el a miniszter urak a naplót. Ma is, mikor a mi­niszterelnök ur Lengyel Zoltán képviselőtársam­nak beszédére reflektált, hogyan olvasta fel! Széll Kálmán miniszterelnök: Micsoda? Babó Mihály: Ma történt; Lengyel Zoltán képviselő ur beszédéből olvasott fel a miniszter­elnök ur és a mely rész tulajdonképen a rektifiká­cziót tartalmazta, azt nem méltóztatott felolvasni. Széll Kálmán miniszterelnök: Nem tartal­mazta a rektifikácziót!

Next

/
Thumbnails
Contents