Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.
Ülésnapok - 1901-242
2í2. országos ülés 1903 április 1-én, szerdán. 123 olvastam valamely lapban, nem tartottam érdemesnek visszautasítani. A javaslatot Fejérváry is, én is keresztülvihetőnek, szükségesnek tartottuk egyaránt. (Elénk helyeslés jobbfelöl.) A hadsereg megerősítését az ország és a monarchia érdekében elkerülhetetlennek valljuk. Én épugy képviselem és védem, mint ő. A t. képviselő ur azonban azt mondja, hogy ezt első szóra elhitte és természetesnek tartotta, mert neki szavahihető ember mondta. Erre mondtam én, hogy ugy szoktak a világban rágalmazni : hallották ezt vagy amazt. így van ez ítossini operájában, a hol az ő kitűnő alakja, Basilio, elmondja, hogyan keletkezik a rágalom. Lassú susogással kezdődik; itt megmozdul egy fuvalom, ott megzörren egy ágacska; eleinte ártatlannak látszik, figyelembe se veszik, azután nőttön nő, mindinkább erősbül és lesz belőle egész vihar. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl. Nagy zaj és mozgás a szélsöbaloldahn.) Ha a képviselő ur, a ki azt mondja, hogy mindig lojális, még csak ezt mondta volna, nem szóltam volna közbe. Hanem mit mondott? Imputált nekem oly dolgot, a mely egyenesen sértő, melyet talán még erősebben kellett volna viszszautasitanom. (Ugy van.! jobb felöl.) Én közbeszóltam először, mikor ezt a mesét előadta. »Ejnye be jó.« Ez csak nem valami nagy sértés. Akkor ráduplázott a képviselő ur és azt mondta: tudom, hogy letagadja a miniszterelnök ur. Lengyel Zoltán: Kijavítottam rögtön. Széll Kálmán miniszterelnök : Nem tudom mit javított ki, de ez itt van nyomtatásban. Ebből a nyomtatásból beszélt és reprodukálta közbeszólásomat, ugyanezen jogon idézek én is ebből a nyomtatásból, a hol nem látom kikorrigálva, hanem nyomtatott fekete betűkkel, feketével fehéren ez áll: »tudom, hogy letagadja a miniszterelnök ur.« Engedelmet kérek, ez lojális küzdelem ? (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Mit szólna a képviselő ur, ha azt mondanám a képviselő urnak, hogy tudom, hogy letagadja ? (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Mit tesz az, ha valaki ilyen dolgot letagad? Akkor azt imputálják, hogy igaztalanságot mondott, hogy elhallgatta az igazságot, vagyis, hogy hazudott. Ezt én el nem fogadom soha senkitől sem a magánéletben, sem a közéletbem (Elénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Én nagyon is visszatartottam magamat, én voltam tehár, a lojális, mikor ezt nem toroltam vissza erősebben, hanem csak azt mondtam, hogy ugy látszik, ebben a házban mindent szabad mondani, mert ez egy mélyen sértő dolog, melyet elutasítok magánatok (Elénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Én ezen háznak minden tagjára hMatkozom, a ki engem a régi időből ismer, a ki nem újonnan jött ebbe a házba és a kit a szenvedély el nem ragad, (Mozgás a szélsöbaloldalon.) olyannak ismer-e engem, a ki hazudom, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Nem mondta senki!) olyannak ismer-e, a leihez ez hozzáfér, nem-e ismer ugy, hogy semmit sem utálok jobban, sem a magánéletben, sem másutt, — és ez ellen nem is vétettem — mint a testi piszkot és a hazugságot. (Hosszas, élénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon és a középen.) Elnök: Lengyel Zoltán képviselő ur szavai értelmének helyreigazítása czimén kért szót. (Mozgás jobbfelöl.) Lengyel Zoltán : T. ház ! Félremagyarázott szavaim helyreigazítása czimén kérek szót. (Zaj a jobboldalon. Felkiáltások: Nem magyarázta félre senki!) Tehát félreértett szavaim miatt, bocsánatott kérek, ez a házszabályban lefektetett kifejezés, nekem ezen a czimén kell kérnem a szót, nem akarok én semmi mást mondani. (Halljuk! Halljuk.! a szélsöbaloldalon.) Tehát félreértett szavaim helyreigazítása czimén s egyszersmind személyes kérdésben is kérek szót. A t. miniszterelnök ur válaszában azt mondja, hogy én bizonyos dolgokat elhallgattam. T. miniszterelnök ur, ha erre vonatkozólag ön nekem szemrehányást tett, méltóztatott volna az egész dolgot elejétől végig felolvasni, hogy ne tudhassam ezt önnek szintén visszamondani. (Mozgás és zaj.) Én nemcsak azt mondtam, hogy Fejérváry nem akart belemenni, hanem azt, hogy a honvédelmi miniszter azt mondta, nem állok jót érte, hogy ez Magyarországon keresztülvihető. Mit mondott erre a miniszterelnök ur? Azt mondta, de igenis keresztülvihető. Mit jelent ez, egymással szembeállítva? Azt, hogy a parlamenti viszonyokból kifolyólag itélt a két miniszter egymással szemben. Széll Kálmán miniszterelnök: Mese az egész! Lengyel Zoltán: Bocsánatot kérek, ez az én felfogásom, ez az inczidens csak erre vonatkozott, semmi egyébre, nem pedig arra, hogy forszírozta. Hiszen a honvédelmi miniszter úrról fel sem tételezem azt, hogy nem akarja a hadsereg létszámának emelését. (Ellenmondások a jobboldalon.) Én ezt pusztán és kizárólag csak ugy értettem és arra vonatkoztattam, hogy a parlamenti helyzetet hogy Ítélték meg azon a tanácskozáson. Széll Kálmán miniszterelnök: Mese az egész! Lengyel Zoltán: De személyes vonatkozások tekintetéből meg kell magyaráznom, hogy én inikép értettem. (Ugy van! a szcUsöbaloldalon.) Nem arról van szó, s én nem is azt állítottam — mert nem is ugy hallottam — hogy a miniszterelnök ur forszírozta a javaslatot, hanem azt, hogy a parlamenti helyzetet ott ugy Ítélte meg, hogy Magyarországon a javaslat keresztülvihető, akkor, a mikor állítólag a honvédelmi miniszter ur ugy ítélte meg a helyzetet, hogy az nem vihető keresztül. Széll Kálmán miniszterelnök: Vagyis, hogy a honvédelmi miniszter nem akart belemenni, én meg akartam belemenni! Ez ezt jelenti! Lengyel Zoltán: Hiszen ha a forrásnak nem volt is igaza, az itt lefektetett dolgok szerint a honvédelmi miniszter urnak lew igaza, mert ez íu*
