Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.
Ülésnapok - 1901-242
120 242. országos ülés 1903 április í-én, szerdán. zottság hMatalos jelentését, s akkor leszek abban a helyzetben, hogy a háznak előterjesztést tegyek a további teendők iránt, ha majd kezemnél lesz ez a jelentés. (Helyeslés.) Természetesen az ügy természete folytán a legsürgősebben kérem majd a jelentést. (Helyeslés.) Egyebet nem lehet tenni. Beőthy Ákos: Ebbe belenyugodhatunk! Rátkay László: Ebben az elnöki kijelentésben megnyugszom. Csak azt az egyet kérem még, hogy a t. képviselőház akként határozzon, hogy a bizottságnak elnöke jelentését mindenesetre még ma adja be, (Halljuk! Halljuk!) és a háznak t. elnöke ebben az ügyben már holnap tegye meg jelentését a háznak. (Helyeslés.) Azért tartom ezt szükségesnek és rendkívül sürgősnek, mert a pénzügyi bizottság ép most tárgyalja a tisztviselők fizetésrendezéséről szóló törvényjavaslatot. Azt hiszem, t. képviselőház, mindegyikünkhöz jöttek kérvények, jöttek külön levelek, mindegyikünk akarja majd teljesíteni képviselői kötelességét, nekünk tebát azzal a kérdéssel tisztában kell lennünk, vájjon van-e jogunk ott ott írásban is beadni indítványokat. Azt hiszem, hogy ebben a tekintetben b. Feilitzsch Artúr t. képviselőtársamnak teljesen igaza van, hogy jogunk van írásban is beadni, (Ugy van! TJgy van! a jobboldalon.) mert épen a házszabályok szövegéből, mely szerint a bizottság az illető képviselőt meghallgathatja, következik, hogy, ha tetszik, meghallgatja, ha nem tetszik, nem hallgatja meg, az írásban bejelentett indítványt azonban tárgyalnia kelL (Helyeslés.) Elnök: Barta Ödön képviselő ur a házszabályokhoz kMan szólani. Barta Ödön: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Kissé későn jöttem az ülésbe, de hallom, hogy itt arról az esetről van szó, a mi a pénzügyi bizottság egyik legutóbbi tárgyalásán előfordult, melyre az én felszólalásom adott okot, pedig máskor nem szokott arra oly egyhangú elhatározás következni, mikor t. i. b. Feilitzsch Artúr t. képviselőtársamnak indítványa, a mely expressz-levélben jött a bizottság elnökéhez, tárgyalás alá nem vétetett. Máskor a bizottság határozatai nem ilyen egyhangúak az ón indítványaimmal szemben. Ez alkalommal azonban a kormány jelen volt tagjai és az egész bizottság egyhangúlag azon az állásponton volt, hogy t. képviselőtársunknak expressz-levelére nem folytathatunk uj tárgyalást oly kérdések felett, a melyek a bizottsághoz utasítva nincsenek. A kérvények a bizottságnál két csoportba osztattak. Az egyik csoportot képezték azok, a melyeket a ház utasított a bizottsághoz, a másik csoportját pedig azok, a melyeket az illetők egyenesen a bizottsághoz juttattak és az illető érdekelt testületeknek ezen kérvényeit is a bizottság méltányosságból érdemleges tárgyalás alá vette. Midőn ezen kérvényhalmaz közben beérkezett egy expressz-levél, egy olyan képviselőtársunktól, a ki az én hMatalos tudomásom szerint hMatalosan szabadságolva nem volt, (Felkiáltások jobbról: De igen !) a kire nézve tehát képviselői kötelessége teljesítésének semmi sem állott útjában . . . B. Feilitzsch Arthur: Be volt jelentve! Barta Ödön: . . . Én nem tudok róla semmit, mert a ház eddigi gyakorlata a bizottságokban, a melyet nekem eddig alkalmam volt tapasztalni . . . Münnich Aurél: Nem áll! Az összeférhetlenségi bizottságban kilencz írásbeli indítványt tárgyaltak! Barta Ödön : . . . Hogy az összeférhetlenségi bizottságban mit csinálnak, nem tudom. Én azon bizottság gyakorlatáról beszélek, a melyben én részt vettem. Abban a bizottságban pedig sohasem történt, hogy valaki írásban, levélben kérelmet terjeszszen a bizottság elé. Münnich Aurél: A házszabályok szerint lehet! Barta Ödön: Nem tudom, hogy a házszabályok szerint lehetséges-e ez ? E felett lehet vitatkozni, de nem lehet enuncziácziókat tenni. Látszik abból is, hogy nem nagyon világos a rendelkezés, hogy ezt az én felfogásomat az egész pénzügyi bizottság elnökével együtt osztotta. A kérdés tehát nem olyan világos,mint b. Feilitzsch Artúr és Münnich Aurél t. képviselőtársaim mondják. Ez lehet az ő egyéni felfogásuk, de az én egyéni felfogásom az, hogy nem lehet expresszlevél utján kérelmet (Felkiáltások jobbfelöl: Indítványt!) terjeszteni a bizottságho3 a képviselőnek, mert a képviselőnek ezen kötelessége teljesítésére kell lennie idejének és kell lennie annyi kötelességtudásának, hogy ha egy indítványt akar előterjeszteni, akkor egyúttal nyújtson módot ós alkalmat annak a bizottságnak arra is, hogy indokait meghallgathassa és megkérdezhesse. Természetes dolog, hogy ha a ház a képviselőnek ezen beavatkozási szabadságát a bizottság ügykezelésében oda fogja magyarázni és ezt ki fogja terjeszteni ugy, hogy expresszié veiben is lehessen indítványt beterjeszteni: én a magam részéről ez ellen nem fogok állást foglalni, mert a házszabályok adta jogok kiterjesztésének magam is barátja vagyok és ez az ellenzéknek elsőrendű kötelessége. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Holló Lajos képviselő ur óhajt szólani! , Holló Lajos: T. képviselőház! Én is megnyugodnám abban, hogy az elnöki előterjesztés ne vétessék vita alá. Tisztelt képviselőtársam ezen felszólalása azonban mégis arra késztet engem, hogy ellenkező álláspontomat előterjeszszem. Az kétségtelen, hogy ha egy indítvány terjesztetett elő egy képviselő által, a ki nem tagja a bizottságnak, erre annak a képviselőnek joga volt. Hogy azt Írásban vagy szóban terjesztette-e elő, az közömbös és mert az indítvány előterjesztésének nincs az a megszorító
