Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.
Ülésnapok - 1901-241
24Í. országos ülés 1903 márczius 31-én, kedden. 117 szeriteni, — ha más megoldást nem találunk — hogj' ezen politikai helyzetből önök találják meg a kibontakozást, a kik e poljtikai helyzetet teremtették, a kik ennek okai. És hiába akarják a felelőség elvét mireánk róni; az önöknél, a többségnél marad . . . Széll Kálmán miniszterelnök: Azért, a mit a kisebbség csinál! Pichler Győző: . . . annál a többségnél, a mely merényletre készül a nemzet ellen, de a mely merénylet ellen mi fogunk tudni védekezni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon,) Mindezek alapján engedje meg a t. ház, hogy követve elvtársaim példáját, én is egy határozati javaslatot nyújtsak be, (Helyeslés a szélsobaloldalon.) a mely számszerint a 67-ik, de azért semmiféle kiegyezést nem jelent. E határozati javaslatban olyan dolgot indítványozok, a melyet annak idején a volt nemzeti párt is magáévá tett és követelt; azt t. i., hogy egész egyszerűen határozza el a képviselőház, hogy (olvassa): »addig is, a mig az önálló magyar hadsereg felállíttatnék, a közös hadsereg és a haditengerészet hadi és békelétszáma egy állandóan meghatározott mennyiségben állapíttassák meg, s ennek megfeleló'leg utasítja a kormányt az erre vonatkozó törvényjavaslat beterjesztésére, valamint a tárgyalás alatt lévő 199. számú törvényjavaslat visszavonására.* T. ház ! Ezen határozati javaslat benyújtására engem az a körülmény indit, hogy a hadiés a békelétszám nálunk állandóan soha sincsen meghatározva. Különösen Tóth János t. képviselőtársam fejtegette érdekes beszédében azt, hogy e határozatlanság folytán milyen nagy latitűd-je marad a hadseregnek a visszaélésre; arra, hogy meg nem szavazott erőket szintén bevonjon magához. E határozati javaslathoz hasonló törvényalkotás megjegyzem, megvan már a leghatározottabban Németországban, megvan Francziaországban, megvan Olaszországban. De mit soroljam fel! Mindenütt megvan, a hol állandó hadsereg van, csak minálunk nincs meg a közös hadseregben, mert azt a többséget, azt a latitűd-öt igazán csak magyar ifjakból, Ausztria elősegítésére és a mi rovásunkra verbuválják a közös hadseregbe. T. ház, épen azért kérem, legyen kegyes e határozati javaslatot elfogadni ; és midőn még kijelentem, hogy minden előző határozati javaslathoz csatlakozom, arra a konklúzióra jövök természetesen, hogy mindazon felhozott okokból kifolyólag, a politikai helyzetet is mérlegelve, tiszta lelkiismerettel, öntudatosan megfontolva, e törvényjavaslatot el nem fogadom, és a küzdelemhez, melyet e párt felvett, teljes erővel és teljes lélekkel csatlakozom. (Elénlc helyeslés és éljenzés a szélsőbaloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Sacelláry György képviselő ur személyes kérdésben szót kér, Sacelláry György: T. képviselőház! Személyes kérdésben kérek szót. Pichler képviselőtársam beszédének azon passzusánál, midőn a küldöttségek fogadtatásáról szólt, én azt a megjegyzést tettem — magánbeszélgetésben és nem közbeszólásképen — hogy : elég baj! Kijelentem, hogy ezt a kifejezést: elég baj, nem ugy értettem, mintha ez baj volna az országra nézve, hanem igenis baj az elnökre nézve, a ki nagy elfoglaltsága mellett még kénytelen e küldöttségeket is fogadni. Elnök: T. ház ! Az idő már előre haladt és szólásra még többen lévén feljegyezve, a tárgyalást félbeszakítjuk. A holnap d. e. 10 órakor tartandó ülés napirendjére a házszabályok értelmében az indítvány- és interpellácziós-könyvek felolvasása tűzendő ki, azután következik ugyanazoknak a törvényjavaslatoknak és a velük kapcsolatos határozati javaslatoknak folytatólagos tárgyalása, a melyek a mai napirenden voltak. Az ülésnek több tárgya nem lévén, az ülést berekesztem. (Az ülés végződik délután 2 óra 45 pereskor.)