Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-241

241. országos ülés 1903 márczius 31-én, kedden. 115 nézni, és vizsgálom a császári és királyi közös hadsereg legénységének állományát nemzetiség szerint, (Halljuk! Halljuk!) kitűnik abból a statisztikából, hogy a magyar nemzetiségűek és az osztrák nemzetiségűek 1892-ig a növekedésben arányosan lépést tartottak. 18'5 százalék volt a magyar, a német elem pedig volt 28 százalék. De az előző években látszott az. hogy a német, elem növekedése sokkal csekélyebb, mint a magyar elem növekedése. A mint ezt észrevette a Militärisch-Statistisches Jahrbuch szerkesztősége, ezt a rovatot beszüntette és 1893 óta a nemzetiségekről kimutatást nem adnak. Mert már 1890-től fogva folytonosan szaporodott a magyar elem a közös hadseregben. Hogy 1892 óta a mai napig mennyire szaporodott, azt én meg nem mondhatom, de ha abban az arányban szaporodott, a mint megkezdődött, akkor legalább is egyenlő arányban, ha nem nagyobb arányban van a magyar elem a közös hadseregben, mint a. német. (Igaz! ügy van! a szélsőbaloldalon. Egy hang: Még több van!) De érdekes utóvégre, hogy a statisztikai rovatok egész sorozatát, a melyeket a közös hadseregről azelőtt közöltek, lassankint teljesen megszüntették, ugy, hogy ha az ember a közös hadseregről valami statisztikai adatot akar tudni, egész sorozata van a kérdéseknek, a melyekre egyszerűen azt a feleletet kapjuk, hogy nem közöltetik. De ne méltóztassék gondolni, hogy valami státus-titok van mögötte. A mi Magyarországra vonatkozik, az nem közöltetik. Pl. 1870-től 1893-ig kimutatták a magyar birodalomban és Ausztriában törvényesen megállapított hadi juta! ék okát, a sorozás eredményeit, a besorozottakat, a hadsereg és a honvédség megkülönböztetésével a magyar birodalomban és Ausztriában. Ezeket 1892-ig közölték, azóta nem közlik, ugy, hogy tényleg az a helyzet, hogy minden felvilágosítást, a melyből közvetve a nemzeti arányokra lehetne következtetni, hogy minden adatot, a melyből meg lehetne tudni, hogy Magyarország milyen arányban szerepel a közös hadseregben, eltitkol ez a statisztika, jeléül mintegy annak, hogy a hadsereget egységes osztrák hadseregnek tartják, a melyben Magyarország számára külön statisztikát fentartani felesleges. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) De van egy csodálatos jelenség, a melynek mérlegelésében talán a t. szabadelvű párt is egyetért velem, és a melyet talán az államtitkár ur meg tud magyarázni. 1892 óta az úgynevezett Kaisermanöverek, az egy josephstadti kMételével, mind Magyarországon tartattak. 1893-ban Kőszegen volt a hadgyakorlat, — azt hiszem, ehhez nem valami kellemes emlékek fűzik a hadsereget — aztán következett Tata, Pécs, Balassagyarmat, Lőcse, Temesvár, Zágráb, Nyitra. Ha az ember ezt látja, csak arra gondolhat, hogy azért tartják mind itt Magyarországon ezeket a gyakorlatokat, mert Ausztria már rég nem tűrné azt a pusztítást ós azokat a károkat, a melyeket a nagygyakorlatokkal elkövetnek. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon-) íJem tűrte volna el, hogy parancsszóval oktroálják rá a vármegyékre, hogy a pótadók emelésével a Kaisermanöverek miatt az utakat kijavítsák és uj utakat csináljanak. Ezzel a példával bemutatják, hogy minek tekinti Ausztria Magyarországot, hogy miként pusztít itt esztendőrőlesztendőre a nagygyakorlatokkal a hadsereg! A kártérítés? Azt hiszem, vannak itt földbirtokosok elegen, a kik nagyon jól ismerik azokat a kártérítéseket. Ez a hadsereg minket egyszerűen Prügelknabemek tekint, egy országnak, a melyet ki kell szipolyozni, a hogy csak tudnak. Rémséges igazságtalanság van abban, t. ház, hogy 12 év óta. Josephstadtot kMéve, folyton Magyarország és annak népe viseli az óriási beszállásolása és egyéb terheket. T. ház, ebben a kérdésben nem a quótaarány a mérvadó, ezzel kizárólag minket terhelnek. (Ugy van! Ugy van ' a szélsőbaloldalon.) T. ház! E vita folyamán olyan irányzattal gyanúsították metr az ellenzéket, a mely kétségtelenül eg\ike a legrosszabb eszközöknek, a melyeket csak felhasználni lehet. Ennek az eszköznek a használata nagyon kétélű, nagyon veszélyes. A sajtó egy része előállt Magyarországon — és ez a Lajtán túl is kapott visszhangot, — és azzal vádolja ezt a pártot, hogy ennek magatartása antidinasztikus, illojális, hogy ennek magatartása egyenesen a dinasztia ellen irányul, íme ilyen várlakkal illetik a függetlenségi és 48-as pártot. T. képviselőház ! Veszélyesek ám az ilynemű gyanúsítások, a melyek a szabadelvű párt részéről indulnak ki. (Ugy van! (Ugy van! a szélsőbal-oldalon.) Mi ezt a vádat könnyen elbírjuk. (Ugy van' Ugy van! a szélsőbaloldalon.) De ha minket vádolnak, engedjék meg, hogy ón egy kérdést vessek fel itt, a nyilvánosság előtt, és ezzel egyik múltkori közbeszólásomnak is elvegyem az élét. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Mi azt látjuk, hogy e nemzet asj3Íráczióiról, e nemzet érzelmeiről a korona kellőleg felvilágosítva nincsen. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) És ha nézzük az udvarnak közvetlen környezetét, azt látjuk, hogy az osztrák feudális főurak: a Windischgrätzek, a Liechtensteinek, a Eürstenbergek kizárólag kisajátították az uralkodók körüli terrénumot és ezek az osztrák mágnások képezik az uralkodó környezetét. Hát én kérdem, hogy a magyar mágnás-világ miért nem tartja kötelességének közelebb lenni uralkodójához ? Hiszen magasztos hMatás volna a király és nemzet között — nem a közvetítő szerepet vinni, — de összeköttetést létesíteni, és az ő személyes tulajdonaik, személyes érintkezésük és az udvar környezetében otthonos voltuk folytán e nemzet érzelmeiről, e 15*