Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.
Ülésnapok - 1901-241
108 Ml. országos ülés 1903 meg politikailag is elsőrendű és nagyfontosságú kérdés, hogy vasúti hálózatunk és ezzel a közlekedés az ország minden részében megkönnyittessók: egy ilyen inczi-finczi viczinális törvényjavaslatot sem hoztak ide a ház elé, a melylyel legalább megmutatták volna a szándékot, hogy a válságos gazdasági helyzeten javitani szándékoznak, hogy azt előmozditani akarják, (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) De nem akarok arról szólani, hogy ha a nemzetet már megterhelik, egy nagy kérdést kellene előbb megoldani, a mikor mindig ujabb és ujabb terheket rónak ránk, és ez a valutarendezés kérdése. Hát ezt nemcsak hogy szerencsésen meg nem csinálta a miniszterelnök ur. hanem a törvényjavaslat által megállapított terminus már régen elmúlt, a készfizetések felvétele elhalasztatott, és a mi törekvésünk, a mely által bizonyos pénzügyi függetlenségbe kerülnénk Ausztriával szemben és biztositanók legalább az idegen tőkének a lehetőségét arra, hogy az országban fellendítse az ipart és a kereskedelmet, ez eszeágába se jut és ideje sincsen azt megcsinálni. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Hát, t. képviselőház, ezek azok a törvényjavaslatok. Vagy ne beszéljünk ezekről. Vegyék elő önök a saját tudásukat, vegyék elő mindazt, hiszen nincsen önök között egy sem, a ki ne tudna szükségleteket, a melyeknek kielégítésére elkerülhetetlenül szüksége van ez országnak. Ha négy év alatt a közterheken csak némileg segítenek is, ha a közterheket csökkentették volna, akkor az a szabadelvű párt legalább üthetné egy kicsit a mellét és azt mondhatná: Segítettük a közterheket csökkenteni, alkottunk enynyit meg ennyit, a gazdasági válsággal bátran szembeszálltunk, tehát, a mi elkerülhetlen, a mit reánk kényszerítenek talán, de a mely kényszernek ellent nem állhatunk, — mert talán az önök szemében nagy politikai érdekek miatt ezt tenni nem szabad, — akkor legalább beszélhetnének ugy, hogy ezt meg kell tenni. De a mikor négy éven keresztül Budapest és Bécs között utazott a miniszterelnök, csak folytonosan alkudozott, a mikor ily viszonyok ós körülmények között nem alkotott a közterhek megkönnyítése érdekében semmit, akkor kérdem, hogy ennek az ellenzéknek, a melylyel szemben a miniszterelnök ur ideigóráig mindig kedves, kérdem, hogy ennek az ellenzéknek a magatartása nem jogosult-e, nem igaz-e, nem helyes-e? (Ménk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Mert ha az anyagiakban nem is igen javított, iparkodott volna legalább a közjogokat emelni, iparkodott volna a parlamenti reformokra vonatkozó nagy ígéreteinek egyikét beváltani. Ha azt mondja a t. miniszterelnök ur, hogy az általános választási jog ugrás a sötétbe, hozta volna be legalább az egységes czenzust, hogy legalább az erkölcsi jogok, az erkölcsi momentumok által indíttatva alapokat nyerjen az márczius 31-én, kedden. ilyen nagy terhekkel járó törvényjavaslatnak a benyújtásához az a párt, a mely párt most a többséget képezi. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) De sem a közjogokat nem emelni, sem a közterheken nem könnyíteni, négy éven át csak meddőén kormányozni, és csakis ujabb és ujabb terhekkel állani elő, ily viszonyok között, t. ház, tekintetbe véve azt, hogy milyenek az általános gazdasági viszonyok egész Európában, de specziálisan Magyarországon: akkor, ha a függetlenségi párt a teljes erejével nem lép a küzdelem terére és teljes erejével nem iparkodik e törvényjavaslattal szembe szállani és ennek terheitől a nemzetet megóvni, valóban kötelességmulasztást követ el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ez a második szempont, t. ház, a mely a mi magatartásunkat igazolja. A harmadik ok, a mely bennünket vezet, — és ez az indok is részünkről teljesen jogosult — a mely indoknak az alapja . . . (Folytonos zaj a jobboldalon.) Kubik Béla: Konventikulum van odaát a sarokban! Elnök (csenget) : Csendet kérek t. ház ! (Zaj.) Kubik Béla: Egész hangos diskurzust folytatnak ! Kérünk csendet! (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) Elnök: Ha csendet kell csinálni, t. ház, azt én majd megcsinálom. (Helyeslés a jobboldalon. Folytonos zaj a szélsöbaloldalon.) Engedelmet kérek, ne tessék a szónokot zavarni. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Tessék csendet csinálni!) Méltóztassanak csendben lenni és az elnökösködést kizárólag az elnökre bizni. (Helyeslés a jobboldalon.) Gabányi Miklós: De ha az elnök ur nem lát oda! (Zaj.) Elnök: Kérem, én látok oda, a hova látnom kell és nagyon kérem Gabányi urat, hogy engem kioktatni ne szíveskedjék. (Helyeslés a jobboldalon.) Pichler Győző: T. ház! És a mi a harmadik oknak az alapját képezi, az már nem méltó a miniszterelnök úrhoz. Ez a politikai presszió, a melyet e törvényjavaslatnál velünk szemben alkalmazni akar. Minden presszió olyan akczió, a mely önérzetes embernél, de különösen önérzetes pártnál a legnagyobb reakeziót kell hogy szülje. A miniszterelnök ur a presszió két eszközét használja fel ellenünk. Először is benyújtja a tisztviselők fizetésjavitására vonatkozó törvényjavaslatot, tárgyaltatja a bizottságban, de márczius 31-ét, tehát a mai napot tette terminusává annak, hogy a törvénynek visszaható ereje legyen. Hát én erre a terminusra sokat nem adok, ezen majd segit a bizottság és én nem is hiszem, hogy a kormány és pártja ezt a feltételt fentartani merészelné. A tisztviselők fizetésénél már volt bizonyos junktim, mert csodálatos módon, mikor megjelent az első hir a czMillista felemeléséről, ugyanakkor közölték félhMatalosan a fizetésemelésről szóló hírt