Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-241

104 2íl. országos ülés 1903 márczius 31-én, kedden. (Szünet után.) (Az elnöki széket gr. Apponyi Albert foglalja el.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Endrey Gyula jegyző: Dr. Pichler Győző! (Derültség.) Pichler Győző: T. ház ! (Ralijuk! Halljuk.') Hetek óta egy törvényjavaslatot tárgyal a t. ház, a mely ellen porondra száll az ellenzék legkMálóbb harczosainak nagy serege,'és a függetlenségi és 48-as párt nemcsak alapelvei értelmében, hanem az adott viszonyok, a politikai és a gazdasági helyzet alakulása folytán azon határozott akarattal lépett a küzdelem terére, hogy e küzdelemben vagy sikert és győzelmet ér el, vagy ha azt el nem éri, bármilyen sors várja is a pártot, bármilyen helyzetet teremtsen is a többség: ezzel számol, de e küzdelem erejét csakis folyton fokozni és fokozni törekszik mindaddig, a mig e törvényjavaslatok a ház előtt fekszenek, és a mig a szabadelvű pártnak, illetve a többségnek az a szándéka, hogy e törtörvényjavaslatokat változatlanul el akarja fogadni. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) A többség, a mely a rendelkezésére álló minden eszközt felhasznál, olyannak tünteti fel a függetlenségi párt törekvését, mintha ez a paidamentárizmus destrukcziójához, felfordulásához és megdöntéséhez vezetne. T. ház! Fejtegetésemben, a melyben csatlakozom pártom előttem felszólalt kMáló férfiaihoz, első sorban azzal a kérdéssel akarok foglalkozni, hogy vájjon jogosult-e ennek a pártnak a magatartása, a melynek én is közkatonája vagyok; vájjon az adott politikai helyzet olyan-e, hogy a pártnak erkölcsi és nagy kötelessége a nemzettel szemben e harczot folytatni mindaddig, a mig csak a siker legkisebb reménye kecsegteti? (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) És, t. ház, bármiként nevezze is a túloldal ezt a küzdelmet ; nevezze bár obstrukcziónak, vagy illesse bármilyen más névvel: én iparkodni fogok bebizonyítani azt, hogy a mi állásfoglalásunk teljesen jogosult, és ezt három szempontból fogom tenni. (Halljak! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) A miniszterelnök ur akkor, a midőn minket magatartásunk miatt támad, arra az álláspontra helyezkedik, hogy a nemzet többsége az övé, és mert az az általunk is tisztának tartott választás alapján keletkezett, a parlamentarizmusnak azt az elvét nem szabad érintenünk, hogy a többség joga mindig respektálandó. Ha a miniszterelnök ur az ő politikai iskolájában azt tanulta meg, hogy a tiszta választás kritériuma az, hogy a választásnál ne szereidéijen vesztegetés, csendőrség, katonaság, hMatalos hatalommal való visszaélés és presszió, ha ezt és a mit az ellenzék a kúriai bíráskodással biztosított magának eleve: ha ezeket a formális dolgokat tartja ő a tiszta választás alapjának, akkor azokat el kell ismerni és elismerte az ellenzék is, és talán túlságosan is honorálta a miniszterelnök urnak, hogy az 1902-ik évi választásoknál a tiszta választások jeligéje megtartatott. De a tiszta választásnak más alapfeltételei is vannak. A tiszta választásnak erkölcsi alapja kell hogy legyen, és ez az erkölcsi alap abban rejlik, hogy minden egyes választó tudja, hogy mire adja szavazatát. (TJgy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Az a legnagyobb érve a miniszterelnök urnak, a melyre ő támaszkodik, midőn velünk szemben a rideg és úgynevezett kMáró, kiéheztető álláspontot foglalja el. Ezen álláspontnak hiányzik az erkölcsi alapja, mert ha ennek a többségnek a tagjai, ha ez a kormány az ő választási programmjával odalépett volna a népnek ezrei, a választók százezrei elé és eleve bejelentette volna, hogy mi egy olyan katonai törvényjavaslatot készülünk a parlamentben keresztülvinni, a mely katonai törvényjavaslat megterheli a nemzetet oly módon, hogy az a megterheltetés majdnem elviselhetetlen: ha ezt a szabadelvű pártnak minden egyes tagja választói előtt őszintén kifejtette volna, akkor talán a helyzet más volna. És a kormányéin ök ur nem mentheti magát azzal, hogy akkoriban még nem volt tudomása a katonai javaslatokról. Nekem meggyőződésem, ós azt hiszem, e ház bármelyik pártjához tartozó képviselőtársaim közül bárkinek is csak az a meggyőződése lehet, hogy mikor a miniszterelnök ur elfoglalta a miniszterelnöki széket, az elfoglalásnak, a megbízatás elnyerésének egyik feltétele volt kétségtelenül, hogy az évek óta visszaszorított katonai követeléseket végre törvényhozási utón érvényre juttassa. (Ugy van ! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Midőn a miniszterelnök ur a királytól megkapta megbízatását, azon feltételek között, melyekkel elfoglalta azon miniszterelnöki széket, okvetlenül benne volt ez a nagyfontosságú törvényjavaslat is. Hogy benne volt, látszik abból a magatartásból, melyet a törvényjavaslattal szemben a Lajtán túl folytatnak, hogy t. i. a legnagyobb súlyt fektetik reá. És a mit a kormány és kormányelnök tud, a ki egyúttal a szabadelvű párt vezére, kell, hogy a szabadelvű párt is tudja, mely az ő vezetése alatt áll, és tudta is. Éveken át intéztünk kérdéseket a honvédelmi miniszter úrhoz és ezeket a kérdéseket 6 a legnagyobb ügyességgel kikerülte, vagy se hideg, se meleg feleleteket adott. 1897 óta minden alkalommal felmerültek ezen kérdések, utaltunk reájuk és fenyegetőnek jeleztük a veszélyt, a mely a nemzetre jön és akkor az egész szabadelvű párt azokra a kétértelmű nyilatkozatokra tapsolt s a szabadelvű sajtó mindig kimagyarázta, hogy mi rémképeket látunk, melyeknek bekövetkezte lehetetlen. A 97., 98., 99-iki években minden sajtó-orgánum azt az álláspontot foglalta el pártkülöiibség nélkül, hogy az ellenzék ijesztgetése csak a nép félrevezetésére szolgál, mert itt ilyen megterheltetésről szó sincs. (Ugy van!