Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-241

24í. országos ülés 1903 márczius 31-én, kedden. 93 áll a dolog? Tegnap én, a mint emiitettem, bementem a pénzügyi bizottság ülésére. A pénzügyi bizottság áll 29 tagból. A házszabályok értelmében e bizottság határozatképes, ha a tagok egyharmad része jelent meg, azonban jelen csak négy bizottsági tag volt, a mikor az ülést az elnök megnyitotta. Hogy miért hozom ezt fel, hogy miért helyezek erre súlyt, (Élénk helyeslés a szélsobaloldalon.) és hogy miért feszegetem ezt a szabálytalanságot, erre feleletem az, hogy azért, mert a pénzügyi bizottság előtt egy rendkívül lényeges és fontos kérdés, a bírói fizetések kérdése van. A mint említettem, jelen volt az ülés megnyitásakor négy tag. (Halljuk! Halljuk!) A t. bizottsági elnök ur egyáltalában nem fektetett súlyt arra, hogy konstatálja, hogy határozatképes-e a bizottság, hanem bizonyos nagyúri kényelemmel megnyitotta az ülést. (Felkiáltások a szélsobaloldalon : Ki az az elnök ?) Láttam még kilencz uri embert, a kik nem képviselők és jelen voltak a bizottság ülésén. Utólag értesültem, hogy azok az igazságügyminiszterium kiküldöttei. Ez ellen nem teszek kifogást, mert ez a házszabályok szerint rendben van. Azonban a gyorsírók helyén — a mit már régóta kérek, hogy gyorsírók alkalmaztassanak — két fiatal ember ült. Megkérdeztem utólag, hogy kicsodák ? Azt mondták, az igazságügyminiszteriumból tisztviselők, ezek vezették a pénzügyi bizottság üléséről a jegyzőkönyvet, a mi egészen szabálytalan dolog és ennek a következménye az lett, hogy ma átolvasván a bizottság üléséről felvett kommünikét, annak egészen más a tartalma, mint a mit a bizottság tárgyalt. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) A birói függetlenség kérdését minden nemzet és különösen Angolország, a hova olyan szívesen méltóztatnak tanácsért menni és a melyre anynyira szeretnek hMatkozni alkotmányos kérdésekben, egyik legnagyobb alkotmányjogi biztosítéknak tekinti. Angliában annyira mennek, hogy a birói kinevezéseket egy parlamenti bizottság ellenőrizi és hogy a bírák niellőztetésénél igazolnia kell az igazságügyminíszternek, hogy bizonyos bírót, a kinek évszáma megvan, miért mellőzi? Nálunk ezt egészen mellékesnek tekintik. Tegnap a pénzügyi bizottsági ülésben Lukács László pénzügyminiszter ur a birói hMatásról és állásról oly nyilatkozatokat tett, melyeket sietek itt a ház színe előtt helyreigazítani, bár talán azt a szót is használhatnám: megbélyegezni. (Halljuk! Halljuk! a szélsobaloldalon.) Nevezetesen Barta Ödön ős Szederkényi Nándor t. képviselőtársam, és elismeréssel kell kijelentenem, a kormánypárt részéről Neményi Ambrus t. képviselőtársam felfogták a birói függetlenség nagy kérdését. Ok azonnal látták azt, hogy a birói függetlenség veszélyeztetve van, ha a birót fizetés kérdésében egészen a kormány hatalma alá helyezik. Ok látták, hogy nagy veszélynek, igazságtalanságnak kell lenni a birói karnál akkor, mikor Magyarországi nak 367 járásbírósága" együttesen ad be kérvényt. És szinte lealázó, hogy a biráknak a szolgákkal egyetemben kell benyújtani kérést az iránt, hogy fizetésük emelése biztosítva legyen. A pénzügyminiszter ur talán abban a félelemben, hogy elfogadják Neményi Ambrus t. képviselőtársamnak indítványát, mely azt czélozta, hogy a birói fizetések rendezése egészen különittessék el az állam többi tisztviselői fizetésének rendezésétől (Felkiáltások a szélsobaloldalon : Nagyon helyes!) a következő kijelentéseket tette, (Halljuk! Halljuk!) 0 a birói állást egyáltalában nem nézi valami kMételesnek, a birói tisztviselőket ő egészen egy nMóra helyezi a közigazgatásnak egyéb tisztviselőMel. Madarász József: Ez helytelenség! Rátkay László : Hozzátette a pénzügyminiszter, hogy — és ebben önkéntelenül is, ugy látszik, nem akarta, de megtörtént — egy nagy sérelmet intézett egyik jelenlevő minisztertársa és egy elhunyt miniszternek emléke ellen, — azt, hogy 1893-ban miért lett a bírák fizetése lényegesen emelve, a mi nem volt czélja az államnak, tisztán és egyedül Szilágyi Dezsőnek nagy tehetsége és egyéni túlsúlya idézte elő. Ez, ugy odavetve, érvnek elcsúszik az első pillanatban. Ha azonban az ember kihámozza a dolog értelmét, — lehet, hogy talán véletlenül és akaratlanul tette a pénzügyminiszter ur, — kettő tüník ki. Az, hogy nyilvánosan kimondja Magyarország pénzügyminisztere a pénzügyi bizottsági ülésén, hogy egyáltalában nincsen szándékában, sőt még a múltban sem volt szándékában Magyarország birái fizetésének rendezése, mert ezt csak Szilágyi Dezső egyéni túlsúlya idézte elő; a másik pedig az, hogy nem vette észre, hogy mennyi sérelem rejlik ebben Plósz Sándor igazságügyminiszter ellen. Lukács László pénzügyminiszter: Ezt majd elintézzük egy

r

rnás közt! Rátkay László: A dolognak magánegyéni részét kettejükre bizom; csakhogy a miniszter urnak ezen érvelése és indokolása mit eredményezett? Azt, hogy az igazságügyminiszter ur sietett mindjárt ellene szólni mindazoknak az indítványoknak, a melyek a birói fizetés emelése iránt beterjesztettek és sietett megnyugtatni a pénzügyminiszter urat, hogy ezúttal ebben az esetben a mostani igazságügyminiszternek egyéni súlya nem fogja eldönteni a fizetésrendezést ugy, mint a múltkorit. Azért is súlyt helyezek arra, hogy a pénzügyi bizottságban történtekről hMen értesüljön a nemzet, mert még egy kijelentést is tett a t. miniszter ur. (Halljuk! Halljuk! a szélsobaloldalon.) A mikor mi, t. ház, tárgyaljuk a katonai javaslatokat és nem tudjuk, mert a t. pénzügyminiszter ur nem ad róla tiszta képet, vájjon 18 millióra, 28 millióra, vagy az ágyúk beszerzésével esetleg 90—100 millióra menő költségekkel állunk-e szemben, akkor tegnap a ' pénzügyi bizottság ülésén, a mikor az indítva-