Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-225

80 225. országos ülés 1903 márczius 11-én, szerdán. met kérek, ezek csak olyan gyengéd, halovány védekezések. Széll Kálmán miniszterelnök: Nem kell véde­kezni, mikor a tényállást előadtam, hogy nem ugy van! Kubik Béla: Bocsánatot kérek, még más okaim is vannak, a melyek miatt nem lehetek megnyugodva a dolgoknak mostani módon való kezelésében. Engedjen meg a t. miniszterelnök ur, de az talán csak még sem megy, hogy a királyi várpalotában a kabinetiroda czime nem magyarul, hanem nagy hetükkel németül és csak ezután van magyarul felirva. Széll Kálmán miniszterelnök: Megnézem! Talán németül is, de hogy magyarul ott van, az bizonyos! (Egy hang a szélsöbalóläalon: Mit keres ott egyáltalában a német felírás!) Kubik Béla: Én most arra nem akarok ki­terjeszkedni, hogy a miniszterelnök ur ebben a kérdésben nem emlékszik egészen jól arra, a mi közöttünk történt, hiszen ez teljesen mellékes dolog! Azonban nagyon félek attól, hogy abban a törekvésünkben, a melyet most már a túl­oldalról is hallottam egynéhányszor hangoztatni, a czimer és a. jelvény kérdésében majd olyan konklúziókra fogunk jutni, a melyek nekünk semmi esetre sem fognak tetszeni, (Ugy van! a szélsöbalóläalon.) Felmutatok egy másik okmányt, a melyet le fogok tenni a ház asztalára, hogy a túloldalon ülő urak is megnézhessék. Itt van egy levél­boriték ezzel a felírással: »0 császári és királyi apostoli Felsége magyarországi udvarnagyától.« Ennek pecsétjén pedig van egy kétfejű sas ezzel a körülírással: »0 császári és apostoli királyi Felsége főudvar mesteri hMatala.* Engedelmet kérek, a magyar nyelvet a kétfejű sassal együtt alkalmazni, ez az én érzékemmel és lelkiisme­retemmel meg nem fér. Vagy legyen az udvar­nagyi hMatal, vagy pedig ne legyen, de semmi esetre se legyen kétfejű sasos: mert én ismerek egy magyar királyt és vele összekötve magyar czimert, azonban kétfejű sasos magyar udvar­nagyi hMatalt én nem ismerek, és nem is aka­rok ismerni (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) és remélem, hogy a t. túloldal is ebben a véle­ményben van. Én tehát kérem a miniszterelnök urat, hogy az 1848-iki törvényeknek szerezzen érvényt ós hasonló megaláztatásban a magyar nyelvet ne részesítse. A választ külöuben tudomásul veszem. Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselő­ház ! Én arra nézve, hogy miként adtam elő a köztünk történteket, jótállást vállalok, hogy ugy történt. De hiszen a t. képviselő ur diffikultált, Nincs is benne semmi, a mit tagadásba akarnék helyezni, mert egyetértettünk abban, hogy egy­szer figyelmeztetett erre a dologra és én azt mondtam, hogy annak idején a budget tárgya­lása alkalmával fogok róla szólani. (Halljuk! Halljuk !) A t. képviselő ur egy dolgot diffikultál és erre vonatkozólag azt mondja, hogy ő Felsége kabinetirodájának felirása Budán németül van. Már igy látatlanban is jótállást vállalok érte, hogy az nem lehet. Hanem talán ugy van, bár ezt nem tudom, mert biz én nem néztem, hogy magyarul föltétlenül ott van és talán ezután németül is megvan. (Felkiáltá­sok a szélsőbalok!álon: Mit keres ott a német felírás? Halljuk! Halljuk! jobb felöl.) Én arra felelek, a mi itt felhozatott, de hogy a felírás csak németül lenne ott, a mi azt jelenti, hogy magyarul nincs, az ki van zárva, ez lehetetlen. Megmondom azt is a közbeszóló képviselő uraknak, hogy miért vau talán németül is ott. (Halljuk! Halljuk!) Azért, mert ő Fel­sége egy személyben az osztrákokra nézve egy­úttal osztrák császár is. (Felkiáltások a szélső­baloldalon: Ausztriában! Ott lehet német föl­irás is! Mozgás és zaj.) Hiszen, ha még a mon­datot sem akarják végighallgatni, akkor hogyan értsék meg, mit akarok mondani ? (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Igenis ő Felsége, a midőn itt van, éppen ugy egy személyben osztrák császár is, mert nem lehet ezt a határszólen levetkőzni, . . . Rátkay László: Közjogi funkczióiban igenis nem osztrák császár! (Ugy van! a szélsőbal­oldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelől. Elnök csenget.) Széll Kálmán miniszterelnök: .. .mint a hogy Bécsben magyar király is. (Ugy van ! jobbfelől.) Es én Magyarország, a magyar közjog és a magyar alkotmány szempontjából pretendálom, hogy ő Felsége Bécsben is magyar király. (Helyeslés jobbfelöl. Zaj a szélsöbalóläalon.) A midőn ő Felsége itt tartja székhelyét és itt ad audiencziákat, akkor ide idegenek, külföldiek és osztrákok is jönnek. Minthogy pedig ő Felségé­nek Budapesten való tartózkodása idején minden egyes audieneziára osztrákok is eljönnek: az a felírás valószínűleg azért van ott németül is, hogy azok az osztrákok el tudjanak igazodni. (Ugy van! jobbfelől.) Erre ez a válaszom. (Helyeslés jobbfelől. Mozgás, zaj és felkiáltások a szélsöbalóläalon: Bécsben van-e magyar fel­írás ?) Rátkay László: A magyar miniszterelnök igy nyilatkozik; igy védi a magyar alkotmányt. (Nagy zaj.) Ez a szégyen! (Nagy zaj a szélsö­balóläalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Elnök : Csendet kérek! Széll Kálmán miniszterelnök: Igenis ugy vé­dem, a hogy jónak és helyesnek tartom. (Nagy zaj és nyugtalanság a szélsöbalóläalon.) Rátkay László: Védje meg a magyar nyelv jogát! (Zaj.) Széll Kálmán miniszterelnök: Megvédem a magyar király méltóságát Bécsben is, és ez, gondolom, a helyes felfogás. (Zaj.) Rátkay László: A nemzetet és nyelvét kell megvédeni! (Szűnni nem akaró zaj.) Széll Kálmán miniszterelnök: Erre vonat­kozólag adtam felvilágosítást. A mi pedig

Next

/
Thumbnails
Contents