Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-225

225. országos ülés 1903 márezius 11-én, szerdán. 69 és ennek a 6000 póttartalékosnak behívására vonatkozó törvényjavaslatnak visszaszívását is. O nem tartotta komolynak azért, mert a mikor októberben a hadügyi kormány 20.000 póttartalékos behívását kívánta, a mely törvényjavaslatot azután visszavont, 3 hónap múlva pedig 21.900, tehát 1900-al több katonát kért. Én sem tartom komolynak a 6000 póttartalékosról szóló javaslat visszavonását azért, mert annak beterjesztését sem tartottam komolynak. Mert a hadügyi kormány Bécsben csak azért terjesztette be a 6000 póttartalékosra vonatkozó törvényjavaslatot, hogy legyen mit visszaszívnia, hogy a nemzet szemébe port hintsen, de előbb gondoskodott arról, hogy a 6000 póttartalékos neki meglegyen, mert az 1900], főnyi létszám, a mennyMel többet kért az októberi javaslatnál, ha ezt 3 szolgálati évre felosztjuk, 5700 embert tesz ki, tehát csak azért nem kerek / 6000-et, hogy a lóláb épen ki ne lássék Áttérek már most a nemzeti jelvényekre. Erre vonatkozólag kijelentem, hogy sem én, sem ez a párt semmiféle közös czimert, közös jelvényt elfogadni soha nem fogunk; (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) akkor inkább maradjon meg a mostani, mert ha egyszer elfogadunk egy közös jelvényt, akkor örökre lemondottunk arról a jogról, hogy azt jövőben követeljük. Mi csak oly jelvényt, oly czimert fogadhatunk el, a mely a magyar nemzet és a magyar állam önállóságát mutatja és dokumentálja. Nem csodálkozhatunk azon, ha a külföld nem ismeri el a magyar nemzetet, mert hogy is ismerné a külföld Magyarországot önálló államnak, mikor saját fizetett közegeink sem ismerik el annak. Leszek bátor a ház asztalára letenni két levelet, a melyeket akkor kaptam, a mikor még nem voltam képviselő, 1895-ben; az egyik a berlini nagykövetség, a másik a párisi nagykövetség levele. Egy bűnvádi ügyben, a melyet megindítandó voltam, egy kiállítási szédelgési ügyben beadványt intéztem a berlini és a párisi nagykövetséghez magyar nyelven. Elismemerem, hogy beadványomat a lehető leggyorsabban elintézték, csakhogy élénk meglepetésemre, fájdalmamra és szomorúságomra mind a két nagykövetségünktől, a melyeknek költségeihez pedig mi is tetemes összeggel járulunk, ékes német nyelven kaptam meg a választ. Az egyik Parisból jött, 1895. szeptember 30-án kelt és igy kezdődik (olvassa): »Euer Hochwohlgeboren! lm Befolge meines Schreibens vom 20. beehre ichmich Euer Hochwohlgeboren bekannt zu gebén, dass mir vom k. u. k. Consulate von New-York nachstehende Auskünfte zugegangen sind«. — Nem olvasom fel az egészet — befejezésül e szavak állanak (olvassa): »Empfangen Euer Hochwohlgeboren die Versicherung meiner vollkommensten Hochachtung« stb. Olvashatatlan aláírás. Itt van azután a másik levél a berlini nagykövetségtől, a melyet az én magyarnyelven irt levelemre küldtek, s a melyen felül ezt olvashatjuk: »Kaiserliche und Königliche Osterreichisch-Ungarische Botschaft.« Tehát még ez is német nyelven van rányomtatva. E levelet is leteszem a t. ház asztalára nagyobb épülés végett, s kérdem, hogy akkor, a mikor saját fizetett közegeink nem ismerik el külön államiságunkat, akkor, a mikor egy magyar embernek hozzájuk magyar nyelven intézett kérvényére vagy megkeresésére német nyelven felelnek, követelhetjük e mi azt, hogy a külföld bennünket magyar államnak, önálló államnak elismerjen. (Tetszés a szélsőhaloldalon.) Nessi Pá!: Ki irta alá? Egry Béla: A követségi titkár! Nessi Pái: Pedig Szögyén-Marich miniszterelnökjelölt ! Széll Kálmán miniszterelnök: Mi a baj ? Mi baja velem? Egry Béla: Remélem, az igen t. miniszterelnök ur intézkedni fog, hogy a jövőben az ilyen — hogy csak gyenge kifejezéssel jellemezzem — visszaélések ne történjenek, és hogyha egy adófizető magyar állampolgár a saját fizetett közegeihez magyar nyelvű beadványnyal fordul, akkor arra magyar nyelven is feleljenek. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Befejezem, t. képviselőház beszédemet, még pedig ismét csak Deák Ferencz szavaMal. (Halljuk ! Halljuk! a szélsobaloldalon.) Deák Ferencz ugyanis azt mondta: s

Vagy gyenge a kormány a törvénynek teljesítésére és akkor a hatalom nem való a kezébe, vagy nem akarja megtartani a törvényt és akkor, mint kötelességét nem teljesítő kormány, nem számithat a nemzet bizalmára és szeretetére.* A törvényjavaslatot nem fogadom el. (Mérik helyeslés és éljenzés a szélsobaloldalon. A szónokot üdvözlik.) Rátkay László jegyző: Madarász Imre! Madarász Imre: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk! a szélsobaloldalon.) Az ujonczlétszám megállapításáról szóló törvényjavaslatot nem fogadom el. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Nem fogadom el, tehát nem szavazom meg e törvényjavaslatot egy olyan hadseregnek, a melynek sem nyelve, sem szelleme nem magyar. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Nem szavazom meg a törvényjavaslatot egy olyan hadseregnek, a melynek hadi jelvényén nem a magyar nemzeti czimer díszeleg, hanem az a sötét csudamadár, a kétfejű sas terjesztgeti barna szárnyát. Nem szavazom meg a törvényjavaslatot egy olyan hadseregnek, a melynek, fiai nem a magyar nemzeti trikolor, hanem a gyűlölt fekete-sárga zászló alatt teszik le a katonai esküt. Nem szavazom meg a törvényjavaslatot egy olyan hadseregnek, a melynek csapatai nem a lelkesítő, csatára hevítő »Pákóczy«-nak, hanem a gyűlölt »Gotterhalte«-nak hangjai mellett ünnepelnek és meneteltetnek. (Helyeslés a szélsőbal-