Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-225

225. országos ülés 1903 Münnich Aurél előadó: Én hazafias kötelességemnek tartom ' megszavazni. Hogy az urak mit csinálnak, az az önök dolga, (Zaj.) Egry Béla: Nekem meg jogom van nézetemet a hazafiságról kifejteni, és én azt hiszem, hogy hazafias kötelességet akkor teljesítünk, ha a törvényjavaslatot nem szavazzuk meg. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) T. ház! B. Solymossy Ödön t. képviselőtársam január 27-én tartott nagyszabású beszédében a többek között ezeket mondta: »Tagadhatatlan, hogy már régóta nem feküdt ilyen javaslat a ház asztalán, mint a milyen a jelenlegi. Tiszta meggyőződésem, hogy az igen t. honvédelmi miniszter ur is csak kötelességszerüleg, a legnagyobb megfontolással és igazán kényszerítő okoknak engedve nyújtotta be ezen törvényjavaslatot, a mi nagyon természetes is, hiszen a kormány nagyon jól tudja, hogy egy produktív értéket képviselő törvényjavaslatot sokkal szMesebben fogadna nemcsak a törvényhozás, hanem a közvélemény is, mint egy ilyent, a mely tényleg óriási áldozatot ró erre a nemzetre, eltekintve attól, hogy direkt adóztatást kMan és sok kenyérkeresőt is elvon családja köréből. De bármilyen lehangoltság vesz is erőt rajtunk az első benyomás alatt, mégis csak számolni kell ezzel a szerencsétlen helyzettel és nemcsak az európai, de az általános világfelfogással is, a mely szerint a helyett, hogy ama magasztos eszme terjedne el az összes államok intézőköreiben és ama közfelfogás jutna diadalra, hogy tulajdonképen a béke főfeltétele az összes államok felvirágzásának, mindinkább azzal a szerencsétlen felfegyverkezési mániával találkozunk, mindinkább ez rögzik meg az összes államokban.« Solymossy Ödön t. képviselőtársam Angliára, Oroszországra, Francziaországra és Amerikára hMatkozik és ezen gazdag országokat állítja elénk példaképen, a mely országokkal mi sem mezőgazdaság, sem ipar, sem kereskedelem, sem népesség tekintetében, sem vagyonilag nem konkurrálhatunk. Ezekkel a hadsereg fejlesztése tekintetében sem kelhetünk versenyre. (Igaz! Ugy van ! a szélsöbaloldalon ) Beszéde további folyamán azt mondja Solymossy t. képviselőtársam: »A mi már most a meglevő állományt illeti, meggyőződésből kell kijelentenem, hogy a meglevő állomány kiegészítése és pótlása égetően szükséges. Szükség van erre annál is inkább, mert az utóbbi időben létesített intézmények és foganatosított intézkedések állandóan a kombattáns állományból vonták el a legénységet, a mit tapasztalatból tudok.« Én elfogadom Solymossy igen t. képviselőtársam kijelentését, mert én is voltam katona és tartalékos tiszt, s tudom tapasztalásból, hogy sokra megy azon legények száma, kik el lesznek vezényelve, csakhogy ezen a bajon máskép is lehet segíteni, ehhez sem ujonczlétszámfelemelés, sem pedig ujabb pénzáldozat nem szükmárczius 11-én, szerdán. 63 séges. Azt mondja báró Solymossy t. képviselőtársam: »Mindig előfordul az, hogy az a csapatparancsnok csak olyan hiányos létszámmal tudott kMonulni, hogy könnyen megesik, hogy szétküldve az elő- és az utóvédet, valamint a tábori őrsöket, csak alig egypár emberrel marad vissza; mindezek a mellett bizonyítanak, hogy a jelen állapoton változtatni kell, hogy a jelen viszonyok mellett a gyakorlati szabályzatokban előirt kötelezettségüknek a vezetők sem képesek megfelelni.« Erre azt mondom, hogy az a körülmény, hogy a csapatparancsnok, ha szétküldi az előés utóvédeket, alig egypár emberrel marad vissza és operálni nem tud, csak azon esetben fordulhat elő, mikor az a század őrszolgálatra lesz kMezényelve; ezen esetben pedig segíthet magán akként, hogy csatlakozik másik csapatparancsnokhoz és akkor kellő legénység fog rendelkezésükre állani, hogy a gyakorlataikat akadálytalanul teljesíthessék. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Az az állandó elvezénylés úgyis csak bizonyos számig történhetik századonkint, és igy egy századtól annyit elvenni, hogy az munkaképtelenné váljék, nem engedi meg a katonai reglement sem. De vannak ol^an katonai intézmények is, a melyeknek megszüntetése, vagy a melyekhez az elvezényléseknek kevesbitése által óriási, ezrekre rúgó állományt kaphat a hadsereg a nélkül, hogy az ujonczlétszámot felemelnék. Ilyen elvezénylések az u. n. katonai irodák, a kórházakba elvezényelt betegápolók, a tiszti étkezdébe elvezényelt legénység, a mely semmit sem tesz, csak a tiszturakat szolgálja ki, reggeltől estig ott van. Ha mindezeket beosztjuk és ezeket polgári elemekkel helyettesitjük, akkor elegendő létszáma lesz a hadügyi kormánynak az ujon ezlétszám felemelése nélkül is, s legalább a polgári elemből is 10.000-en találnának munkát és kapnának a katonaságtól fizetést, s nem mindig a katonaság vinné el tőlünk a 100 milliókat és a polgári elemeknek nem juttat semmit. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Hogy pedig a polgári elem alkalmazható a katonaságnál irodai szerepekre, láthatjuk a minisztériumokban, a hol szintén polgári elemek vannak alkalmazva. De van még egy intézmény, a melyet én teljesen feleslegesnek tartok, s ez az u. n. tiszti szolgai intézmény. Gabányi Miklós: Kutyafürösztő! (Derültség a szélsöbaloldalon.) Egry Béla: Ez egy olyan intézmény, a mely a gyalogsági tiszteknél teljesen felesleges, a mit elismer és dokumentál a hadügyi kormány is azzal, hogy az a tiszt, a ki nem veszi igénybe a tiszti szolgát, 16 koronát kap havonkint tiszti szolga megváltása czimén. Tehát elismeri a hadügyi kormány is, hogy arra okvetlenül szükség nincs, máskép nem váltaná meg. ( Ugy van! a szélsöbaloldalon.)