Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-225

225. országos ülés 1903 márczius il-én, szerdán. €1 le fogja azt lohasztani akkor, a midőn a nemzet aspirácziói nem nyernek kielégítést; a midőn Bécsben olyan kijelentések történnek, mint történtek a közelmúltban a Reichsrathban, a midőn a magyarfaló Lueger azt jelentette ki, hogy (olvassa): »Pártjának határozatára a magyarországi események voltak befolyással.« »A hadseregben mindnyájan osztrákok vagyunk (Mozgás a szásobaloldalon.) ebben a házban — t. i. a Heichsrathban« . . . Nessi Pál: Ez legalább megmondja az igazat! Egry Béla (olvassa): »Az osztrák eszméket kell képviselnünk, hadseregünknek nem szabad egyoldalú magyarrá válni, hadseregünknek meg kell maradni közösnek, a császár hadseregének, a mi eddig volt.« (Zaj és mozgás a szélsőbaloldalon.) Luegernek ezen kijelentését az urakháza is magáévá tette, ottani felszólalások megpecsételték ennek a kijelentésnek valóságát és különösen megpecsételte az osztrák honvédemi miniszter, a midőn kijelenti azt, »hogy a legfelsőbb akarat pedig az, hogy a hadsereg nemcsak formában és a hozzájárulást illetőleg, hanem lényegében és mindenkép közös marad.« B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Ez törvényes! A miniszterelnök ur is megmagyarázta ! Egry Béla: No hát, t. képviselőház, én a császárnak egyetlenegy katonát sem szavazok meg (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalion.) s őszintén megvallom, nagyon csodálkozom azon, hogy önök, t. képviselőtársaim a túloldalon ilyen kijelentések után, a melyek Bécsben történtek, még támogatják ezen törvényjavaslatot, hogy önök még meg akarják azt szavazni. (Egy hang a szélsőbaloldalon : Magyar osztrákok !) Gr. Zichy Jenő t. képviselőtársam január hó 28-án tartott beszédében a következő kijelentést tette (olvassa): »Talán senki sem fogadta nálamnál nagyobb örömmel, nagyobb tisztelettel és nagyobb idealizmussal az uj miniszterelnököt, abban a reményben és abban a hitben, hogy az uj érában ilyen, az országot nehezen sújtó törvényjavaslatok többé nem fognak a ház elé hozatni. Ezt gondoltuk, ezt reméltük, de sajnos, a körülmények ugy fordultak, még az önök akarata ellenére is — a mint azt b. Solymossy Ödön t. barátom mondotta, hogy ma abba a kényszerhelyzetbe kerültek, hogy ezen törvényjavaslatokat, a melyet maguk is valamennyien az országra nézve lesújtónak tartanak, mégis ide betérj esztetik.« Ha a háznak egy ilyen kMáló és illusztris tagja, — a ki a beterjesztett katonai törvényjavaslatok és a változatlan rendszer miatt a szabadelvű párt kötelékéből kilépett, — ilyen mélyen lesújtó kritikát gyakorol a kormány rendszere és eljárása felett, kérdem önöktől, a túloldalon t. képviselőtársaim, mit szóljunk akkor mi, a kiknek az ellenőrzés gyakorlása kötelességünk ? (Ugy van! a szélsőbahldalon.) Kérdem önöktől, t. képviselőtársaim a túloldalon, mit tegyünk akkor mi, a kik napnap után telve keserűséggel szMünkben követeljük már évtizedek hosszú sora óta a nemzet jogos és törvényes alapon álló aspiráczióinak kielégítését. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Kérdem a t. képviselőházat, és t. képviselőtársaimat a túloldalon, nem találják-e lealázónak, nem találják-e szégyenteljes állapotnak azt, hogy a magyarnak, a magyar parlamentben a magyar nyelv és a magyar nemzeti aspirácziókért kell elkeseredett küzdelmet vMnia? (Igaz! Ugy van! a szélsöbaMdalon.) Kern tartanák-e t. képviselőtársaim önök alávalóságnak ettől a párttól, ha ezen katonai törvényjavaslatokat megszavazná, nem önök volnának-e az elsők — joggal és méltán, — a kik elvtagadással, árulással vádolnának bennünket, ha mi minden rendelkezésünkre álló eszközt és fegyvert fel nem használnánk arra, hogy megkíséreljük megakadályozni ezen törvényjavaslatnak törvényerőre emelését. (Ugy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Igenis, uraim, helyesen fejezte ki magát Kecskeméti Ferencz t. képviselőtársam, hogy titkon önök is ezt akarják, hogy együtt éreznek velünk, ennek nyíltan kifejezést is adtak felszólalásaikban és ennek daczára, t. képviselőtársaim, csak egyetlenegy ember akadt önök közt eddig, a ki nyíltan és bátran szembeszállt a törvényjavaslattal, mert ennek a hazaszeretetét nem némította el a hatalomravágyás démona, mert a hatalomravágyás démona a nép sorsa iránt való gondoskodó kötelességérzetét nem némította el; (Ugy van! Ugy van! a szélsőbahldalon.) a mely népet a t. képviselő urak ott a túloldalon csak akkor ismernek, midőn a szavazatára van szükségük, a mely néppel csak akkor paroláznak, midőn képviselőválasztás van: de mikor a nép érdekeinek megóvásáról, jogos és törvényes alapon álló követeléseinek kielégítéséről és adott ígéretük beváltásáról van szó, akkor, t. képviselőtársaim, önök előtt a nép, hogy katonai kifejezéssel éljek, schmarn! (Ugy van! Ugy van! a szdsőbalóldalon.) T. ház ! A hadügyi kormány azzal indokolja az ujonczlétszám felemelésére irányuló kérelmét, — szórói-szóra idézem — hogy »az ő Felsége alatt álló királyságok és országok teherviselési képessége jelentékenyen emelkedett.« A fenti kijelentést senki sem magyarázhatta másként, mint hogy a teherviselési képesség jelentékeny emelkedése az ország r gazdasági és pénzügyi helyzetére vonatkozik. És ime, egy hónapi vita után felállott a t. honvédelmi miniszter ur és a következő kijelentést teszi: »Másodszor — bocsánatot kérek a kifejezésért — azon nyargalnak a képviselő urak, hogy a törvényjavaslat indokolásában azt mondta volna a miniszter, hogy az ország teherviselési képessége emelkedett. Igenis mondtam ezt, csakhogy nem abban az értelemben, a melyben önök azt mindig felhozzák ; mert szórói-szóra azt mondtam, hogy tekintettel arra, hogy az 1900. évi deczember 31-ikén foganatosított népszámlálás adatai és az