Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.
Ülésnapok - 1901-224
40 324. országos ülés 1903 márczius iO-in, kedden. Én tulaj donképen, t. ház, arra akarok rámutatni, hogy hogyan került bele ez a kifejezés a mi törvényeinkbe, és hogyan került bele mind gyakrabban a mi törvénykönyvünkbe a »közös hadsereg« elnevezés. Én ezt a kifejezést, elnevezést legelőször az 1875 :LI. t.-czikkben találtam, mely a katonai egyének ellátásáról szól. Azután megtaláltam az 1879: XXXVI és XXXVII. t.-czikkben, melyek a katonai beszállásolásról szólnak. Abban az időben pedig a honvédelmi minisztériumban az államtitkár az a férfiú volt, a kit most honvédelmi miniszterként tisztelünk és a mint én reájöttem, a törvényjavaslat épen abból az ügyosztályból került ki, a melynek ő volt a szuperrevizor ja. (Derültség a szélsöbaloldalon.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Ezt nem tudtam. Ki árulta el ezt a hMatalos titkot ? Kecskeméthy Ferencz: Szende Béla, az akkori honvédelmi miniszter, ugy látszik, nem vette észre ennek az elnevezésnek, ennek a kitételnek a törvénybe való belekerülését; de a hazafias érzelmű férfiak vigyáztak reá és nagy gondjuk volt reá, hogy ez többé a törvényekbe ne kerüljön és nem is került bele sem az 1879 :LI. t.-czikkbe, sem az 1882: XXXIX. t.-czikkbe, sem az 1882: XLII. t.-czikkbe, sem pedig a népfelkelésről szóló 1886: XX. t.-czikkbe, sem számos más törvénybe. Először azután 1889-ben találkozunk vele a véderőtörvényben, a mikor már a fönt tisztelt államtitkár ur ült a honvédelmi miniszteri székben. Meg kell azonban jegyeznem, hogy nagyon óvatos volt. Mert abban a törvényjavaslatban, melyet az előző esztendőben, gondolom, november 3-án adott be, az a kifejezés, hogy »közös hadsereg,« nem volt benne. Hogyha meg méltóztatnak vizsgálni az országgyűlési irományok 207-ik számát, akkor meggyőződhetnek róla. Hanem belekerült a közös hadsereg elnevezés a törvénybe a véderőbizottságban, ahol a miniszter urnak kedves barátai megtették neki ezt a szívességet, és ő azután ebbe belenyugodott. Akadt azonban akkor is a kormánypárton eg3 r-két fehér holló, a kik tiltakoztak ez ellen a kitétel ellen, mint a magyar törvényekkel és közjoggal ellenkező kifejezés ellen. Azonban hiába való volt a tiltakozásuk épugy, mint az ellenzéké is hiába való volt, a faló be lett lopva. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) T. ház! Ezekben a folyamot forrásához kisértük és a kedves csecsemőt a kedves papának karjai közé vezettük, a kinek abban, mint tudjuk, igen nagy kedve telik. Az igazság az, hogy a 67-es alaptörvényeknek nevezett törvényeink szerint van nekünk magyar hadseregünk épugy, mint az osztrákoknak is van a maguk törvényei szerint osztrák hadseregük és a két sereg képezi azután az összes véderőt, az egész hadsereget, csakhogy az osztrák törvényhozás épugy j nem hozhat törvényeket a magyar hadseregre I vonatkozólag, mint a magyar törvényhozás nem hozhat törvényt az osztrák hadseregre vonatkozólag, hanem csak mindkettő a magáéra. Ez mutatja, hogy mennyire helytelen a közös hadsereg kitétele, mert ha a magyar hadsereg közös védelemre való, azért még nem lett közös hadsereggé. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A közjogi érzék legszánandóbb megromlásáról tanúskodik az, hogy a magyar hadsereg, melyet a 67-es törvényekben lépten-nyomon ott találunk, ujabb időben ujabb törvényeinkből merőben kiküszöböltetik. Az a párt, mely magát Deák Ferencz letéteményesének és örökösének tekinti, kész még arra is, hogy Deák Eerencznek müvét ezen a ponton is megrontsa, mintha csak szándékosan igazolni akarná Kossuth Lajos ama mondását: lejtőre jutottunk, melyen csak lefelé sülyedhetünk. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A kormánypárt tagjai közül némelyek azt kívánták, hogy mutassuk ki azt, hogy hol és mely tekintetben akarják ők a 67-es törvényt megrontani ? Most mutattam rá egy példát, de mutatok egy aktuálisabbat is. Komjáthy t. képviselőtársam minapi beszédében beszélt bizonyos becsapásokról, melyek a katonai kiadások körül fordultak elő. Most egy ujabb becsapás előtt állunk és ez nem más, mint a hadsereg megállapított létszámának, a maximumnak, a 800.000 főnek átlépése. A generális urak most akarják átlépni a Kubicont, és jó lesz vigyázni. A 68-iki véderőtörvényeknek egyik alapgondolata és alapeszméje az, hogy az összes, tehát a magyar és az osztrák hadsereg hadi létszámát 800.000-ben mint maximumban állapítja meg, még pedig 10 évi érvénynyel, az akkor fennállott határőrséget ide nem számítva. Ugyanez a törvény kimondja azt is, hogy a 10 évi póttartalék összege nagyobb nem lehet az egyévi ujonczilletéknél, és hogy az összes többi alkalmas védkötelesek a honvédség létszámába osztandók be. Ebben az elvben le van téve az alapja a honvédség magyar nemzeti hadsereggé való fejlődésének. Ennek nemcsak kiegészítésére — és ez fontos dolog — de még belszervezetére nézve is biztosítva vannak a magyar országgyűlésnek jogai és beleszólása, a mennyiben a király fejedelmi alkotmányos jogainak kizárólagossága az 1867. évi XII. törvényezikk 11. §-ában csak a 800.000 főnyi rendes hadseregre van kimondva. (Igaz ! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A honvédség száma és ereje nem lett kontingentálva, nem lett korlátozva s ezen körülménynél fogva a honvédség idő haladtával és a lakosság szaporodásával mindinkább fejlődhetett volna, egy hatalmas nemzeti hadsereggé nőhette volna ki magát, a mikor nemcsak tüzérséggel, hanem minden szükséges műszaki és különleges csapatokkal is kellett volna ellátni. j (Igaz! a szélsőbaloldalon.) Eécsben ennek eleI jét akarták venni s erre az eszközt később
