Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-237

416 237. országos ülés 1903 márczius 2ó-án, csütörtökön. menyekkel együtt csak mint oda nem férő, oda nem illő, egyáltalában hozzá nem tartozó czií'raság és üres czafrang lóg a mai czMilizált társadalmon. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: A krakélereskedésről is jó lenne beszélni! Benedek János: A t. honvédelmi miniszter ur a krakélereskedést is emliti, mint elitélendő dolgot. (Halljuk! Halljuk!) A krakélereskedés nemcsak elitélendő, de egyenesen megvetendő dolog . . . (Igaz! TJgy van ! a szélsőbaloldalon.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Nagyon helyes! Benedek János: ... de a krakélereskedést maga a párbaj sobasem fogja kiküszöbölni, sőt a krakélereskedésnek épen a párbaj intézménye ad tápot. Mert nagyon sok ember van, a ki tisztán csak a krakélereskdés és a párbaj segítségével tud magának a társadalomban pozicziót teremteni. (TJgy van! TJgy van! a szélsöbaloláalon.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Tessék csak elitélni a krakélereskedést! Benedek János: Ha a társadalom komoly elemei párbajra nincsenek kényszerítve, akkor a krakélerek ezen egyedüli pávatollukkal, a párbajjal háttérbe lesznek szorítva. (Helyeslés a szélsöbaloldalon. Zaj. Felkiáltások a szélsöbaloläalon: Csendet kérünk, hiszen nem beszélhet igy a szónok!) Elnök: Kérem, méltóztassék csendben meghallgatni a szónokot! Benedek János: T. ház! Nem szándékozom ez alkalommal a párbajellenes mozgalom érveit föleleveníteni, elősorolni, mert hiszen lesz még alkalmunk ezzel a dologgal bővebben és behatóbban foglalkozni. De egy olyan momentuma van a dolognak, a melyet ezúttal megragadni kívánok, s ez azon alkotmányjogi sarkalatos alapelv, azon alkotmányos jog, a melylyel minden magyar ember kell, hogy birjon ebben az országban, a kinek szabad cselekvési és jogképessége van, hogy. t. i. egyesületekbe beléphessen, egyesületeket alakíthasson és ott a maga törekvéseit érvényesíthesse, különösen akkor, hogyha azok minden tekintetben szem előtt tartják az állami érdekeket, a polgári jogokat, sőt ezeknek akarnak védelmére kelni. (Igaz! TJgy van ! a szélsöbaloldalon.) Jól tudom, t. ház, hogy a hadsereg tagjaira: a katonatisztekre nézve létezik egy korlátozás, hogy t. i. minden egyesületbe nem léphetnek be, és már egyéves önkéntes korában, mielőtt tisztté lenne a hadseregnek valamely tagja, reverzálist kell kiállítania magáról, melyben kötelezőleg kijelenti, hogy jelenleg sem tartozik titkos egyesülethez és jövőre sem fog olyanba belépni. E tekintetben is van egy kis homály, t. ház, a mely még mindezideig eloszlatva nincs, hogy t. i. mi az a titkos egyesület? Pl. Ausztriában titkos egyesületnek tartják a szabadkőműveseket is, holott az Magyarországon nem titkos egyesület, mert belügyminiszteri jóváhagyással, belügyminiszteri engedélylyel folytathatja a maga működését. És igy mig pl. Magyarországon a magyarországi katonatisztek, honvédtisztek akadálytalanul léphetnek be a szabadkőművesek közé, addig Ausztriában ez "nincs igy, mert ott nincsenek elismerve a szabadkőművesek és igy azt ott titkos intézménynek tartják. Ehhez azonban nekünk ez alkalommal semmi közünk. Igaz, mondom, hogy korlátozva van a katonatisztek szabad mozgási joga némi tekintetben, mert titkos egyesületekbe nem léphetnek be, mert erre becsületszavuk kötelezi őket. Azonban a párbajellenes liga egyáltalában nem titkos egyesület és különösen nem olyan egyesület, mely államellenes czélokat akarna szolgálni, a mely bármi tekintetben kifogás alá esnék, mert hiszen ebben az esetben nem állanának ennek az üdvös mozgalomnak élére épen a kir. főügyészek, törvényszéki elnökök és a társadalom többi kitűnőségei, előkelőségei, a kiknek fellépésétől épen remélhetjük, hogy ez a mozgalom meg fogja teremni a maga gyümölcseit. Kérdem a t. kormányelnök úrtól és a honvédelmi miniszter úrtól — bizonyosan olvasták ők is — van-e tudomásuk a közös hadügyminiszternek azon rendeletéről, a melyet a napokban kibocsátott, (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) a melyben a közös hadseregnek, illetőleg a közös hadsereg tartalékos és szolgálaton kMüli viszonyban álló katonatisztjeire nézve kötelezőleg kijelentette és rendeletben kiadta, hogy ezek a párbajellenes ligába be nem léphetnek és ha már eddig beléptek volna, abból kilépni tartoznak. Hogy Ausztriában mit csinál a minisztérium, hogy az osztrák polgárok cselekvési szabadságát miképen akarja korlátozni, az én reám nem tartozik, azt itt én fejtegetésem tárgyává tenni nem kívánom, de azt igenis vitatom, hogy magyar állampolgárt, akár tartalékos tiszt legyen az, akár szolgálati viszonyban álló katonatiszt, senkinek, még ő Felségének a királynak sem, a hadügyminiszternek pedig legkevésbbé sincs joga a maga egyéni polgári szabadságában korlátozni. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) És én azt az egyéni, polgári szabadság korlátozásának tekinteném, hogyha magyarországi illetőségű magyar állampolgárok, a kik a közös hadsereg kötelékébe tartoznak, mint szolgálati viszonyban állók, vagy pedig mint tartalékos tisztek korlátozva lennének abbeli cselekvési szabadságukban, szabadakaratukban, hogy egy oly általuk üdvösnek felismert társadalmi mozgalomba, a mely a katonaság szelleméversem ellenkezik, beléphessenek. Ezt én az egyéni szabadság szempontjából fogom fel, de felfogom más tekintetből is és pedig abból, hogy magának a katonaságnak is érdekében áll a párbajellenes^ mozgalomban való részvétel. Hisz a párbaj büntetendő cselekmény; maga a katonai büntető-törvénykönyv is tartalmaz intézkedéseket a jjárbaj büntetésére