Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-236

402 236. országos ülés 1903 márczius 24-én, kedden. kijelentette, (Halljuk! Ralijuk! a néppárton.) hogy a gyermekmenhelybe kerülő gyermekeknek a vallást ne tanitsák. Széll Kálmán miniszterelnök: Felszólaltam ellene! B. Kaas Ivor: A miniszterelnök ur rögtön kijelentette, hogy minden rokonszenve mellett, a melyet most is tanúsított a szocziálisták iránt, ennyire nem megy a velük való egyetértésben. Széll Kálmán miniszterelnök: Tiltakoztam ellene! B. Kaas Ivor: Hogy pedig a miniszterelnök urnak véleményét mennyire respektálják az ő Goldnerjei . . . Széll Kálmán miniszterelnök: Nem az enyémek ! Ne tessék igy beszélni! B. Kaas Ivor: Hát nem beszélek igy. Széll Kálmán miniszterelnök: Nem ám, de nem is tudnak máskép! (Nagy zaj a jobb- és a baloldalon.) Rakovszky István : Halljuk! Halljuk! (Zaja jobb- és a baloldalon. Felkiáltások: Szavazzunk, későn van! Elnök ismételten csenget. Zaj.) Elnök: Méltóztassék meghallgatni a szónokot. (Zaj a jobb- és a baloldalon. Halljuk! Halljuk! a jobb- és a baloldalon. Elnök ismételten csenget.) Csendet kérek! B. Kaas Ivor: Bokányi azon a népgyűlésen a konfereneziáról is beszélt. Elmondta, hogy »a héten ankét volt, a miniszterelnök elnöklete alatt, a hol kimondatott, hogy jövőre az elhagyatott gyermekekről az állam köteles gondoskodni. Nincs tehát semmi jogezimük a szerzeteseknek, hogy itt maradjanak, takarodjanak vissza.« (Zaj. Elnök csenget.) Hozzátette: »Tudjuk, hogy az a szegény elhagyatott gyermek nekik kész zsákmány, ezekbe verik bele a sötétséget, hogy annál nehezebben menjen előre a népszabadság eszméje.« íme, ők a konferencziába bevitték követelésüket, hogy a vallástanítás eltörültessék; onnan bevitték a népgyűlésre követelésüket, hogy a gyermekek legyenek csak az övéké, a nevelés legyen vallástalan, a papok takarodjanak ki. Az ily kijelentéseknek átvitt értelme csak az, hogy minden az ő körmeikbe menjen át. (Nagy zaj. Elnök csenqet.) Ezt kívántam megjegyezni, és igen sajnálom, hogy a miniszterelnök ur nem jelentette ki azt a megnyugtató dolgot, hogy Magyarországon a bevett összes vallásfelekezetek közjogi állásukban és minden tulajdonjogukban meg fognak védetni. Széll Kálmán miniszterelnök: Megmondtam ! B. Kaas Ivor: Hogy azokat meg fogja óvni és^ védelmezni, ezt szerettem volna hallani. (Elénk helyeslés a néppéirton.) Széll Kálmán miniszterelnök: T. ház! Ha a t, képviselő ur ezeket hallani akarja tőlem, meghallhatja. (Helyeslés. Halljuk ! Halljuk!) Hiszen ez abból folyik, a mit mondtam. (TJgy van! TJgy van! jobbról.) Megmondtam, hogy egyenlő bánásmódot tanúsítok mindenkMel szemben, mindenkit megvédek, minden vallást, minden állami érdeket egyformán, jog és törvény szerint, ezt előbb igy elmondtam. Ha azt akarja, hogy ezt transzskribáljam arra, hogy minden törvényesen bevett vallásfelekezet jogait jog és törvény értelmében és a törvény korlátai közt megvédeni kötelességemnek tartom, azt szívesen megteszem és ezt is kijelentem. (Általános, élénk helyeslés.) Elnök: T. ház! Az interpelláló képviselő ur maga is tudomásul vévén a választ, azt hiszem, kijelenthetem, hogy a ház a miniszterelnök ur válaszát tudomásul veszi. A jövő ülés napirendje meg lévén állapítva, az ülést bezárom. (Az ülés végződik d. u. 3 óra 55 perczkor.)