Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.
Ülésnapok - 1901-236
236. országos ülés 1903 Pichler Győző: Csak arra akarom a t. ház figyelmét felhívni, hogy holnap szerda lévén, épen egy interpellácziós nap esik el. Utalok a régi szokásra, hogy, ha interpellácziós napra ünnepnap esett, akkor az elnök ur mindig volt kegyes a következő napot meghatározni mint olyat, a melyen ezzel a joggal élhessenek a képviselők. Kérem tehát az elnök urat, kegyeskedjék a csütörtöki ülés napirendjére az indítvány- és interpellácziós-könyv felolvasását is kitűzni, mert az régi parlamenti szokás. (Helyeslés a szélsöbalőldalon.) Elnök: A t. képviselő ur helyesen hMatkozik az eddigi szokásra, hogy az ünnepnap folytán kieső interpellácziós napot pótolni szoktuk a következő ülésen. Ennek folytán eló'hbi előterjesztésemet oda módositom, hogy a csütörtöki ülés napirendjének első tárgya lesz az inditványés interpellácziós-könyvek felolvasása, esetleg azután az ülés végén az interpellácziók előadása; azután az a két névszerinti szavazás és azon javaslatok folytatólagos tárgyalása, a melyek a mai napirendre voltak kitűzve. Méltóztatik ebbe belenyugodni? (Helyeslés.) Akkor a jövő ülés napirendjét ekként állapítjuk meg és most felkérem Kaas Ivor képviselő urat, méltóztassék interpelláczióját előadni. B. Kaas Ivor: T. ház! Sürgősen kértem interpelláczióm előterjeszthetését, mert a szocziálista gyűlés megbeszélése nem maradhat a mostani izgalmak között a bizonytalan jövőre; azonkívül erre indítottak más körülmények is. (Halljuk! Halljuk!) A napokban ugyanis egy közbeszólásomra, a mely igy hangzik: »A szocziálistákkal nem bánnak igy. Azok a rendőrség ügynökei. Bebizonyíthatom!* Azt felelte Széll Kálmán miniszterelnök ur: »Kicsinyes gyanúsítás!* Rakovszky István: Majd meglátjuk most mindjárt! B. Kaas Ivor: E szerint én két dologra vagyok kötelezve; először bebizonyítani azt, hogy ha én itt, ebben a parlamentben valamit állítok, hát az nem kicsinyes gyanúsítás, vagyis a magam szavahihetőségét kell bebizonyítanom, azután pedig magát a tényt, a szocziálista gyűlés lefolyását. (Az elnöki széket Daniel Gábor foglalja el.) Engedelmet kérek, ha egy kicsit messzire megyek vissza. Néni leszek túlságos hosszadalmas, de Rudnay főkapitány szereplése Budapesten már régebbi keletű. Hát volt itt egy ügynökség, Mauthner és Herczeg, a Vácziköruton. Ez az ügynökség többek közt foglalkozott kiállítási ügyekkel és ilyenekből kifolyólag az iparosokat, mondjuk, megzsarolta. Ugyanaz az ügynökség a kormány protekcziójában is részesült, vagyis a kiállítások alkalmával mindenféle szolgálatokat tett neki. Annak az ügynökségnek pere támadt egy vidéki lappal, a márczius 24-én, kedden. 391 mely őt meggyanúsította, hogy nemcsak kiállításokon dolgozik, de rendjeleket is közvetít. Ezt a pert a czég elvesztette. Hogy pedig ez a vád nem volt egészen alaptalan, erre nézve a következő régi távsürgönyt olvasom fel, a mely egy Nóvák nevezetű hentesmesternek szól Pécsett (olvassa) : »Nóvák, Fleischhauer, Pécs. Bis Mittag Telegramm entbehrt. Müssen feine Selchwaren einschaffen, vvorauf Ehrendiploin, Kreuz, Goldmedaille prämiirt. Drahtantvfort stb.« ez már nem tartozik ide. Szóval ő a pécsi hentesnek megígérte a kiállítási érdemekért az arany érdemkeresztet és az Ehrendiplom át. Küldötte Herczeg, a czég egyik tagja. Ahhoz a Herczeghez felment egy teljesen szavahihető férfiú, majd a szavahihetőségét is bizonyítom és valami más ügyben szóba állván, ez azt hitte róla, hogy ő Höffler bőrgyáros rendjel-ügyében jár nála és azt mondotta, hogy ő megszerzi Höffler bőrgyárosnak a Eerencz József-rendet 6000 forintért. Ugyanezzel a rendjellel kínálta meg Herczeg Littke gyárost is, ki az ajánlatát visszautasította. A millenáris kiállítás után talán négyszázan is különböző ilyen rendjeleket és kitüntetéseket kaptak. Hát az az én megbízható emberem szóba hozta ezt a választások után a »Pécsi Figyelődben és előadta, hogy a kik efféle dekorácziókat kívántak, »élelmes mozgó ügynök által fel lettek szólítva, hogy, ka épen vágyakozásuk van egy kis gomblyukszalagra, hát jó pénzért, kinekkinek vagyonához mért tarifa szerint, szerezhetnek. Hogy ezek az ágensek milyen nagy províziót szereztek maguknak, arra következtetést lehet vonni azon óriási összegből, a mely a kitüntetések fejében befolyt, nem ugyan az államkincstárba, hanem a választási kasszába«. Ezen czikk folytán az államügyészség sajtópört indított az illető czikkiró ellen. Helyes; a pör folyik. Sokáig tartott az egész, mert csak 1898 június havában került volna a sor végtárgyalásra. Akkor a következő levél érkezett az illető vádlotthoz (olvassa): »Tisztelt uram! E pillanatban« — 1898 június 24-ikéről van keltezve a levél, tehát két héttel a tárgyalás megkezdése előtt — »E pillanatban vettem kézhez Werner Gyula országgyűlési képviselő ur levelét, a kit, miután magáin nem tehettem, felkértem az ügyében való közvetítésre, a melyben arról tudósit, hogy az általa tett propozicziót ő nagyméltósága hajlandó elfogadni« — t. i., hogy a Werner ur által tett propozicziót hajlandó ő nagyméltósága elfogadni — »vagyis«, hogy szó szerint idézzem levele tartalmát — »elvben hozzájárul. Szíveskedjék tehát jövő hétfőn, 27-tőí kezdve valamelyik najmn Budapestre fáradni és jelentkezni ő nagyméltóságánál: jelentkezése alkalmával azonban tessék én reám hMatkozni azzal, hogy én küldöttem. De figyelmeztetem, hogy ez ügyben senki mással, mint a miniszterelnök úrral ne konferáljon, ő nagyméltósága tudja az egész dolgot és ugy látszik,
