Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.
Ülésnapok - 1901-236
236. országos ülés 1903 márczius 2i-én, kedden. 389 szunk, a rendőri vérengzésre felfegyverkezést és más vérengzést alkalmazunk. Nem azért, mintha jogosnak el nem ismerném az önvédelmet bárkMel szemben, ép ugy a felfegyverkezett bitanggal szemben, mint az útonállóval szemben, (Élénk helyeslés és taps a bal- és a szélsöbaloldalon. Zaj a jobb- és a baloldalon.) de azért nem tanácsolom ezt, mert a vérengzés kiszámíthatatlan következményekkel jár. A támadások ellen alkalmazott ily ellentámadások szoIvorú és végzetes következményei magát a czélt vethetik vissza a helyes előhaladástól, a törvényes iránytól, a melyben halad, és végzetesebb következményekkel járhatnak, mint ha megmaradunk egyszerűen a békés, törvényes, alkotmányos formák közt, a melyek közt ezt a kérdést kezeljük. Ugron Gábor: Mit tettek az alkotmány ellen ? Holló Lajos: A t. elnök urat hívhatom fel tanulságul, hogy a parlamentáris és jogos alkotmányos szabályok egy betűjét sem léptük túl. Az, hogy beszélünk, küzdünk, e javaslatnak törvényerőre emelését meggátoljuk? Hol a törvényes forma, a mely ezt megtiltja? És akkor kedves volt, a mikor egy igaz, erőszakos rendszert buktattunk meg vele, a mikor a miniszterelnök ur e küzdelem hatását élvezte? Széll Kálmán miniszterelnök: Én nem küzdöttem önökkel soha! (Igás! Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) Várady Károly: Nem ? (Zaj a bal- és a szélsöbaloldalon.) De elfogadta az ajándékot! Széll Kálmán miniszterelnök: Nem is tartottam helyesnek! Holló Lajos: De mégis e küzdelmek alapján foglalta el a miniszterelnöki széket} Széll Kálmán miniszterelnök: Áldozata lettem a küzdelemnek! (Ellenmondás a szélsöbaloldalon.) Ezt nem lehet ellenem felhozni! Várady Károly: Szegény áldozat! Vészi József: Az ellenzék kérte, hogy vállalja el! Holló Lajos: Ennek a küzdelemnek a jogosultságát nagyon sok képviselő ur nem vonta kétségbe. Széll Kálmán miniszterelnök: Én mindig kétségbe vontam. Holló Lajos: Nem vonták kétségbe azok, a kik a régi rendszer megdőltének alapján jöttek a házba és foglalták el a helyüket a miniszterelnök ur háta mögött. De ha ez akkor szerintem egy egészséges következményekkel járó küzdelem volt, a mely megszüntette a személyes erőszak korszakát az országban, akkor a mostani küzdelemre jogosultságunk van most is, a mikor az nem személy ellen, hanem rendszer ellen irányul, és a nemzet ellen intézett katonai támadással száll szembe. (Igaz! Ugy van! a balés a szélsöbaloldalon.) Ez a mi hangunk az erőnek akar kifejezése lenni; talán nem elégséges, mert gyengék vagyunk a kifejezésére; de kifejezése annak, hogy a nemzet a kiskorúságából feltámadt és a katonai hatalommal szemben a nemzet jogait kívánja érvényesíteni. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Ezeket voltam Mtor elmondani és kérem a t. miniszterelnök ura: pen a köznyugalom és politikai rend szempontjából, hogy szerezzen elégtételt a megsértett jogrendnek és a polgárságnak. (Zajos helyeslés, éljenzés és taps a balés a szélsöbaloldalon.) Elnök: Pichler Győző képviselő ur szót kért, de én nem tudom, micsoda czimen. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Majd ö megmondja !) Pichler Győző: T. ház ! Egyrészt azért, mert a vita folyamán négy képviselőtársam egyenesen hMatkozott rám, másrészt, mert a mai felszólalás alkalmával, midőn közbeszóltam Holló Lajos képviselő urnak beszédébe, ő egyenesen utalt arra, hogy kötelességmulasztást követek el, ha ilyenekről tudomásom lévén, azokat elő nem adom . . . (Zaj.) Elnök: Bocsánatot kérek, képviselő urak, előbb nekem kell erre nézve nyilatkoznom. A házszabályok azt mondják, hogy szót kérhetnek bármikor azok is, a kik netáni személyes megtámadásra válaszolni akarnak. (Zaj a szélsöbaloldalon.) Kernelem, képviselő urak, hogy nem jutottunk odáig, hogy az elnököt meg nem hallgatják. (Halljuk! Halljuk!) Az bizonyos, hogy a képviselőház ezt a szabályt bizonyos tágitó értelemben alkalmazta mindig, a mennyiben a személyes megtámadtatás czimén való felszólalás joga lassanként oda tágult, a mit ugy szoktak nevezni, hogy személyes kérdésben való felszólalás. Madarász József: Ez nagyon helyes is! (Halljuk! jobb felöl.) Elnök: De kérem, t. képviselőház, midőn ez a — nem nevezhetem vitának — midőn ez a sorozata a napirend előtti felszólalásoknak megindult, az első napon 19 képviselő jelentkezett szólásra és még a második napon kettő, összesen 21, én mind a 21-nek megadtam a felszólalási jogot ezen kérdésben, (Helyeslés és éljenzés balfelöl.) a mi, gondolom, példátlan eset ezen jog alkalmazása terén. Meg is mondom, miért tettem. (Halljuk! Halljuk!) Tettem azért, mert az én meggyőződésem az volt, hogy ha valamely kérdés vagy esemény fenforog, mely bizonyos izgalmat idéz elő, akkor a ház tanácskozásainak nyugalma szempontjából az a helyes, hogy engedtessék meg hogy erről nyilatkozzanak szabadon, különösen mindazok, a kik mint szemtanuk nyilatkozhatnak. (Helyeslés.) A pénteken történtekről való nyilatkozásra még a hétfői napon is két képviselő urnak, a kik akkor fordultak hozzám. megadtam a jogot, és egyszersmind kimondtam, hogy ezen eseményből kifolyólag több napirend előtti felszólalásnak helye nincs. Lengyel Zoltán: Nem is az, hanem személyes kérdésben való felszólalás. (Zajos ellenmondás jobbfelöl.)
