Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.
Ülésnapok - 1901-236
384 236. országos ülés 1903 Bartha Miklós: Ugy járnak el, mint a gyilkosok ! (Folytonos zaj.) Elnök: Csendet kérek, t. képviselőház. Holló Lajos képviselő urat illeti a szó. (Folytonos zaj.) Rakovszky István: Hatósági közeg ne legyen gyáva! (Folytonos zaj.) Elnök (csenget): Kérem a t. képviselő urakat, szíveskedjenek csendben lenni! Csak Holló képviselő ur beszélhet. (Hallj uh! Halljuk!) Holló Lajos: És itt van, t. képviselőház, még egy harmadik eset is! Nem akarom a t. házat előadásommal hosszasabban terhelni, de ezt az egy levelet még felolvasom. (Halljuk! Halljuk! Olvassa:) Schvink Henrik fodrász, Erzsébet-körut 23. alatt van az üzlete, lakik Dembinszky-utcza 23. szám alatt. »Péntek este három negjed kilencz órakor üzletemet bezárva, Dembinszky-utczai lakásomra igyekezve, a Wesselényiés Hársfa-utcza sarkán levő iskola előtt egy lovas- és négy gyalogosrendőr karddal megtámadtak, s agyba-főbe ütöttek, vertek, azután az egyik megragadott s bevezetett a VII. kerületi rendőrkapitánysághoz. E kapitánysághoz érve, a kapualatti bejáratnál, a kapun belül 8—10 rendőr két oldalt sorfalat állva, kMont karddal ütöttek, ki, a hol ért: a mint aztán az udvarba értem, egy rendőr ököllel ugy arczul ütött, hogy eszméletlenül estem a földre. Reggel öt óráig tartottak fogva, a midőn egy rendőrellenőr jött és elbocsátott. Két napig feküdtem a Mállott izgalmak és a kapott sérelmek folytán és orvosilag is kezeltettem magam.« Ugyanez tanukkal van igazolva. Ezek, t. képviselőház, mutatják azt, hogy annak a karhatalomnak a használata teljes mértékben jogellenes módon történt és a közönség részéről ártatlan emberek oly sérelmeket és sérüléseket szenvedtek, a melyeket szó nélkül hagyni és azokról bizonyos czinizmussal nyilatkozni, mint a hogy azt a miniszterelnök ur tette, a midőn ezen sérülést szenvedetteket a megsérült rendó'rlovakkal állította szembe, a mikor védtelen és teljesen jogtalanul megsérült adózó polgárokat a rendó'rlovakkal helyezzük egy színvonalra, ezt, t. képviselőház, alkotmányos államban, alkotmányos miniszternek tenni nem szabad. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Rakovszky István; Szabadelvű rendszer! Éljen! Holló Lajos: Előttem szólott t. képviselőtársam hMatkozott (Folytonos zaj.) . . . Bartha Miklós: Ez liberális eljárás volt-e vájjon ? (Zaj.) Ugron Gábor: Ez radikális eljárás volt! (Folytonos zaj a néppárton és a szélsobaloldalon.) Elnök: T. képviselőház! Most Holló Lajos képviselő urat illeti a szó. (Halljuk! Halljuk!) Holló Lajos: Az előttem szólott t. képviselő ur hMatkozott beszédében a rendőrségnek a legközelebb lefolyt népgyülésnél és körmenetnél való szereplésére. Érre vonatkozólag kénymárczius 2h-én, kedden. telén vagyok szintén néhány dolgot elmondani, a mely a tényállást teljes világításba helyezi. (Halljuk! Halljuk! a szélsobaloldalon.) Azt én sohasem helytelenítettem és nem helytelenítem ma sem, hogy a rendőrség ezen a téren be nem avatkozott. Arra, hogy a tömeges felvonulást nem engedte meg, az volt a szándék és elhatározás, hogy szétoszlunk, de mikor idejöttek a szocziálisták, akkor sem a rendőrség, sem én nem voltunk már abban a helyzetben, hogy megakadályozzuk azt, hogy egyenkint bejöhessenek. Azt, hogy a rendőrségnek azon eljárása helytelen lett volna, határozottan kétségbe vonom. A mint azonban elmondotta Zboray Miklós t. képviselőtársam, a mikor mi ezzel az óriási tömeggel a szabadelvű párt előtti szűk téren megérkeztünk, akkor bekövetkezett az a helytelen inczidens és mindenképen elitélendő és kárhoztatandó dolog, hogy a tömeghez csatlakozott egynéhány suhancz beverte a szabadelvű pártnak néhány ablakát. Ezért a tényért én a t. miniszterelnök ur előtt határozottan sajnálkozásomat fejeztem ki. De ez az inczidens viszont elég volt arra, hogy Tóth Lajos rendőrkapitány előlhaladva, lovas rendőrökkel a tömeg közé vágtasson, és ezen a szorongatott helyen vérengzést és zavart idézzen elő. Akkor történt meg az, hogy igenis, nem fogadtunk szót, hanem félreháritva utunkból, az egész menetet tovább vezettük, hogy békességesen és minden rendzavarás nélkül érhessük el czélunkat. Csak igy akadályoztuk meg a vérengzést. Ugy, a mint volt a feloszlásnál. A Szabadság-térenvoltakkor 50—60 ezer ember együtt a legnagyobb szorosságban és mikor a feloszlatásra került a sor, akkor Tóth Lajos rendőrkapitány azt kívánta, hogy egy perez alatt az egész feloszoljék és ürüljön ki a tér. Megindultunk egy irányban és igazán csak csodának köszönhető, hogy a legnagyobb elgázolások nem történtek, mert előttem talán öt lépéssel már olyan tömeg volt, fiatalok és idősek, hogy már félig haldokolva húzták ki az embereket, a kiket legázoltak. Belesodortattunk az áradatba én is, Tóth Lajos rendőrkapitány is és mások is. Ezek a türelmetlenség következményei, és mikor a miniszterelnök urnak másnap mondottam, hogy a rendőrség nem is tehetett a szoczialistákkal szemben mást és azt helyesnek találtam, egyúttal kiemeltem azt is, hogy az ő türelmetlenségüknek a legvégzetesebb következményei lehettek volna. Ha a rendőrség türelmetlen a tömeggel szemben, ha annak szétoszlását nyugodtan meg nem engedi, ha belovagol védtelen emberek tömegébe, akkor a legnagyobb szerencsétlenségek következhetnek be. Ekkor, hála Istennek, nem történt semmi baj; örültem neki, de ime meglátszik, hogyha a megfékezett szenvedély egyszer a lánczárói felszabadul, milyen súlyos következéseket, milyen vérengzést idéz elő. Itt van most a felelőség kérdése, a melyet a miniszterelnök ur magáról eltolni kMánt.
