Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-236

374 236. országos ülés 1903 sietett be a másik szobába, megmentem őt a gyilkosok elől. Nem volt bizonyíték, hogy ő gyilkolta meg, de mert nem ment férjének segítségére a gyilkosok ellen, 15 évi fegyházat kapott. A t. miniszterelnök urnak az egyetem aulájából Lukáts Gyula képviselőtársam telefonált. A

4 telefoni jelentést valamelyik miniszterelnöki alkalmazott fogadta ugy esti 7 óra tájban és azt adta válaszul telefonon, hogy a kegyelmes ur ebédel. Széll Kálmán miniszterelnök: Persze az nem szabad! (Zaj a szélsöbahldahn.) Pap Zoltán: Kérem, rendben van. ez ellen semmi kifogásom. A mi ezután következik, az ellen van nekem kifogásom, az ebéd utáni dolog ellen. Azt mondta Lukáts Gyula szórói-szóra, — tanúbizonyságot tehet rá, — a mig a miniszterelnök ur ebédel, addig itt agyonkaszabolják az egyetemi ifjúságot a rendőrök. Széll Kálmán miniszterelnök: Erre azt feleltem: jöjjön fel. Pap Zoltán: Erre Lukáts Gyula a miniszterelnök urat megint hMatta és a miniszterelnök ur előtt, gondolom, megint ezt a kaszabolást és gyilkolást emlegette. A miniszterelnök ur azonban nem intézkedett, nem kért jelentést, hanem azt mondta, legyen szerencsém a miniszterelnöki palotában. Széll Kálmán miniszterelnök: Mert az a kérdés intéztetett hozzám, hogy hol beszélhet velem! Tessék ugy előadni, a hogy történt! Tessék Lukátsot megkérdezni! Pap Zoltán: Ezt a szót használta Lukáts Gyula. . . . Széll Kálmán miniszterelnök: Tessék Lukátsot megkérdezni, ugy volt-e, a hogy én mondtam! Pap Zoltán: ... az irodaigazgató megadta a feleletet, hogy az egyetemi ifjúságot gyilkolják a rendőrök. Széll Kálmán miniszterelnök: Nem gyilkoltak senkit! (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon. Zaj a szélsőbaloldalon.) Pap Zoltán: A miniszterelnök ur szerint húsvéti öntözést végeztek! (Zaj) Kubik Béla: Nem Rudnayn és nem a miniszterelnökön múlt. Lengyel Zoltán: Az is kellett volna ? Széll Kálmán miniszterelnök: Én csak arra felelek, a mi mondva van. {Zaj.) Gabányi Miklós: El kell csapni Eudnayt, miért nem öletett meg vagy kétszázat! (Zaj.) Pap Zoltán: Az Operaház szatirizálói felhoznak mindig egy operát, hogy azért nem mennek az Operába előadásra, mert nem értik a szöveget és ha értik is, lehetetlen szituácziók fordulnak elő a színpadon. Felhozzák, hogy beftíl egy ember a vizbe és akkor a tenorista azt énekli: »Mentsük meg őt a szenvedőt!« Akkor kijön a basszista és ismétli: »Mentsük meg őt a szenvedőt«. Erre megint az egész kórus azt énekli: » Mentsük meg őt a szenvedőt.« márczius 2í-én, kedden. Félóráig éneklik ezt és az az ember addig belefullad a vizbe. A miniszterelnök ur épen igy cselekedett. Meghívta magához Lukáts Gyulát, a mikor a telefonon annak a főkapitánynak kiadhatta volna rendeletét, hogy a magyar ifjúságot, a nemzetnek gyöngyét és jövendőjét nem szabad gyilkolni. í Derültség a jobboldalon. Felkiáltások: Kit gyilkoltak meg? Mozgás a szélsőbaloldalon.) Ezért felelős a t. miniszterelnök ur. De, t. képviselőház, a főkapitánynak kettős felelőségét kell előtérbe állitani ebben a parlamentben. (Halljuk! Halljuk! a szélsöbahldahn.) A főkapitánynak kettős a felelősége, u. m. politikai és büntetőjogi. Ha egy főkapitánynak nincsen annyi érzéke és érettsége, hogy politikailag mit szabad tenni és mit nem, akkor a miniszterelnöknek nemcsak joga, de kötelessége őt, mint arra az állásra, a melyet elfoglal, alkalmatlant, minden további vizsgálat mellőzésével elbocsátani. (Felkiáltások a jobboldalon: Ohó! Folytonos zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek, t. képviselőház ! Pap Zoltán: Ez a politikai felelőségnek az értelme. (Felläáltások a jobboldalon: Tudjuk mi is, hogy mi az! Folytonos zaj a szélsöbahldahn. Egy hang: Hát letagadják a politikai felelőséget is! Folytonos zaj jobb felöl.) Kubik Béla: Hadd nyugodjon el a háborgó tenger! Az abrakos tarisznyát érzik megint. (Folytonos zaj. Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon. ) Pap Zoltán: Ugy látszik, t. képviselőház, hogy a t. túloldalon ülők ezekben a vitákban tanúságot akarnak tenni ezzel a zúgással arról, hogy nem ismerik a politikai felelőséget és annak ismérveit. (Folytonos zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek. Pap Zoltán : Hát kérem, méltóztassék pártkérdést csinálni ebből a kérdésből. (Derültség a jobboldalon. Folytonos zaj.) Nézzünk a szemébe ennek a kérdésnek. Önök nem ismerik a politikai felelőséget. De mikor tagadják, hogy nem ismerik, s a mikor én azt mondom, hogy nem ismerik a politikai felelőséget, és a mikor az elevenükre tapintok, akkor felzúdulnak. (Derültség a jobboldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: No! No! (Derültség jobbfelöl.) Pap Zoltán: Mi sem vagyunk iskolás gyermekek és meg szoktuk fontolni, a mit mondunk. Rátkay László t. képviselőtársam kijelentette, hogy ebben a parlamentben, mig Rudnay állásában megmarad, addig itt rendes, komoly tárgyalásokról szó nem lehet. (Mozgás a jobboldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Ez a konvent! (Helyeslés jobbfelöl.) Pap Zoltán: A nemzet öaérzete felébredt és formulákkal nem lehet többé kormányozni, hanem csak hazafias cselekedetekkel. Annak a kornak már lejárt az ideje. A hatalommal ideigóráig meg lehet tartani ezt a rendszert, de