Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-236

236. országos ölés 1903 márczius M-én, kedden. 369 hallatszott volna, hol lovas rohamok, hol gyalogos támadások intéztettek az utczán levő egyes emberek ellen. Egyszóval tényleg minden ugy történt, a mint azt képviselőtársaim eddig előadták. (Egy hang a szelsöbaloldalon: De ezt nem hiszik el!) T. ház! Hogy mi volt az oka és mi volt a czélja a rendőrség ezen magatartásának, ennek a brutalitásnak, azt én nem tudom. Kubik Béla: De Széll Kálmán tudja bizonyosan ! Reich Aladár: Nem tudom, hogy azoknak van-e igazuk, a kik a rendőrség ezen brutális magatartásában a Kossuth-kultusz ellen egy felső, vagy külső helyről jövő támadást látnak. Nem tudom, hogy azoknak van-e igazuk, kik azt mondják, hogy ennek a czélja az volt, hogy a fővárosban lehetetlenné tegyék a tüntetéseket, azért, mert a fővárosi tüntetéseknek visszhangjuk van az egész országban és igy hogyha a fővárosban lehetetlenné teszik a tüntetéseket, akkor megszűnik a közvélemény megnyilatkozása az egész országban. Azt sem tudom, azoknak van-e igazuk, a kik azt mondják, hogy miután a helyzet oly válságos, akadnak emberek, a kik érdemeket akarnak szerezni mostan és ezen érdemek honorálását várják a válságból való kibontakozásnál. Mondom, én nem tudom, hogy mindezekből mi igaz. Hanem az az egy bizonyos, hogy a rendőrség nem azt akarta es nem azt tette, a mi az ő hMatása, (Elénk helyeslés a szelsöbaloldalon.) és a mi az ő kötelessége. Az ő eljárásának czélja nem a rend fentartása, nem a személy- és vagyonbiztonság megóvása volt, szóval, a rendőrség nem policziális, hanem politikai feladatra vállalkozott. (Igaz ! Ugy van! a szelsöbaloldalon.) Es ennek az általunk nem ismert titkos politikai czélzatnak lettek áldozatai az egyetemi ifjak. Hiába mondják, hogy az egyetemi ifjúságnak nem szabad résztvennie politikai tüntetésekben, hogy nekik az a kötelességük, hogy látogassák a tantermeket és szorgalmasan kollokváljanak ; mert ha ez kötelességük is önmaguk és hozzátartozóik iránt, de ha olyan nevelést adunk nekik, hogy tudjanak lelkesedni ideális czélokért, akkor nem szabad elzárkózni attól, hogy magatartásukkal megmutassák azt is, hogy cselekedni is tudnak. (Igaz! Ugy van! a szelsöbaloldalon.) Különben az egyetemi ifjúság tekintetében van szerencsém felolvasni Kossuth Lajosnak egy levelét, a melyet 1876 deczember 24-én intézett Lukáts Gyula képviselőtársamhoz, a ki akkor a jogászsegitő-egylet elnöke volt. Akkor voltak a török tüntetések. Kossuth Lajos ezeket irja Lukátsnak — a levél első része egyéb dolgokra vonatkozik, azt nem olvasom fel — (olvassa): »S második kérdés az, van-e az egyetemi ifjúságnak joga, hMatása a közvéleményhez érzelmeinek nyilvánításával hozzájárulni? Boldog Isten, már hogyne volna! Hiszen önök nem KÉPVH. HAPLÓ. 1901 1906. XIII. KÖTET. gyermekek, uraim! A közélet küszöbén állanak! Egyetemi polgárok ! Önök a hazának polgárai! Egy kézfordulat alatt odáig mehet a válság, hogy az önök tantermeinek ajtai bezárathatnának, miszerint önök izmos karjaikkal a hazát védjék s a haza érdekeiért ifjontan, férfias szMeiknek vérét ontsák. S önöknek ne lenne joguk, hMatásuk azt kitüntetni, hogy melyik politikai irány az, mely az önök áldozatkészségére számithat, karjaik izmát megaczélozza s önökből hősöket csinál, küzdeni, vérzeni, halni készeket. Ki érezzen melegen a hazáért, ha még önök s kortársaik sem éreznének? Nem a felett kell megütközni, hogy önök a közügyek iránt már érdeklődnek, hanem a felett volna ok aggódni, ha ily fenyegető veszélyek kilátásánál önök közömbösek maradnának. Hogy ez nem igy van, nagyon jól van.« Hát, t. ház, a lelkes egyetemi ifjúság átérezte mindazokat, a mik Kossuth Lajos ezen levelében benfoglaltatnak, és nagyon helyesen tette. Mikor megmozdult az egész ország közvéleménye, (Ugy van! Ugy van! a szelsöbaloldalon.) mikor a földműves odahagyta földjét, az iparos odahagyta műhelyét, a kereskedő üzletét, csak azért, hogy feljöjjön ide a fővárosba és dokumentálhassa azt, hogy mi az ország igazi közvéleménye, akkor az egyetemi ifjúságnak is kötelességében állott, hogy ne maradjon a könyvei fölé görnyedve a tantermeiben, hanem megértse az idők szavát és megjelenjék a közélet színhelyén. (Igaz! Ugy van! a szelsöbaloldalon.) És én meg vagyok győződve, hogy most, mikor az ifjúság nemesen teljesítette ezt a kötelességét, épugy, a mint visszatért a földmMes az ekeszarvához, az iparos kezébe vette a szerszámait, a kereskedő újra hozzálátott mindennapi foglalkozásához, az ifjúság is meg fogja tenni azt a kötelességét, hogy visszamegy a tantermekbe könyvei mellé és tovább fogja magát képezni, hogy a hazát minél jobban szolgálhassa. Ahhoz azonban, t. miniszterelnök ur, feltétlen joga van ós feltétlenül megkívánhatja azt, hogy az ezen nemes kötelességének teljesítésében szenvedett sérelmekért megkapja az elégtételt, és nagyon kérem a t. miniszterelnök urat, ugy az egyetemi ifjúság, mint a főváros polgárainak jogérzete nevében, hogy ez az elégtétel mielőbb bekövetkezzék és minél fényesebb legyen, (Elénk helyeslés és éljenzés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Molnár Ákos képviselő ur következik. Molnár Ákos: T. ház! Krasznay Ferencz t. barátom és képviselőtársam a szombati ülésen elmondta mindazokat a rendőri brutalitásokat, a melyeket a Magyar Színházból kijövet márczius 20-án este a Magyar Színház körül tapasztalt és a melyeknek én is szemtanuja valék. Mindazonáltal nem hagyhatom minden megjegyzés nélkül az ott történteket, habár ugyanazon dolgoknak elmondására vállalkozom 47