Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-235

235. országos ülés 1903 márczius 23-án, hétfőn. 337 zolja azt, hogy azok a jelentések, a melyeket a miniszterelnök ur mint belügyminiszter kapott, hazugak voltak. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Én ebből nem tudok más konzekvencziát levonni, mint azt, hogy a ki felebbvaló hatóságának hazug jelentést tesz, azt el kell csapni. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: ISÍem Rudnay jelentette, hanem neki jelentették! Nessi Pál: Ott jelentette Krecsányi kapitány, hogy az Erzsébet-kó'ruton 6—8000 ember van és a rendőrségre lövöldöz. Én azonnal kocsiba ültem és elhajtattam az Erzsébet-körutra. Ott azt tapasztaltam, hogy ott emberek nincsenek, csak rendőrök, (Mozgás (is zaj a jobboldalon.) és annál nagyobb joggal mondhatom, hogy nem voltak ott emberek, mert hiszen a rendőrök akkor nem emberek, de állatok voltak. (Zaj a jobboldalon. Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Elnök: Bocsánatot kérek, semmi körülmények között nem engedhetem, hogy távollevőkre, vagy jelenlevőkre vagy akárkire ilyen kifejezéseket alkalmazzanak. (Helyeslés a jobboldalon.) Nessi Pál: Az Erzsébet-körut valóságos ostromállapotban volt; nem lehetett ott mást látni, mint gyalogos- és lovasrendőröket. És mi történt akkor, t. miniszterelnök ur? Az történt, hogy a gyalogos-rendőrök 30—40-en az utcza közepén felállottak, és csak azt várták, hogy az őket látni óhajtó közönség közül 25—30 előjöjjön; a mikor ez megtörtént, akkor egy adott jelszóra minden ok nélkül kardot rántottak a védtelen közönségre és agyba-főbe verték. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Beőthy Ákos: Ezt én is saját szemeimmel láttam! Én ott lakom! (Elénk mozgás a szélsőbaloldalon.) Láttam, a mint asszonyokat, gyermekeket ütöttek! (Elénk mozgás a baloldalon.) Nessi Pál

: Hát én azt hiszem, t. miniszterelnök ur, hogy ezt jogállamban tűrni nem lehet; rendőrállam — és pedig annak legrosszabb fajtája — és nem jogállam az, a hol ez megtörténhetik. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Mondom, t. képviselőház, az Andrássy-uttól — a Kerepesi-utig, a Rottenbiller-utczától — a Károly-körutig a város ostromállapotban volt; nem yolt senki, a ki rendet csinált volna. Én tehát azt hiszem, hogy akkor, a mikor itt a házban egymásután felszólalnak a képviselők és mint ténybeli tanuk állitják és készek esküvel is bizonyítani azt, a mit láttak, akkor önnek, miniszterelnök ur, nem szükséges a jelentésekre hMatkozni, akkor nem vagyunk kíváncsiak a jelentések felolvasására, (Ugy van! a szélsöbaloldalon. Ellenmondás a jobboldalon.) hanem akkor kötelessége a miniszter urnak ezen ténybeli tanuk kijelentései alapján a vizsgálatot elrendelni és a főkapitányt azonnal felfüggeszteni. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon. Mozgás jobbról.) ISTeni tudom, mit szólt közbe KÉPVH. NAPLÓ. 1901—1906. XIII. KÖTET. egy képviselő ur, de azt tudom, hogy mindenki a saját tetteinek a birája és nem ismerem el senkinek a jogát, hogy kételkedjék abban, a mit mondok és a mit, a mint kijelentettem, esküvel is kész vagyok megerősíteni. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Én azt hiszem, hogy mi teljesen jogos állásponton vagyunk a mikor azt kívánjuk, hogy ezen ténybeli vallomások alapján függeszszék fel azonnal a főkapitányt, (Mozgás a jobboldalon.) a ki nem méltó ezen állás betöltésére, a kinek nincs képessége ezen állás betöltésére. (Helyeslés balról.) Kubinyi Géza: Fel is akaszszák! Nessi Pál: Én soha szertelen kívánsággal nem állok elő. (Felkiáltások a jobboldalon: Ez is az!) Hogy mennyire képtelen ez a főkapitány állásának betöltésére, azt egy ténynyel fogom bebizonyítani, a melyre a miniszterelnök ur is tanúm lesz. (Halljuk! Halljuk!) Mindenki tudja azt, hogy délelőtt zavargások voltak és hogy délután 6 óra körül az egyetem előtt már vérengzés is volt. Ezek tények. Akkor 10 rendőr meg volt már sebesülve. Ez is tény. Hol volt akkor az a főkapitány? Megmondom mindjárt. Nem volt a helyszínén, a hol kötelessége lett volna intézkedni, nem volt a hMatalos helyiségben, hanem a lakásán volt és ott is eltagadta magát. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Megjelenik ott a belügyminiszter ur és azt mondják neki: a főkapitány ur nincsen idehaza. Hát akkor, mikor a polgárok vére folyik az utczán . . . (Zaj a szélsöbaloldalon.) Kubik Béla: Ez is nevetséges ? Annyira czinikusak már, hogy ezt sem érik fel észszel? Nessi Pál: . . . joga van neki magát eltagadtatni akkor, a mikor esti 8 óra után három ur megjelenik nála? És a főkapitány ur — ez tény, a miniszterelnök ur is tanúm rá — eltagadtatta magát és csak mikor a portás jelentette, hogy a kegyelmes ur van ott, volt kegyes bennünket fogadni. Ha önöknek ez sem elég arra, hogy elitéljék a főkapitányt, akkor nem tudom, mMel lehet önöket meggyőzni. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) T. ház! Én tényeket soroltam fel és ezen tények alapján kérek, követelek intézkedést. Egy jogállamban nem lehetséges, hogy a polgárok mindig bizonytalanságban legyenek és hogy azok, a kik hMatva volnának a rendet fentartani, szomjazzák a polgárok vérét. Én sürgős intézkedést követelek, s ezek elseje az, hogy az a főkapitány, a ki állásának betöltésére méltatlan és képtelen, azonnal függesztessék fel. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Elnök: Mezőssy Béla képviselő ur következik. Mezőssy Béla: T. képviselőház! Én egészen tárgyilagosan és higgadtan kívánok foglalkozni a dolgokkal, mert nem adtam fel még azt a reményemet, hogy ha a t. túloldal a dolgokat a 43