Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-235

334 235. országos ülés 1903 márczius 23-án, hétfőn. elé akart jönni, hogy ott beszédet tarthasson. Alig nyitottuk ki az ablakokat s én épen szólani akartam hozzájuk, hogy oszoljanak szét békésen, mikor azt láttuk, hogy gyalogos és lovasrendőrök, kardjukat kirántva hüvelyéből, minden felszólítás nélkül nekirontanak a közönségnek s elkezdik kaszabolni, szúrni és vágni, ugy, hogy ott az utczának épen olyan volt a képe, mint valami csatatéré, bukdácsoló gyerekek, öreg és fiatal asszonyok feküdtek a rendőri lovak lábai alatt. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hallatlan! Gyalázat!) Mi természetesen teljes erőből tiltakoztunk ez ellen s néhány képviselőtársammal együtt, jó magam is lementem hozzájuk és felkértük a rendőrség vezetőjét, — ugy tudom, hogy megint Tóth Lajos kapitány volt, — hogy szüntesse meg ezen brutalitásokat, mert mi a közönséget egyetlen szóval eloszlatjuk, a melynek különben semmiféle rendbontó vagy tüntető szándéka nincs, csendesen vannak és nem fenyegetik senkinek az életét, vagyon- vagy személybiztonságát. Ezek az intelligens uri emberek nem arra valók és nem azért jöttek a fővárosba, hogy itt kardélre hányják őket. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ez azonban mind nem használt semmit, t. ház, mert ettől kezdve, körülbelül héttől, vagy egynegyed nyolcztól egészen 11 óráig az ott békésen járó-kelő közönséget a rendőrség folytonosan attakirozta. Minden három-négy perczben, ha három ember összejött, — méltóztassék szó szerint venni, mert igy van, szemtanúja voltam, — azt a három embert 8 —10 rendőr körülfogta és kMont karddal addig ütötte-verte őket, a mig a lábuk alatt nem feküdtek, és mikor ott feküdtek a földön vérükben, a mentők hurczolták fel őket a függetlenségi és 48-as pártkörbe. Nem egyszer ismétlődött ez a dolog, legalább 30—40-szer, sőt talán 50-szer is anélkül, hogy a közönség bármiféle erőszakosságot vagy ellenállást fejtett volna ki; sőt el akart oszlani, de nem tudott, s a rendőrség a legnagyobb brutalitások között támadta, vagdalta, szúrta és lovagolta le. Hogy a közönség miért nem tudott elvonulni, annak a magyarázata, t. ház, az, hogy a rendőrség beszorította őket két oldalról (Zaj a jobboldalon. Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Halljuk! Halljuk! Elnök csenget), és pedig a dohány-utczai oldalról állott a rendőrségnek egyik része, a király-utczai oldalról pedig a másik része. Egyszer elkezdte az dohány-utczai lovasság és gyalogság a Király-utcza felé űzni azt a megrémült népet és vágta azt, mikor pedig a Király-utczához ért, akkor meg az ottani gyalog- és lovasrendőrség visszakergette őket. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ez igy ment három teljes óra hosszáig folytonosan, ugy, hogy a közönség nem tudott hova menni; utoljára ha egy kis rést talált, bemenekült valamely ház kapucsarnokába, vagy valamely üzletbe, de ezek a gyalázatos pribékek oda is utánuk törtek, kihurczolták őket, leverték a földre és agyba-főbe verték őket. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon. Zaj jobbfelöl. Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Halljuk! Halljuk!) Kubik Béla: Igy nem lehet tárgyalni, a mig a zaj meg nem szűnik! Gál Sándor: Még a reggeli jókívánságokat nem adták át egymásnak. (Elnök csenget.) Bartha Ferencz: Ezek az események, a melyeknek szemtanuja voltam, és a melyek ellen én is hiába tiltakoztam, ez a vérlázító kegyetlenség a polgárok közszabadságának érdekében elégtételt kér és pedig súlyos elégtételt azoktól, a kik ennek inszczenirozói voltak. A »Eüggetlen Magyarország« hozta azoknak névsorát és megjelölte azokat a rendőröket és rendőrségi közegeket, kapitányt stb., a kik ezen brutalitásokat elkövették. Ezen felvételek ott a pártkörben eszközöltettek és pedig a sebesültek kihallgatásával egyrészt, másrészt pedig a mentőknek bemondása alapján. A t. miniszterelnök urnak már azok alapján, a mik a »Független Magyarországi-ban vannak, a hol meg vannak nevezve egyes rendőrök és rendőrközegek, kötelessége mint belügyminiszternek a legszigorúbb eljárást és vizsgálatot megindítani. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Mert akkor, mikor azt látjuk itt, hogy a közszabadság csak egy rendőrnek önkényétől függ, hogy a polgári szabadság minden haszontalan parasztrendőrnek kardélére van bizva, (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) a mikor az a rendőr a maga ostoba eszétől vezettetve, vagy talán felhevült állapotban a butaságtól elvakítva és a pálinkától részegen neki rontott a közönségnek a nélkül, hogy bármiféle élet- vagy vagyonbiztonság, vagy pedig maga a rendőrség lett volna bármikép veszélyeztetve, kardot ránt és a leggyalázatosabb módon öli és gyilkolja a népet: ezt alkotmányos országban tűrni egy perczig sem szabad, (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) mert az a közönség az alkotmány védelme alá van helyezve, és ha az a közönség az ő politikai érzületének kifejezést ad, ezt nem szabad azzal elnyomni, hogy véres munkát végeznek az ő testén és bőrén, hanem annak a közönségnek véleményét meg kell hallgatni, mert az ő jogos panasza kell, hogy utat találjon bárhova, és akárhol szabadon megnyilatkozhassak. Én tehát csatlakozom az előttem szólók, különösen Rátkay László képviselőtársam indítványához, és pártom nevében követelem azt, hogy ez a gyalázatos attentátum, a mely Kossuth Lajos halála napján az ország fővárosában a polgárság testi épsége, vagyona és szabadsága ellen intéztetett a legszigorúbban megbüntettessék, és azok, a kik ennek okozói voltak, tekintet nélkül állásukra, felelőségre vonassanak és hMatalukból mint oda nem méltók, elmozdittassanak. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Elnök: Buzáth Ferencz képviselő ur követ' kezik szólásra.