Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.
Ülésnapok - 1901-223
28 223. országos ülés 1903 Vészi József: T. képviselőház! Egész álló héten keresztül a népgyűlést rendező bizottság törzskarának, a legeién a nyilvánosság előtt gróf Zichy Jenő szerepelt. (Zajos ellenmondások a bal- és a szélsöbaloldalon. Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) Förster Ottó: Nem ugy van; Zichy nincs itt, én mondom hát, hogy nem ugy van! (Mozgás és zaj a bal- és a szélsöbaloldalon.) Vészi József: Gróf Zichy Jenő is akkor beszélt, a midőn én nem voltam itt; megkövetelem a magam számára is azt a jogot, hogy akkor beszéljek, a midőn én itt vagyok, tekintet nélkül arra, hogy itt van-e vagy nem. (Helyeslés jobbfelöl. Mozgás a bal- és a szélsöbaloldalon.) Förster Ottó képviselőtársammal szemben pedig hMatkozom arra, hogy az egész sajtóban végesvégig, minden pártárnyalat sajtójában a rendezendő manifesztáczió tényezői közt, a népgyűlés vezérszónokai közt gróf Zichy Jenő állandóan ott szerepelt (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) és sehol, sem prMát érintkezésben, sem a sajtóban máig egyetlenegy betűvel ezen közösséget azon manifesztáczióval ő nem tagadta meg. Kovács Pál: Dobja ki a hírmondót az ajtón ! (Mozgás a jobboldalon.) Vészi József: Hírmondóm az »Alkotmány« is volt; (Derültség jobb felöl.) hírmondóm az egész sajtó volt; az egész sajtóban gr. Zichy Jenő szerepelt harmadmagával: Lovászy Márton, Holló Lajos és Barabás Béla képviselő urakkal, mint a népgyűlés vezérembere és szónoka. (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl. Mozgás és zaj a szélsöbaloldalon.) Méltán mondhattam tehát, t. kéjjviselőház, hogy voltaképen ez az ő mai felszólalása nem volt egyéb, mint ellenem intézett invektivákba göngyölt visszavonulás. (Helyeslés jobbfelöl. Zaj. Halljuk! Halljuk!) Ez invektMák egyike az volt, hogy ő — úgymond — sajnos, engem kénytelen kollégájának nevezni. (Derültség jobbfelöl. Mozgás a baloldalon.) Hát én a nemes grófot feloldom ezen kötelezettség alól. Valóban minden becsvágyaim között, a melyek gyarló lelkemben élnek, a legutolsó az, hogy a gróf ur engem a kollegiális érzéssel tiszteljen meg. Erre nem vagyok ráutalva és könnyű szerrel adom neki vissza azon nagylelkű kitüntetését, hogy engem eddig ezzel a czimmel díjmentesen felruházni kegyeskedett. (Derültség jobb- és balfelöl.) InvektMái egyéb részeire valóban nem reflektálok, mert ő emlegetett sárt és szennyet az elején és végezte a hamis játék vádján. T. képviselőház! Ez a terminológia a vásárcsarnokok és játékbatikok levegőjét leheli; én pedig a gyümölcsöt áruló hölgyek és a croupier-k terminológiájában jártas nem vagyok. (Derültség jobbfelöl.) Marad még egy hátra, t. képviselőház, hogy egy közbeszólásszerüen felém intézett szemrehányással számoljak le, még pedig szintén szemárczius 9-én, hétfőn. mélyes kérdés alakjában. (Mozgás a bal- és a szélsöbaloldalon. Halljuk ! Halljuk! jobbfelöl.) A túloldalnak egy t. tagja szMes volt azt mondani, hogy én dupla játékot űzök, még pedig azért — meg is magyarázta; nagyon ártatlan magyarázatot adott a kemény vádhoz mert ujságiró is vagyok és politikus is vagyok. Hát, kérem tisztelettel, legyünk óvatosabbak a dupla játék vádjával, mert, engedelmet kérek: akkor dupla játékot játszik itt ebben a képviselőházban mindenki, mert hiszen itt azonkívül, hogy képviselő, mindenki még valami; vagy földbirtokos, vagy ügyvéd, vagy orvos, vagy ujságiró. És hogy Rakovszky István t. képviselő ur, — mert ez a közbeszólás tőle származik — miért akarja épen a parlamenttel legrokonabb foglalkozást: a sajtót a parlamentből exkludálni, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon. Mozgás balfelöl.) miért akarja épen az újságírókra rásütni annak bélyegét, hogy összeférhetetlenek a parlamenttel, mert ide bejönnek és képviselők is akarnak lenni s ezzel dupla játékot űznek, ezt gyarló eszemmel felfogni képes nem vagyok, (Helyeslés jobbfelöl.) De mondott Rakovszky István képviselő ur egyebet is; az mondotta, hogy az én szerejjlésem ebben a dologban tolakodás. Hát engedje meg a t. képviselőház, hogy ezzel is leszámoljak. (Halljak ! Halljuk.' jobbfelöl.) Mi volt az én szereplésem ebben a kérdésben ? Én állítottam, — gondolom, hMatkozhatom most már reá — jóhiszeműen állítottam, hogy van, vagy volt néminemű nexus látszata gróf Zichy Jenő személye és a rendezendő manifesztáczió között. Állítottam továbbá, hogy a rendezendő manifesztácziónak antidinasztikus látszata volt. Ezt a czikkemet, a mely itt akkora felháborodást okozott, én a múlt pénteken írtam. Azt megelőzőleg, t. képviselőház, olvastam én egy másik újságban ugyanilyen apprecziácziót erről a népgyülésről és ennek a népgyűlésnek antidinasztikus czélzatairól. Egy lapnak a vezérczikke, a királynak tekintélyéről elmélkedvén, nagyon sopánkodott azon, hogy, ha már a képviselőházban az elnöknek minden szigora és a miniszterek ébersége nem tudja a koronát megóvni attól, hogy ellene sértő szavak ne használtassanak, teremtő Atyaúristen, mi lesz majd akkor a népgyűlésen! Ez igy szólt (olvassa): »A házban nemcsak az elnök, hanem a miniszterek is fedezik a király személyét és a korona tekintélyét, míg ellenkezőleg a népgyűléseken nem fékezik a beszédeket sem házszabály, sem elnök, sem hatóság.* És hozzáteszi: »Határozottan rosszaljuk ezen modort nemcsak a jó izlés és a törvényesség magaslatáról nézve, hanem erkölcsileg és politikailag is.« Továbbá, t. képviselőház, ez a czikk, a mely mondom, kedden, tehát négy nappal az én czikkem előtt jelent meg, igy végződött (olvassa): »Már ez is elég ok volna arra, hogy okos emberek hagyjanak fel a király személye és a
