Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-233

290 233. országos ülés 1903 márczius 20 án, pénteken. hogy ha az egyik beszél, akkor okvetlenül rá akar duplázni a másik, egyik sem hagyja a másikat elibe jönni a világért sem. Pedig azt hiszem, hogy megforditva van a helyzet, mint a hogy Nagy Sándornak volt, a mikor azt mondotta : nekem kicsiny Maczedónia; én ugy látom, hogy nekik nagy Szatmár vármegye. (Derültség.) És a mint a hangulathói látom, körülbelül mégis lehetne ott osztozni rendesen: a nagykárolyiak elfogadnák Domahidyt, Szatmár meg elfogadná Böszörményit főispánul. (Derültség.) T. ház! Most át kell térnem nemzetünknek két kimagasló alakjára: gróf Andrássy Gyulára és gróf Tisza Istvánra. Én nem fogok velük külön-külön foglalkozni, mert egy kalap alá is vehetem őket, nagyon egyformák, s körülbelül, a mit az egyikről mondanék, az paszszol a másikra is. Hanem azért gróf Andrássy Gyulának beszédére mégis meg kell jegyeznem egyet; azt nevezetesen, hogy ő vitatta itt az 1867-ik évi XII. törvényczikket, a mely azt mondja, hogy a magyar hadsereg a közös hadsereg kiegészítő része. Hisz ez már meg van magyarázva itt mindenféle világitásban, csak egyet akarok tőle kérdezni. Mikor magyar hadseregről van szó, mint az egységes hadsereg kiegészítő részéről, ezt akczeptálom, és képzelek egy kört s mondjuk, hogy annak a körnek kétharmadrésze a közös hadsereg, egy harmadrésze a magyar hadsereg, és akkor az a kör képezi az egységes hadsereget; azonban méltóztassék gróf Andrássy Gyula képviselő ur nekem ezt a hiányzó egyharmadrészt, a magyar hadsereget kiadni, a többit pedig otthagyom a közös hadseregnek, így én nem látok semmi mást, mint sárga-fekete zsinóros, sárgarézből való kétfejű sasos csákós katonaságot, de a magyar hadsereget a közös hadseregben felfedezni nem tudom. A törvény tehát beszél magyar hadseregről, mint az egységes hadsereg kiegészítő részéről. Ott tehát valami hiánynak kell lenni, a melyet be kell tölteni a magyar hadseregnek, mert csak akkor képez egységet. Azonban ezt a hiányzó részt nem vagyok képes magyar szempontból Magyarországon felfedezni, ugy, hogy az ő beszéde után egy régi, nagyon is ócska viccz jut eszembe, hogy mikor a macska megette a font húst, és megmérték a macskát, a font megvolt, de azt kérdezték: most már a hús megvan, de a macska hol van? (Derültség.) Azt a kérdést intézte ugyanis egyik nagyon is kMáló emberünkhöz, a ki itt maradt a nemzeti pártból tilalomfának, Beőthy Ákoshoz — nagyon furcsa kérdés, miután nagyon nehéz megfejteni — mennyi agyvelő kell körülbelül ahhoz, hogy valaki okos ember legyen ? Az a kérdés: hol ? Mert más országban meglehetős sok agyvelő kell, de nálunk elég ahhoz egy nagy uradalom és az első elengedhetetlen kellék az, hogy valaki grófnak szülessék: kész az okos ember. (Igaz! XJgy van! a szélsöbaloldalon.) Magyarországon ma valósággal epidemikus betegséggé nőtte ki magát a czimkórság, mert soha egy országot nem láttam, a hol annyi nemest, annyi bárót, annyi grófot, annyi udvari tanácsost, királyi tanácsost, belső titkos tanácsost neveztek volna ki, a kiktől soha sem kér az ördög sem tanácsot, ugy, hogy ha az ember veszi, azt kell már hinni, hogy a félkegyelmesség nálunk grádus a kegyelmes czimhez. (Elénh derültség.) A mikor Magyarországon 1848-ban kimondtuk az egyenlőséget, azt hinné már az ember, hogy ötven év alatt csak haladt a nemzet annyira, hogy lemond erről a czafrangokról, ezekről a czimekről. Pap Zoltán: Miért kegyelmes, azt szeretném én is tudni. Uray Imre: Hiszen én komolyan mondom, már nagyobb megtiszteltetésnek veszem, ha » hallja keDd«-nek szólit valaki, mint hogy nagyságos urnak szólítson. (Tetszés a szélsőbaloldalon.) Látom ezt a steeple chase-t, a melyet folytatnak ezekért a rangokért és ezekért a czimekért, látom azt "is, hogy nem érdemekért osztogatják ezek, hiszen nincs a franczia akadémia csillagvizsgálójának az a teleskópja, a mely felfedezné azt az érdemet, a melyet az illető kifejtett a nemzet érdekében, a miért ezeket a czimeket kapta . . . (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Nem is azért JcapjáJc!) Tudom ezt nagyon jól, de épen azért, mert nem ezért adják ezeket, illő, hogy már egyszer szó emeltessék ebben a házban az ellen a hallatlan áramlat ellen, a mely megindult, a mely nem dicsősége azoknak sem, a kik kapják, a nemzetre nézve meg valósággal szégyen. Ha utoljára nézem a multat, tisztelet a kMételeknek, de ki kell mondanom azt, hogy okulva a múltból, tanulva a jelenből, látjuk azt, hogy nem annyira érdemekért adják ezeket a kitüntetéseket, hanem azért, mert vagy olyat tett az illető a múltban, a mi a nemzetnek kárára volt, vagy olyat kívántak tőle, a mi rá nézve csak nagy megalázassál vagy veszteséggel jár családilag vagy erkölcsileg. (TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Barabás Béla: Lélekvásárlás! Uray Imre: Egy azonban bizonyos: hogy azoknak kilencztizedrésze a nemzetre nézve elveszett. Azoktól sohasem fogjuk látni azt, hogy a nemzet jogos követeléseinek védelmére keljenek, azok azt lesik, hogy mit parancsolnak Bécsben; olyanok, mint a napraforgó virág, az is fekete-sárga, csak azzal a különbséggel, hogy az is mindig a nap után hajlik, ezek is mindig Bécset nézik és azt, a ki ott lakik, de a nemzetre nézve elvesztek. (Ugy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Azután, mikor olyan beszédet tart gróf Andrássy Gyula, hogy ^maga a kormánypárt is megbotránkozik rajta. Én sohasem voltam még, de nem bántam meg, hogy elmentem az udvari bálra, daczára annak, hogy kMáncsi nem voltam rá, de mert azt mondtam, hogy majd meglátom,