Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-233

233. országos ülés 1903 márczius 20-án, pénteken. 287 legénység, látja, hallja a közvélemény, hogy ime itt van egy zseniális, kMáló katona, a kit a nemzet jövő vezére gyanánt tekint. Ugyan mutassanak nekem ebben a sok garnizonban egyet, a ki a közönségesen felülemelkednék. Ha van ilyen, annak pusztulnia kell. Hiszen tudnék én Máriássyról, Kovácsról, Galgóczyról sokat beszélni. Galgóczyt most üldözik a legjobban, mert ez az egy van, a kire lehetne még valamit bizni. Ezek nem maradhatnak meg. Miért? Mert nekik az a politikájuk, hogy ők maguknál okosabbat, zsenit, a ki különb, mint a többi közönséges ember, meg sem tűrnek. Eszembe jut itten — a mit ugyan későbben akartam elmondani — az az eset, a mikor egyszer egy szeleburdi fiatal ember beszaladt az adóhMatalba azzal, hogy azt mondja : »Én Zsenit keresem; itt van?« Erre az a 40 esztendeje szolgáló adóhMatali pénztárnok felüti a pápaszemét és azt mondja: »40 éve szolgálok itt, de azóta nem volt itt egyetlenegy zseni sem.« — »Én Rosenkranz Jenő urat keresem, mondja erre azidegen.« — »Nohát az legkevésbbé sem zseni, mondja erre az adópénztárnok, — az pláne szamár«. Hát én se mernék bemenni abba a generális kompániába, mert körülbelül én is hiába keresnék ott zsenit; arra aligha tudnék ráakadni. Hogy különben Ausztriában is mennyire tájékozva vannak erről a szerencsétlen helyzetről, azt semmi sem illusztrálja jobban, mint az a viccz, a melyet egy bécsi ember csinált akkor, a midőn másodmagával az újból aranyozott kétfejű sast nézte a Szent István tornya tetején. Én ugyan még soha se hallottam, hogy a római katholikus egyháznak a szimbóluma a sas volna, (Derültség a szélsöbaloldalon.) de hát ez igy van, és minthogy arról a sasról lekopott szép csendesen az aranyozás, tehát újra kellett aranyoztatni. Ezt nézte az a két bécsi ember, és igy szólt egyik a másikhoz: »Du; schau nur an, wir habén schon wieder einen neuen Adler bekommen«. Erre a másik azt felelte: »Das ist schon Gewohnheit bei uns in Osterreich, dass oben an der Spitze immer ein Viehmuss stehn«. (Derültség és tetszés a szélsöbaloldalon.) — Ez egy kissé drasztikus ugyan, de a helyzet is drasztikus. (TJgy van! Ügy van! a szélsöbaloldalon.) De nézzük csak meg, t. ház, hogy csakugyan szükségünk van-e ennek a hallatlan nagy hadseregnek a szaporitására. Vagy nem költöttünk-e el 36 esztendő alatt annyi rengeteg milliót, a melylyel ez a nemzet kultúrájának, egyéni boldogulásának és állami élete fejlesztésének félretevésével ezt a feneketlen zsákot, ezeket a bélpoklosokat tartja elsősorban jól, ha maga éhezik^ is ? (Ugy van ! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) És akkor ideállanak azzal, hogy az alatt a 36 esztendő alatt haszontalanul költöttük el azt a sok milliót, ha most ezt a 23 ezer ujonczot meg nem szavazzuk, mert akkor ki vagyunk téve annak, hogy az ellenség bennünket végképen elpusztítson. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Hiszen igaz, hogy keservesen esik ezeket penzióban tartani, mert van köztük elég életerős ember, de az nem generálisnak való, hogyha már épen ez menti meg ezt a gróf Tisza István-féle monarchiát, mert már nem is merek Magyarországot mondani, s azt különben is mi magunk fogjuk csak megmenthetni. S a midőn azt látom, hogy béke idején olyan területen, a mely teljesen síkság, s a melyen, ha nem is olyan nagy stratéga valaki, sőt a laikus ember is rájön arra, hogy mi lehet azon a szögleten, mi van a másikon, mert itthon van, tájékozza magát: esztendőről-esztendőre egyebet sem csinálnak, mint azt, hogy az utolsó faluig kiszámitják, hogy itt lesz a früstök, itt lesz az ebéd, itt lesz a vacsora, ide vagy oda viszik az élelmiszereket; szóval van idejük arra, hogy pontról-pontra berendezkedjenek kedvük szerint, és méltóztassék megnézni, hogy mégis minden nyári gyakorlat alatt kiáll az a legénység az éhségtől (TJgy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) és masíroznak, tesznek bolondnál bolondabb hosszú utakat olyan formán, hogy a mikor odaérnek két-három mértföldnyire, akkor látják, hogy épen ellenkező irányban kellett volna menniök: ilyen körülmények között az ilyen generálstábnak a tagjára, az ilyen generálisra még a gulyámat se biznám, hogy vezesse, nemhogy a fiamat. (Elérik derültség és helyeslés a szélsőbaloldalon.) Mert, uraim, adhatunk mi minden bakának a hátára egy Uchatius- ágyút ós három mitrailleuset, mit ér az, ha vezért nem tudunk neki adni. (Derültség.) Hogy Schlezwig-Holsteinban győztünk, azt is annak kell köszönni, hogy egy porosz tábornok, Wrangel vezette az összes hadseregeket, az övéket és a mienket is, mert ha magában ment volna, ott is elverték volna, mint a hogy Ausztriát mindenütt szokás. 1859-ben pl. az olasz hadjáratban kifogásolták, hogy a francziáknak vontcsövű ágyujuk volt, 1866-ban kifogásolták a chiumi ködöt, meg a zündnádlis puskát. (Derültség.) Hogy most mit fognak kifogásolni a legközelebbi háborúban, azt már el sem tudom képzelni. Azután van egy nagyon szerencsés helyzete ennek a mi t. hadseregünknek, nevezetesen az, hogy mindenkit lenéz, még azt is, a ki tartja. ((Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Lenéz bennünket, lenézi a czMilt, mihelyest nem viseli azt a fekete-sárgás mundért, vagy kardbojtot, neki schmarn az egész világ. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) 1866-ban Eperjesen és Kassán hallottam, hogy mondogatták, majd elmegyünk mi azokat a német Sehulmeistereket egy kicsit kiporolni. No, ki is porolták ugy, hogy bőgve jöttek haza egész Kassáig. (Derültség balfelöl.) Milyen szerencsétlen helyzet, hogy mig más generálisok mindig a más kárán tanulnak, addig mi megteszszük