Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-232

232. országos ülés 1903 márczius 19-én, csütörtökön. 249 Visontai Soma: Attól függ különben, hogy ki támadja meg. Ha Ausztria teszi ezt, akkor bizonyos, hogy az a közös hadsereg a mi oltalmunkra nem fog jönni. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Egyetlenegyszer történt Tisza Kálmán kormányzata alatt, hogy Horvátországban megostromolták a pénzügyi hMatalok közös magyar czimerót, vagy mondjuk, Szent István koronájának nagy czimerét, azért, mert azon magyar feliratok voltak. Akkor egyetlenegyszer történt, hogy a katonaság ennek védelmére kelt és én még most is ezért a kis csekély tényért elismeréssel vagyok. De mi történt? Akkor oda lehetett állítani a közös hadseregbeli katonákat a magyar czimer megoltalmazására, de méltóztassék jól megjegyezni, hogy ott nem osztrákokról, hanem horvátokról volt szó. De miután a közös hadseregbeli katonaság megoltalmazta és megvédte ezt a czimert, ennek azután meg is volt az ára. Megvolt ennek az a következménye, hogy megvédte azt, de nem azért, hogy fentartsák a magyar feliratot, hanem, hogy katonai oltalom alatt azután örökre kitörölhessék. (Igaz ! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ilyen, t. képviselőház, a katonai oltalom akkor, a mikor mi vagyunk megtámadva. Beőthy Ákos: Azután jött az Uselac-eset! Visontai Soma: És azt kérdezem én, hogy melyik az a háború, melyik az a harcz, a melyről el lehetne mondani, hogy az a közös hadsereg, a melynek vérünket, pénzünket, fiainkat és ifjúságunkat adjuk oda áldozatul épen abban a korban, a hol az összes környezetének benyomásait, életének minden tanulságait felszívja magába, győzedelmesen vMott meg bármikor a magyar érdek védelmében ? (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Sehol! Ott van Königgrätz!) És azután azt mondják, hogy békeidőben. Hát békeidőben is megvan annak a katonának a maga föladata. A föladata az, hogy megoltalmazza a polgárokat. . . . Beőthy Ákos: Béke idejében az állami kötelességérzetnek iskolája a hadsereg első sorban! Visontai Soma: ... és tanújelét adja annak, hogy ő az állami öntudattól áthatott első embere az országnak, mert ő hMatásánál fogva képviseli a nemzeti és állami öntudatot. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Beőthy Ákos: Tessék a német hadseregtől példát venni! Visontai Soma: Azt kérdem, hogy békeidőben hol látjuk azt, hogy ez a közös hadsereg képviselné a magyar társadalom, a magyar intézmények oltalmát ? Hiszen mindenütt, ott a hol a polgárság a katonasággal összekerül, nem békével végződik a találkozás, mert a katonák a békeidőben is viselt kardot és fegyvert vitéz hadakozásra használják. És képviseli még a katonaság békeidőben a polgári társadalom lenézésének, a polgári becsület eltiprásának elvét, képviseli a békében fölfegyverzett ember erős terrorizmusát (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) és KÉPVH. NAPLÓ. 1901 — 1906. XIII. KÖTET. képviseli a mintegy ostromállapotba helyezett magyar társadalomnak idegen katonai hatalom által való örökös megfélemlítését. (Élénk tetszés a szélsöbaloldalon.) Ennélfogva miért legyen szeretettel a társadalom a közös hadsereg iránt és miért szavazza meg neki azokat a követeléseket, a melyekkel most a magyar nemzet elé állanak? Ezen közös hadsereg iránt csak kételyekkel lehet tele a magyar nemzet és ezért az a magyar nemzet, a mely akkor, a mikor arra szükség volt, hogy alkotmányát, szabadságát az osztrák támadással szemben megvédje, oly fényesen mutatta ki katonai erényeit és áldozatkészségét, hogy Kossuth Lajos akkor azt mondta, hogy: » Leborulok a nemzet nagysága előtt*, az a nemzet, a melynek a multakban vMott küzdelmeit aranybetükkel irta fel a história: ma csak saját polgárai iránt követne el árulást, ha e követelésekkel szemben nem folytatna ilyen küzdelmet és ha ezen javaslatot a magáévá téve, e követeléseket megszavazná. (Élénk tetszés a szélsőbaloldalon.) Azt mondják, hogy ez a hadsereg közös hadsereg, tehát képviseli a magyar haderőt is és hogy ennélfogva mi bizonyos obiigóval állunk szemben, mert mindazt, a mit nekünk törvényünk és alkotmányunk biztosított, ennek a hadseregnek 1867-ben lekötöttük. Azt mondja gr. Andrássy Gyula, hogy lehetne ugyan másképen is, jogunk volna valami önállóbb helyzethez is, de mi, azt mondja, ezt a helyzetet lekötöttük az osztrákoknak, mi közösségbe léptünk velük, tehát semmi másra jussunk nincs. Tisztázni kívánom mindenekelőtt a függetlenségi párt helyzetét ezzel a fölfogással szemben. A függetlenségi párt helyzete abban domborodik ki, hogy elsősorban még a legkisebb nemzeti indMidualitást is megillető azon ősjognál fogva, a mely az államok létét jellemzi, a melyhez minden szuverén állam folyamodhatik, minekünk minden pillanatban jogunk van követelni, hogy nemzeti és állami attribútumainknak egyik legkMálóbbikát: az önálló vámrendszert és az önálló hadsereget magunknak megszerezhessük. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Ehhez nekünk minden pillanatban jogunk van. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A mely pillanatban egy állami alakulat létrejön, ugyanabban a pillanatban joga van neki ahhoz is, hogy saját lényének fizikai természeténél fogva oltalmáról és védelméről védrendszer megteremtése utján gondoskodjék, illetőleg a védrendszer jogához folyamodjék. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Tehát, t. képviselőház, mi elsősorban ezen, minden államot megillető, ősi és természetes jognál fogva minden perczet megragadunk arra, hogy ezen tőlünk törvénytelenül elvont jogot, a mely hadszervezetünkre és védszervezetünkre vonatkozik, visszaszerezzük és magunknak a magyar nemzeti hadsereget megteremtsük. (Ugy 32