Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-231

231. országos ülés 1903 márczius 18-án, szerdán. 211 azok a tartályok, a melyekben a lefoglalt tárgyak elhozattak«. Végül a lefoglalás időpontjának, cselekményének, valamint a házkutatásnak idejére vonatkozólag rendelkezik a büntető perrendtartás 188. §-a, a mely ekképen szól: Házkutatás rendszerint csak reggeli 6 órától esti 9 óráig foganatosítható. Kubik Béla: Hát még sem csapják el ezt a Eudnayt! ? Ez a jog, törvény és igazság ? (Nagy zaj a bal- és a szélsöbaloldalon.) Nem tud az törvényt olvasni! Rakovszky István : A tisztességes Scitovszkynak a nyakát szegte! Senki sem vállalkozott ilyen hóhérmunkára. (Nagy zaj a bal- és a szélsöbaloldalon.) Mert becsületes ember volt Scitovszky! Gál Sándor: Ez a tiszta tárgyilagos tényállás, a melynek taglalása eljuttat mindenkit ahhoz az elvitathatatlan igazsághoz, hogy itt a rendőrségnek az eljárását nem a jogrend megóvása, nem valamely bűncselekményhez bizonyítékul felhasználható tárgy megőrzése, nem ilyen czélok vezették, hanem kizárólag vezette a pártpolitikának az a czélzata, (Igaz! TJgy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) hogy a »Grotterhalte« előadását minden megengedett . . , Beőthy Ákos : Meg nem engedett! Gál Sándor: . . . és meg nem engedett eszközzel megakadályozza. Rakovszky István: Az ilyen embert el kell csapni! Zboray Miklós: Bég el kellett volna! Rakovszky István! Majd jövünk mi egy másik esettel, a hol államférfiak voltak érdekelve. (Nagy zaj a baloldalon.) Gál Sándor: Akkor, mikor egy közhatóság közhatósági jogkörét felhasználja a legtörvénytelenebb cselekmények foganatosítására, akkor, a mikor a közhatóságok előtt a törvény tiltó és parancsoló rendelkezése semmi tekintélylyel nem bir, akkor, a mikor az a pártpolitika, a mely Magyarország közéletét 35 esztendeje sorvasztja és emészti, a közszabadság legféltettebb kincséhez ilyen módon kMan férkőzni, ennek az eljárásnak a jellemzésére nem lehet elég szigorú szavakat használni. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Pap Zoltán: Mit akarnak tulajdonképen? Gál Sándor: A közszabadság nem egy nemzeté, nem egy párté, nem egyes embereké, nem hatóságé: a közszabadság az emberiségnek közkincse. Nincs a világtörténelemben eszme, a melyért annyi vér folyt volna, mint a népek és nemzetek közszabadságának eszméje. Ez az eszme volt az, a mely klasszikus hazáját és földjét találta itt Magyarországon , . . B. Kaas Ivor: Régen volt az! Gál Sándor: .... ez az eszme volt az, a mely 1848. márczius 15-ikén a nemzetet lázba hozta, ez az eszme volt az, a melyért a nemzet sok mindent áldozott, hogy törvénybe iktathassa : ez a kormány, ez a pártpolitika ezeket az eszméket halomra nem döntheti. Hogy annál jellegzetesebb, annál megbélyegzőbb legyen a rendőri eljárásnak ez a ténykedése, épen azon a napon szúrta a rendőrség a közszabadság elveinek testébe az ő pengéjét, a mely napon széles Magyarország népe a közszabadság törvénybe iktatásának 55 éves évfordulóját ünnepelte. (Igaz! TJgy van! a bal- és a szélsöbaloldalon; felkiáltások: Szégyen! Gyalázat!) Kubik Béla: Ez a jog, törvény és igazság! Gál Sándor: Hogy mily eszközökkel, milyen módon, minő hatalmi tényezőknek akar szolgálatot tenni ez az irányzat, azzal én most, ennek a felszólalásnak keretében nem foglalkozom, de igenis foglalkozom azzal, hogy az a politikai lejtő, a melyen ma nemzetünk áll, rohamosan viszi a sülyedés felé a mi közszellemünket; rohamosan viszi a sülyedés felé a mi közhatóságainkat. Mert ha a magyar nemzetnek tisztán csak pártpolitikai czélokból és okokból nincs megengedve az, hogy saját hazafias érzületének és gondolkozásának, szórakozásai, foglalkozásai között szabadon kifejezést adhasson; ha a magyar nemzetnek nincs megengedve az, hogy elmúlt dicsőségének sötét koporsója felett, arra ráborulva, a mellett a dal mellett sirhassa el könyeit, a mely hazafias szMének jól esik: (TJgy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) akkor e felett a Magyarország felett a közpolitikai élet szempontjából az idő, a népek és a nemzetek napirendre fognak térni, de nem fogunk napirendre térni mi, mert ha ilyen erőszakos eszközöket kMannak ezen czél szolgálatában és érdekében felhasználni : mi az erőszaknak erőszakkal fogunk ellentállani, (Élénk Jielyeslés a szásöbaloldalon.) és ez a nemzet ultima rácziójához fog elvezetni. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélsöbaloldalon.) Én ezen kérdéssel ez alkalommal tovább foglalkozni nem kívánok, hanem tisztán és kizárólag azt a kérdést intézem a kormányelnök úrhoz, mint belügyminiszterhez, hogy volt-e tudomása előlegesen vagy utólag a rendőrség ezen eljárásáról, és hajlandó-e a kormányelnök ur mint belügyminiszter az illető személyi tényező ellen a legszigorúbb vizsgálatot megindittatni, és őt a legszigorúbb törvényes megtorlás eszközeMel sújtani? (Elénk helyeslés és éljenzés a szélsöbaloldalon, A szónokot többen üdvözlik. Mozgás és zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A hozzám intézett kérdésre szívesen megadom a választ, és elmondom mindazt, a mit erről a dologról tudok. (Halljuk! Halljuk!) A t. képviselő ur azt kérdi tőlem, hogy volt-e előzetes, vagy utólagos tudomásom arról, a mi ezen egyenruhákat, vagy ezeknek lefoglalását illetőleg a Magyar Szinháznál történt? (Halljuk! Halljuk!) Kijelenthetem a t. képviselőháznak, hogy erről előzetes tudomásom egyáltalában nem volt; nem is le27*