Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-230

190 230. országos ülés 1903 márczius 17-én, kedden. tassék. (Helyeslés a baloldalon.) A törvényhozásnak ama természetes joga azonban: hogy azt évenkint megállapítsa, tehát az ő beleegyezése nélkül ne szaporittassék, magától értetődik, hogy ebben benne van. »7. Mindazon póttartalékosok, kik a hadsereg törvényes kiegészítésén felül kiképezhetó'k, a magyar királyi honvédség kötelékében teljesitik a katonai szolgálatot.« Az a különbség a mostani állapottal szemben, hogy most a póttartalékosok el vonatnak a közös hadsereg részére, és a honvédség számára nem jut. »8. A véderőről és honvédségről szóló törvényjavaslatokhoz kimerítő indokolásban mellékeltessék azon költségek kiszámítása, melyeket az uj szervezet megkövetel. E tekintetben a szigorú takarékosság legyen irányadó.« Ne menjünk bele a költekezések végtelenségébe. (Helyeslés a baloldalon.) »9. Egyidejűleg a kormány terjeszszen be törvényjavaslatot, a mely szabatosan meghatározza a közös hadügyminiszternek és a magyar királyi honvédelmi miniszternek illetékességét minden, a hadseregre és honvédségre vonatkozó kormányzati ügyekben.« (Helyeslés a baloldalon.) Ez nagyon szükséges és a magyar honvédelmi miniszter érdekében történnék, hogy az örökös vitatkozásoknak, túlkapásoknak, hatásköri kérdéseknek eleje vétessék és beteljesüljön az 1848-diki törvénynek ama rendelkezése, a mely a magyar hadügynek vezetését ott mindenben a magyar honvédelmi miniszter illetékességébe utalja. Ma ez, a közös hadügyminisztérium felállításával, ketté van osztva, de az, hogy e kettéosztás mily mértékben történik, nincs szabályozva. Az 1867-diki törvénynek és az utána következő törvényeknek egyik hiánya ez, a mit pótlandónak tartok azért is, hogy a béke a kormányok között és az országok között ne inogjon. (Helyeslés a baloldalon.) Ezt a határozati javaslatot csak a magam nevében nyújtom be, (Mozgás a baloldalon.) nem kérdezem meg az igen t. pártomat, nem abból az okból, a melyet Bolgár Ferencz t. képviselőtársam tegnap a volt nemzeti pártra vonatkozólag előadott, hogy ugyanis egyeseknek külön véleményei voltak, mint a hogy nekem is voltak akkoriban, nem külön véleménynek tekintem ezt, hanem azért, mert a párt megállapított programmjában ezek a kérdések nem foglaltatnak benn és én nem kívántam inczidentaliter a pártot részletes, beható vitának kitenni. Ennek ideje megérkezik majd akkor, ba a véderőtörvényjavaslat, a melyet követelek, be lesz terjesztve és akkor a mi pártunk mindezekkel a kérdésekkel behatóan és alaposan foglalkozni fog. (Helyeslés a baloldalon.) Ezek előrebocsátásával engedje meg a t. ház, hogy áttérjek beszédemre. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Ő Felségének leghívebb ellenzéke vagyunk mi, a néppárt. Ez magában foglalja, hogy mi a legszigorúbb törvényesség alapján állunk. Ezen szigorú törvényesség kötelez minket arra, hogy a 67-es alapot elfogadjuk annak minden törvényben kifejezett konzekvencziáMal, tehát a véderőtörvény mindazon határozmányaMal is, melyek a felségjogokban foglaltatnak össze, mint a hadseregben a vezérlet, vezénylet, szervezet stb. Magában foglalja ez azt is, hogy mi elismerjük a közös hadsereget. A közös hadsereg nincs benne, a mint az kifejtetett, az 1867. évi törvényekben. A közös hadsereg nincs benne későbbi törvényeinkben sem, az 1868-ikban sincs, sőt •— itt van kezemben — az 1889-iki véderőjavaslatban sincs ez benn. Mindenütt csak hadseregről beszél ez. Azonban az akkori tárgyalásoknál 1888'89-ben a szabadelvű pártkörben többeknek, köztük Horváth Gyulának, felszólalása ellenére, a szabadelvű párt elhatározta saját törvényjavaslatának módosítását és már ebben a 2. §-ban s azontúl mindig belevették ezt a szót: »közös hadsereg«. Bartha Miklós: Szép hagyománya a pártnak. B. Kaas Mor: Mi azon elvnél fogva, hogy a törvénynek szigorú engedelmességgel tartozunk, a közös hadsereget ez idő szerint elfogadjuk. De mi a Felségnek jogait ugy a hadsereg kérdésében, mint egyéb kérdésekben nemcsak azért tiszteljük, mert azok benn vannak a törvényben és minket, mint alattvalókat köteleznek, hanem azon monarchikus érzéstől és politikától áthatva, a mely minden magyar embernek természete. Származik ez nemcsak keleti vérének, hagyományának és történetének folyományából, hanem azon jól megfontolt politikából is, hogy Magyarország, a magyar nemzet és a magyar fajnak itten való uralkodása máskép nem biztositható, mint a monarchikus államformában, mert nem engedhetjük át Magyarországot sem a republikánus, sem a szocziálista elméletek vagy velleitások véletlenének, sem a nemzeti egységet nem adhatjuk prédául a nemzetiségek födcralisztikus törekvéseinek, sem az államnak tekintélyét és hatalmát nem engedhetjük elaprózni, s ezért nekünk Szent István koronájának egysége és hatalma egyenlő a magyar nemzet, a magyar állam, a magyar faj uralkodásával, fenmaradásával és egységével. (Helyeslés a baloldalon.) Mindezen okoknál fogva mi teljes szívvel monarchikusok vagyunk. (Helyeslés a baloldalon.) Ezen királypártiságunk kötelességünkké teszi, hogy azokat a törvényeket is, a melyek a véderőre vonatkoznak, a maguk teljességében komolyan vegyük. Ilyenek mindenekelőtt a pragmatika szankczió, a 67-es kiegyezés, a 68-iki és a következő véderőtörvények, az 1889-ik évi véderőtörvény, azután az ujonczmegajánlási törvények, a költségvetéseknek a hadügyre vonatkozó részei, akár a mi budgetünkben a honvédelemre, akár a delegáczióéban a közös had-