Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-230

186 230. országos ülés 1903 márczius 17-én, kedden. honos tisztek? Nagyrészt régi katona-családok­ból és nemzetiségi származású magyar embe­rekből, A mi az első kategóriát illeti, az tradi­czióinál fogva császáribb a császárnál, (Igás! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) és a mi nemzeti érzéseink, vágyaink, törekvéseink, előttük a leg­jobb esetben érthetetlen. A mi a második ka­tegóriát illeti, azok már a családi tűzhelytől hozták magukkal a Magyarország ellen való gyűlöletet a hadseregbe. Marad a barmadik kategória, a közös hadsereg ama tisztjei, a kik magyar származásúak. De a mint előbb emii­tettem, ezeknek a tiszteknek a magyar érzelmei nagyon, de nagyon meggyengülnek a neveltetés által, és ama szellem hatása által, a melyben felnőnek. Az emiitett kMánalom keresztülvitelétől sem várunk semmi hasznot nemzeti érdekeinkre. A meddig a hadsereg közös, addig annak a helyzete a magyar nemzettel szemben az lesz, a mi eddig volt. Nem is lehet más, mert a kö­zös hadsereg nem magyar hadsereg, és ha az egész nem magyar, akkor annak része, a ma­gyar ezredek sem képeznek magyar hadsereget. Legjobb esetben az a hadsereg egyéb nem le­het, mint közös, minden nemzeti érzéstől ide­gen. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Az egységes magyar nemzeti állam kiépí­tésénél, megszilárdításánál leghatalmasabb, leg­hathatósabb eszköz, sőt elengedhetetlen eszköz, a mely nélkül az soha elérhető nem lesz, az önálló magyar hadsereg felállítása. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) A magyar állam fensé­gét hirdetné az ország minden nemzetiségi zugában, annak tisztikara a nemzetiség lakta vá­rosokba a magyar szellemet, a magyar érzelmet vinné be; kristályosodási pontja volna ez a ma­gyar társadalomnak mindenütt, a hol az a nemzetiségi városokban a jelen viszonyok mel­lett érvényesülni, megalakulni nem tud. (Igaz! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Mi történik most, ha egy magyar huszár­ezredet magyar nyelvű, magyar lakta vidéki városba helyeznek, és annak a huszárezred tiszti­karának van egynéhány kedves modorú tagja? (Halljuk ! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) Annak az egynéhány kedves modorú, finom fiatal tisztnek a kedvéért az előkelő szalonok társalgási nyelve német lesz. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Tudnék elég példát felhozni, de nem akarok. Nemzeti legénységét az ily r en hadsereg a magyar király és a magyar haza iránt való hű­ségre nevelné, annak megbarátkozását a magyar nyelvvel elősegítené. Tisztikara magyar érzelmű honfiakból állana, számos magyar embernek biztosítaná ez a hadsereg a megélhetést azon a pénzünkön, melylyel most a legjobb esetben is a magyar nemzet irányában legfeljebb indiffe­rens embereket fizetünk. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) A hadseregünk felszerelésére és ellátására fordított költségekkel a magyar ipart és magyar kereskedelmet támogatnék. (Igaz ! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Csak az önálló magyar hadsereggel vagyunk képesek nemzeti jövőnket biztosítani, és így a magyar nemzet első törekvését kellene hogy képezze ezen ha­talmas faktornak megszerzése még akkor is, ha a monarchia katonai ereje, a mint a katonai tudósok állítják, a hadsereg ezen kettéválasztása által szenvedne. Mit ér nekünk a nagy haderő, ha azon közjogi kapcsolat mellett, melyben Ausz­triával szemben állunk, anyagilag és szellemileg tönkre megyünk? (Igaz! TJgy van! a szélsö­baloldalon.) Az igen t. honvédelmi miniszter ur nagyon jól tudja, hogy a hadseregeknek milyen átala­kító, hatalmas erejük van a nemzeti életre, tudja jól, hogyha egyszer a magyar ember önszántá­ból felvette a császár kabátját, az megszűnik magyar lenni. Mint mikor a jezsuita-rend tagjai, ha a rend tagjai lesznek, megtagadnak hazát, barátot, egyedül a rendfőnök parancsát követik, a rend érdekét tartják szem előtt, az egyház világi hatalmának megvalósítása, kiter­jesztése és megerősítése képezi lelkesedésük, buzgalmuk és fáradozásuk egyedüli czélját, és e czélért való munkában minden egyéb érzel­met kiölnek keblükből : ugy az osztrák hadse­regbe lépő magyarnak is meg kell tagadni ha­záját, nemzetét és minden pillanatban készen kell állni szülei, testvérei vérét ontani, ha azok még oly jogos téren állnak is. Egy fiktív állam rendjével jönnek összeütközésbe, melynek csak hadserege van, de népe nincs, melynek érdekei nem a mi érdekeink. (Igaz! TJgy van! a szélsö­baloldalon.) Az önálló magyar hadsereg, a had­seregnek előbb emiitett hatalmas átalakító ereje legfőbb eszköze lenne az egységes magyar nem­zeti állam megépítésének, mely eszköz megszer­zésére minden erőnkkel fáradoznunk kell. Ez a a kettéosztott hadsereg, osztrák és magyar, bi­zonyára erősebb lenne, mint a mai egység, mert legalább az önálló magyar hadsereg háta mö­gött annak alapját egy eleven, egy létező nem­zet képezné, mely uralkodójával, hadseregével egybeforrva lelkesedéssel hozna meg minden ál­dozatot, lelkesedéssel feszítené meg minden erejét a veszély pillanatában, tudva, hogy azt saját legszentebb nemzeti érdekei szolgálatában teszi. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Mig az önálló magyar hadsereg felállítását a birodalom sorsának intézői nemcsak perhorresz­kálják, de még a közös hadsereg keretében sem hajlandók az u. n. monarchia többi népeitől az államalkotó magyar nemzetet megkülönböztetni, addig a magyar nemzet nem tudja azt el­hinni, hogy azon politikusok előtt a magyar nemzet fenmaradása a legkisebb jóindulatot is birná és azok erre a legkisebb súlyt is fektetik. Mig görcsösen, mereven ragaszkodnak a had­sereg egységéhez, annak hagyományos szellemé­hez, addig én és a magyar nemzet mást hinni nem tudunk, mint hogy a birodalmi egység

Next

/
Thumbnails
Contents