Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-230

230. országos ülés 1903 márczius 17-én, kedden. 183 ragaszkodik jogaihoz és azok védelmében el van szánva mindent elkövetni ugy, a mint azt a körülmények e védelem foganatosítására szükségessé teszik. (Helyeslés a szelsobaloldalon.) Ozélja meglassítani a nemzeti érzésnek azon elzsibbasztását, a melyet az 1867 óta uralkodó magyar kormányok politikája a nemzet testében előidézett és a mely elzsibbadási folyamat még most is folyton tart, ós sajnos, nem szűnt meg. Hogy a deklamácziónak van eredménye, mutatják a kérvények százai, a melyek a magyar országgyűlés képviselőházához intéztettek és a melyekben az ország választópolgársága a képviselőháztól e javaslatok elvetését kéri, (Igaz! Ugy van! a szelsobaloldalon.) Mutatják a küldöttségek, a melyek úgyszólván napról-napra megjelennek a ház igen t. elnöke előtt abból a czélból, hogy tiltakozzanak a magyar nemzetnek a közös hadsereg részére történendő ujabb, még jobban való megadóztatása ellen. (Igaz! Ugy van! a szelsobaloldalon.) Igaz, hogy a t. honvédelmi miniszter ur azt mondja ezekre a kérvényekre, erre a küldöttségjárásra, hogy ezekre ő egyáltalán nem ad semmit, a kérvények megrendelésre készülnek, megrendelésre nyújtattak be, és megrendelésre jönnek a küldöttségek. Polczner Jenő: Rendeljen pártoló feliratokat! De nem tud! Sturman György: De, t. ház, ha megrendelésre készültek volna is ezek a kérvények, még akkor is nagy erkölcsi erőt rejtenek magukban. (Igaz! Ugy van! a szelsobaloldalon.) És ezen erkölcsi erő hatása elől nem zárhatja el magát a kormány maga sem, bármint tagadja is ezt. (Igaz! Ugy van.' a szelsobaloldalon.) Ez az erkölcsi ereje ezeknek a kérvényeknek és küldöttségeknek abban áll, hogy azt mutatják, hogy a magyar nemzet a függetlenségi párt és egyáltalában az egész ellenzék megrendeléseit készségesen fogadja el és siet azokat gyorsan és prompté effektuálni. Pedig a függetlenségi pártnak sem pénz, sem hatalom, sem semmiféle befolyás nem áll rendelkezésére, s igy, ha a választók az ő megrendelésükre nyilatkoznak meg, el kell ismerni mindenkinek, hogy ezen megnyilatkozásuk a nemzet igazi érzelmét és akaratát fejezi ki. (Helyeslés a szelsobaloldalon.) Azokat a képviselőtársainkat, a kik a most folyó vitában erről az oldalról ezen javaslatok ellen felszólaltak, gyakran illették azon gúnyolódó szemrehányással, hogy az igen t. honvédelmi miniszter urat, ezt az elismert, kMáló szakférfiút katonai dolgokban, katonai tudományokból akarták kioktatni. Én ezen hibába esni nem akarok. Én készséggel elismerem, hogy az igen t. honvédelmi miniszter ur ebben a tekintetben nagyon magasan áll az én szerény egyéniségem felett, és igy sem kedvet, sem hMatottságot nem érzek magamban arra, hogy én vele katonai vitatkozásba bocsátkozzam. De a magyar képviselőház tagjának, a magyar nemzet képviselőjének nincs is semmi szüksége arra, hogy a katonai tudományok lomtárából keresgélje elő érveit ezen javaslatok ellen. (Helyeslés a szelsobaloldalon.) Arra sincs semmi szüksége, hogy a közös hadsereg viszonyait bonczolgassa. A magyar nemzet ma is nagyon vegyes érzelmekkel áll a közös hadsereggel szemben ; ma sem tudja, hogy ezen hadsereg sikerétől vagy kudarczától rettegjen-e. (Igaz! Ugy van! a szelsobaloldalon.) Elég nekem, ha vizsgálom az ország gazdasági helyzetét, elég, ha vizsgálom azt a védelmet, melyet a közös hadsereg a magyar nemzetnek nemzeti értelemben nyújt, és szembe állítom ezt a védelmet azokkal a viszonyainkhoz mérten óriási költségekkel, melyeket Magyarország erre fordítani kényszerítve van. Soha rosszabb, alkalmatlanabb időpontot nem választhatott volna a t. honvédelmi miniszter ur magának a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat benyújtására, mint a jelenlegit. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Most, a mikor az ország, a nemzet teste annyi sebtől vérzik, a mikor annyi nemzeti érdek és követelés vár, sürget gyors kielégítést, — de hiába — a mikor nemzeti érdekeink, nemzeti követeléseink kielégitéséről van szó: mindig azt mondják önök és a t. kormány, hogy az ország szegény, hogy az országnak arra nem telik; (Ugy van! Ugy van! a szelsobaloldalon.) s ha kapunk is valamit ilyen czélokra, hát legfeljebb a magyar állampénztárnak alamizsna számba menő filléreit kapjuk. (Igaz! Ugy van! a szelsobaloldalon.) Most a t. kormány e törvényjavaslat törvényerőre emeltetésével ujabb, egészen ismeretlen nagyságú terheket akar az ország vállaira rakni akkor, a mikor már a jelenlegi állami terhek alatt is roskadozik nemzetünk; (Igaz! Ugy van! a szelsobaloldalon.) most akar ujabb terheket reánk róni, a mikor az ország gazdasági élete minden vonalon züllésnek indult, és a mikor annak szanálása egyhamar fel sem tételezhető. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ujabb terheket akar reánk róni a kormány épen most, a mikor az Ausztriával való uj gazdasági kiegyezés megkötése által iparunk fellendülése meg lesz nehezítve; (Igaz! Ugy van! a szelsobaloldalon) most akar ujabb erőket elvonni a produktív nemzeti munkától, a mikor a mezőgazdaság már alig tudja magát a szükséges kézi erővel ellátni, (Igaz! Ugy van! a szelsobaloldalon.) a mikor a régi ujonczlétszám melletti tartalékosoknak a legnagyobb munkaidőben fegyvergyakorlatra történő behívása — és a szemlevizsgálatokon való megjelentetése által annyi kis és közép gazdaságnak zavarják, nehezítik meg a helyzetét. (Igaz! Ugy van! a szelsobaloldalon.) De helytelenül és rosszul megválasztottnak tartom e javaslatok benyújtásának idejét már azért is, mert épen most, ebben az ülésszakban számos, igen fontos és részben időhöz kötött ügy és javaslat elintézése vár megoldásra. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Legyen elég csak