Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-229

172 229. országos ülés 1903 a szaklapokban folytonos; a feljelentések is egymást érik a hadügyminisztériumhoz, de a bajon sohasem segítenek. Egy nyilatkozatot akarok felolvasni, t. ház, (Halljuk! Halljuk!) a mely élénk világot vet azokra a nagy visszaélésekre, a melyek a husszállitással foglalkozó iparos-osztály kárára és sérelmére elkövettetnek és élénk világot vet azon nehézségekre, a melyekkel az ilyen pályázat elnyerése az ilyen szakképzett iparosra nézve jár. Menczer Samu mészárosmester a múlt évben nyilt levélben, (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) a melyet a »Mészárosok és Hentesek Laj)já«-ban tesz közzé, ad ezen sérelmeknek kifejezést (olvassa): »A ki figyelemmel kiséri, úgymond, a dolgot, az csak egy képet alkothat magának. A mi a katonai husszállitásoknál előfordul, az egyszerűen hallatlan. (Mozgás jobbfelöl. Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) Az ember lót-fut, ajánlatot tesz; mindenféleképen igyekszik és reménynyel várakozik, hogy sikerrel jár-e a fáradozása; végre aztán tudomására jut, hogy a szállítást újból a régi szállítónak adták oda, vagy pedig olyannak, a kiről hozzáértő emberek még azt is csodálják, hogy egyáltalában pályázni mert.« Beőthy Ákos: A protekczió! (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Sebess Dénes : »Ezen a bajon segíteni kellene az illetékes fórumon, ámde az eddigi tapasztalatok után azt nem lehet a mészáros-ipartestületre bizni, kell, hogy az országos iparegyesület tegyen lépéseket; talán igy lehetne e dologban valamit elérni. Francziaországban a szállítást csak hat hónapra adják ki, még pedig századok és sor szerint, így legalább kisebb mészáros is tud magán segíteni. Kisebb üzletnek elég. ha naponta 20—20 kiló húst szállíthat a katonaság részére, mert ez a fogyasztók előnye is (Nincs mindenkinek vendéglős vevője!) s a mészárosnak sem képezi aggodalmát, esetleg 20—20 kiló húsnak értékesítése. Helytelen eljárás az, hogy 3 — 4 ember osztozzék a budapesti helyőrség husszállitásán. Van olyan is a szállítók között, a ki 3—4 ezrednek szállít, és ha bárki jobb vagy olcsóbb húsra tenne ajánlatot, az szinte ki van zárva, hogy ajánlatát figyelembe vegyék. A saját tapasztalatomból mondhatok el erre vonatkozólag egy igen érdekes esetet. Pár éve annak, hogy egy, akkor Budapesten állomásozott ezred husszállitására én is pályáztam. Pályázatom a következő megjegyzéssel jött vissza. Ihr Offert wurde nicht angenommen. Semmi megokolás. Utánajártam a dolognak, midőn is megtudtam, hogy állítólagos megbizhatlanságom volt oka ennek a visszautasításnak. Elképzelhető, menynyire bántott a, dolog — szaktársaim előtt felesleges megbízhatóságomat hangsúlyozni — igyekeztem tehát a dolog nyiltjára jutni. Hosszas nyomozás után megtudtam, hogy a kedvezőtlen informácziót az előbbi szállító adta, a ki az árlejmárczius 16-án, hétfőn. tés tárgyalásánál jelen volt, mig engem be sem bocsátottak. A dolog vége az lett, hogy a szállítást az előbbi pályázó kapta meg. Többek között Budapest egyik legelső katonai husszállitója, szakkörökben nem titok ez, hogy 20—25.000 forinttal tartozik 30—40 huskereskedőnek, tőlük összevásárolt katonai húsért. És minő húst vásárol össze ! A legolcsóbbat, a mely az egész csarnokban csak kapható. Ilyenre ő mindenkor biztos vevő. Ilyen módon természetes, hogy ki van zárva a versenyzés, mert azt, a mit olyan ember tehet, a ki senkinek sem fizet, más meg nem cselekedheti. Rendes áron fizetett rendes árut olyan olcsón nem lehet adni, mint a hitelbe vett meg nem fizetettet, így azonban nem maradhat a dolog, a katonai husszállitások évtizedes visszás voltán segíteni kell. Itt nem használ sem hadtestparancsnok, sem a hadügyminiszter. Ok csak meghall gatják az embert, átnézik kérvényeinket és illetékes helyre küldik véleményezés végett. Az illető étkezési bizottság elnöke azonban, természetes, nem olyan véleményt ad, mint azt a mészáros kívánná. A bizottság a saját álláspontját védi és hogy minő esetek fordulnak elő, azt csak az tudja, a ki próbálta. íme egy a sok közül: Múltkoriban kiírtak egy árlejtést, határozottan ki volt mondva, hogy a régi szállítótól többé húst nem vesznek, mert sok ellene a panasz. Több ízben vissza is küldték neki a húst, meg is büntették, ugy, hogy a pályázat lejárta előtt két nappal egyik élelmezési tiszt meg is mondta neki, hogy vele a szerződést meg nem ujitják. És mi történt ? Egy egész sor elsőrangú mészáros ajánlatát, a kiknek szállítási képességéről elég alkalmuk volt meggyőződni a dönteni hMatottaknak — mellőzték, visszautasították, daczára, hogy volt olyan is, a ki 6 fillérrel olcsóbban ajánlkozott, mint az előbbi szállító. Az utolsó perczben az előbbi, kimondottan megbizhatlan szállító nyerte el ismét a szállítást.« És igy folytatja tovább sérelmeit, a miket egész terjedelmükben nem olvasok fel. A t. államtitkár ur láthatja ebből, hogy a visszaéléseknek egész sorozatát követik el és ez iránt panaszkodnak az arra hMatott szaksajtóban. Mindamellett ugy tudom, hogy eddig e panaszok abszolúte nem nyertek orvoslást a honvédelmi minisztérium részéről. De sokkal nagyobb visszaélésre mutatok itt rá, a melynek orvoslását várom az igen t. honvédelmi vezetőségtől, annyMal inkább, mert ez irányban, bár vizsgálat tényleg történt, de orvoslásra nem talált a sérelem. Brust L. és Fia budapesti czég egy feljelentést adott be a hadtestparancsnoksághoz, a melyben elpanaszolja a következőket (olvassa): »A Budapesten állomásozó cs. és kir. 86-ik gyalogezred részére a hússzállitást folyó 1902 évre Schubert Dezső Budapesten bejegyzett mészáros czég nyerte el.