Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-229

166 229. országos ülés 1903 Olay Lajos: Jogod van beszélni! Ez a szólásszabadság ! ? Itt nem lehet terrorizálni senkit, itt joga van mindenkinek elmondani a maga véleményét! (Mozgás a jobboldalon.) Elnök: A szólásszabadság szent előttem is, t. képviselő ur, de azért ne méltóztassék közbeszólásaMal a szónokot zavarni. Ofay Lajos: Nem szabad azt mondani, hogy gyanúsítás, ha valaki a véleményét megmondja, mert az nem gyanúsítás. Elnök: Tessék csendben lenni és a szónokot meghallgatni. Sebess Dénes: T. képviselőház ! Azt mondja Bolgár . . . Olay Lajos: Mondd el a véleményedet nyíltan ! (Derültség.) Sebess Dénes: T. képviselőház ! Azt mondja Bolgár Ferencz igen t. képviselőtársam, hogy azok a támadások, a melyek a túloldalt e párt részéről érik, egyéb czéllal nem bírhatnak, mint hogy azt a pártot elkedvetlenítsék és intimidálják.Hát, igen t. képviselőház, e pártnak ez a czélja nem lehet, mert nagyobb mértékben elkedvetleníteni azt a pártot, nagyobb mértékben megfélemlíteni, mint azt a kormánypártnak egy része, különösen a régibb rendszer hívei és annak híve, b. Fejérváry honvédelmi miniszter ur tették, mondom, ezt nagyobb mértékben tenni nem lehet, (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) arra mi sem vállalkozunk. Ismeretes előttünk, t. ház, hogy azok a jogos követelések, a melyeket a nemzeti párt a kormánypárt értekezletén előterjesztett, milyen fogadtatásra találtak a régi rendszer hívei, és épen báró Fejérváry Géza honvédelmi miniszter ur részéről. A teljes visszautasítás volt erre a felelet. Bolgár Ferencz igen t. képviselőtársam azt a rendszert követi, a melyet az 1867-iki kiegyezés magyarázatánál halottunk már a kormánypárt részéről, t. i. a megszorító magyarázat rendszerét. A míg ugyanis Szentiványi Árpád igen t. képviselőtársam felszólalásában megengedte, hogy a kormánypárt kebelében a volt nemzeti párt bizonyos követelései még ma is fennállanak, Bolgár Ferencz igen t. képviselőtársam áldozatot hozott a pártegységnek és nyíltan kijelentette, hogy a párt ezen javaslatoknál is egységes és ellentét nincsen. Mánka Oszkár: ÜSTem méltóztatott egyiket sem megérteni, ez a baj! Elnök: Csendet kérek, t. képviselőház! Sebess Dénes: Szentiványi t. képviselőtársam a katonai nemzeti követeléseket hangoztatja itt, és ha jól emlékszem, kijelentette azt is, hogy ezen követeléseknek a megvalósításától teszi függővé a párt a további magatartását. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Egy esztendőre !) Bolgár Ferencz igen t, képviselőtársam ma nem tüz ki határidőt, hanem kijelenti, hogy ezen követelések legnagyobb része, sőt mindegyike, megvalósítva van. A követeléseket visszaszorítja márczias 16-án, hétfőn. és odamagyarázza, hogy ezek a követelések a katonai oktatásban kulminálnak, hogy ezek ezáltal már ki vannak merítve, és elég van téve a nemzeti párt nemzeti követelményeinek. (Egy hang a jobboldalon : Dehogy!) Bolgár Ferencz t. képviselőtársam tehát megfestette a katonai programmot egy oly képben, a mely eszembe juttat egy anekdotát, a melyet Apponyi Albert gróf hozott fel egyszer annak idejében Szilágyi Dezsővel szemben. (Halljuk! Halljuk!) Azt mondotta ugyanis, hogy egy festőnél valaki megrendelt egy remetelakot. A festő a remetelakot meg is festette, de remete nem volt sehol. A midőn a megrendelő kérdezte a festőt, hogy a remete hol van, a festő azt felelte, hogy benn van a remetelakban. Ha, t. képviselőház, a régi nemzeti párt katonai követelései is csak ilyen kis körben mozogtak, mint azt elő méltóztatott terjeszteni, akkor hol van a nemzeti párt programmja ? Azt kell, hogy higyjem, hogy csakugyan a remetelakban vezekel a múltban a nemzeti követelések iránt kifejtett valóban elismerésre méltó nagy küzdelmeiért. T. ház! Itt tűnik ki, hogy milyen nagy hibát követett el a fúzió alkalmával a nemzeti párt azzal, a mit Szentiványi Árpád t. képviselő ur, egyénileg egészen helyesen, önzetlenségnek nevezett, hogy t. i. a kormányzati felelőségből részt nem követeltek, hanem önzetlenül állottak az uj rendszer támogatói közé. Hibát követtek el, mert rendszerváltozás személyváltozások nélkül nem képzelhető: a rendszerváltozás egyedüli garancziája épen a személyi változás. Itt, a katonai javaslatoknál már látszanak ennek a hibának a nagy és súlyos következései is. Meggyőződhetett a nemzeti párt arról, hogy a nemzeti követeléseket azokról a padokról, a melyeken azelőtt ült, nem érvényesíthette; meggyőződhetett arról, hogy azok a jelenlegi kormányrendszer keretében sem valósithatók meg; és meggyőződhetett tehát arról is, hogy azok e politika keretében megvalósulásra nem számithatnak. Lépjenek tehát az egyetlen tiszta útra, jöjjenek ide mi közénk, hozzák ide a maguk nagy erkölcsi erejét és igyekezzenek velünk együtt az igazi kurucz politikát követni és nemzeti követeléseinket érvényre juttatni. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) T. ház! Áttérek ezek után beszédem tulaj donképeni tárgyára, a mely, előre is jelzem, nem lesz valami szórakoztató, de minthogy a vita folyama alatt az irányban nem történt felszólalás, némi érdekességgel mégis fog bírni. Ez a katonai szállítások kérdése, a magyar mezőgazdaság részeltetésének nagy kérdése. Ha én a hadi költségvetést vizsgálat tárgyává teszem, akkor én azt ugy cselekszem, hogy megfigyelem, mennyiben van az üdvös visszahatással közgazdasági érdekeinkre. Mert hiszen a hadseregre fordított kiadások egy része nem marad improduktív, meg kell, hogy térül-