Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-229

162 229. országos ülés 1903 márczius 16-án, hétfőn. közös hadseregbe, hogy elfoglalhassa ott azt a helyet, a mely őt joggal megilleti. Nézetem szerint ez a hadsereg kérdése megoldásának kulcsa. Addig, a meddig kellő számú magyar tisztünk nincs, a hadsereg kérdése megoldva nem lesz, de a mint lesz elegendő tisztünk, a kérdés magától fog megoldódni. Ez föltétlenül szükséges azok szemében, a kik, a közjogi alapon állván, a közös hadsereget tartják legjobb eszköznek arra nézve, hogy a pragmatika szankczióból eredő közös védelem követelményeinek megfelelhessünk. Nagyon szükségesnek tartom, hogy megtörténjék minden arra nézve, hogy a magyar ifjúság buídittassék, hogy minél nagyobb számban lépjen be a közös hadseregbe, és hogy megadassák neki a lehetőség arra nézve, hogy tényleg be is léphessen. Ez nemcsak katonai kérdés, de egyszersmind egy nagyon fontos társadalmi kérdés is. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Sok helyen ugyanis, a hol a nemzet intelligencziája összegyűl és ezzel a megélhetést nehézzé teszi, ez ventilt képezhet arra, hogy ^ottan megint könnyebben lehessen mozogni. És én e tekintetben eltérek azon felfogástól, melyet e házban számtalanszor hallottunk hangoztatni, a mely felfogás szinte már megrögzött ebben az országban, s a mely abban áll. hogy a magyar ifjúság, a magyar faj nem birna kellő érzékkel a katonai szolgálat iránt. Nekem az a meggyőződésem, hogy kellőleg kezelve, kellőleg vezetve, igenis a magyar ifjúságot épen olyan számban lehetne bevinni a hadseregbe, mint a többit. (Helyeslés a jobboldalon.) Igaz, hogy — a mint azt a Hieronymi Károly t. képviselőtársam által e vita folyamán a magyar tisztek számáról előterjesztett nagyon érdekes adatok mutatják — a hadseregben csak 4744 magyar származású tiszt van, a kik az összes csapatok tiszti állományának csak 27 százalékát teszik, holott Magyarország 42

1

/ä százalékkal járul az ujonczjutalékhoz, minél fogva tulajdonképen 7300 magyar tisztnek kellene a hadseregben szolgálni. De ne tessék tekinteten kMül hagyni, hogy a honvédségnél is szolgál 2250 tiszt, ugy, hogy azon magyar ifjak, azon magyar emberek száma, a kik ma a szolgálatot a véderőben hMatásukká tették, 7000-re tehető, mig 1867 előtt nem hiszem, hogy 3000 magyar tiszt is szolgált a hadseregben; tehát azóta tényleg 4000 tiszttel többet birt Magyarország a katonai szolgálatnak adni, a mi nagyon is biztató eredmény. Kubik Béla: Hát a létszám mennyiben emelkedett azóta? Bolgár Ferencz: Ez azzal a kérdéssel, hogy miért nincs hajlama a magyar ifjúságnak a kánai pályára, semminemű összefüggésben nincs. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Ha különben tekintetbe veszszük azt is, hogy az utolsó években számos tiszt vétetett át a honvédséghez a közös hadseregből, — a mi a Ludovika- akadémia és a honvéd| hadapródiskolák fennállása mellett nemsokára meg fog szűnni, — mondhatjuk, hogy ha nem vették volna át e tiszteket, az arány a Hieronymi t. képviselőtársam által kiszámított 27°/

0-nál sokkal jobb lenne. Ezekből kitűnik, hogy helyesen oldatott meg a katonai nevelés kérdése. Ezentúl a honvédség katonai tisztképzőintézetei nagyobb számban fognak tiszteket szolgáltatni a közös hadsereg számára. Felállíttatott ugyanis a Ludovika-Akadémiának tisztképzőkurzusa; azonkívül felállíttatott a két honvédhadapródiskola, osztályonkint 100—100 növendék számára, ugy, hogy ezen intézetekből, mostani organizácziójuk mellett, évente körülbelül 300 tisztet fogunk nyerhetni. Hieronymi t. képviselőtársam számításai szerint az évi szükséglet a honvédségnél 140 tiszt. így tehát, miután a törvény megengedi, hogy azok a tisztek, a kik a honvédségnél feleslegessé válnak, a kik a honvédség kiegészítésére nem szükségesek, áttétessenek a közös hadseregbe, a jelenlegi organizáczió alapján is évenkint 160 tisztet nyerhetnénk minden esztendőben a hadsereg számára. Tiz esztendő alatt, ha a jelenlegi nevelési rendszeren nem is változtatunk semmit, nem mondom, hogy 1600, de mindenesetre legalább 1200—1400 tisztet nyerhetünk. Nem kell nagyobb fogyatékét számításba venni, mert, ha valaki egyszer a katonai pályát választja magának, akkor súlyos okoktól eltekintve, nem szokta azt elhagyni. Ha pedig a növendékek számát az egyes osztályokban megszaporitanók, a mi nem kerülne nagyobb költségekbe, miután az apparátus már megvan, ha 100 növendék helyett 150 volna egy kurzuson, akkor a már meglevő utakon és módokon is tudnánk nevelni magyar nyelven, magyar intézetekben, magyar tiszteket elegendő számban és rövid idő múlva pótolnók azt a 2500 tisztet, a mely ma még hiányzik a közös hadseregben. De ha nem akarnók a tisztikar egyforma kikápeztetését, ennek a törekvésünknek sem áll útjában semmi. Ez egyszerű pénzkérdés. A közös hadsereg számára alapítványokat kellene kreálni s azokat a helyeket, a melyek ma üresedésben vannak, — majdnem 200 hely van az akadémiákon, — magyar ifjakkal betöltetni. (Zaj a szélsöbaloldalon.) Ha a magyar tisztek száma a közös hadseregben be lesz töltve, akkor a katonai kérdés nem fog többé létezni. Meg vagyok győződve arról is, hogy ha a hadsereg kérdése megoldást nyer azon a módoD, a melyen azt kívánjuk, s kMáltképen ha teljes volna a magyar tisztek létszáma a hadseregben, akkor a t. függetlenségi párt is — fentartva mindig elvi álláspontját — sokkal szelídebben képviselné nézeteit. Hentaller Lajos: Nem nemzeti párt az! Thaly Kálmán: Mindjárt elcsapnók azt, a ki ilyen volna! Bolgár Ferencz: Gyorsan a kérdés elintézése persze nem megy. Katonai kérdések meg-