Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-229

229. országos ülés 1903 márczius 16-án, hétfőn. 157 nos, Hotticza községek polgárainak gróf Wilczek Frigyes, Beő-Sárkány község polgárainak Rakovszky István, Horvátkút község polgárainak Zboray Miklós képviselők által beadott kérvényeit a katonai javaslatok ellen. Letétetnek a ház asztalára és a most tárgyalás alatt levő törvényjavaslatokkal együtt fognak elintéztetni. Egyúttal elrendeli a ház, hogy kinyomassanak. Beterjesztem a számvizsgáló-bizottság jelentését a képviselőház pénztárának az 1902. év második felére vonatkozó számadásáról. A jelentés kinyomatását és szétosztását a ház elrendeli és annak idején napirendre fog tűzetni. A miniszterelnök kMan előterjesztést tenni. Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház ! A múlt év negyedik negyedében előfordult kiadásokról és hiteltúllépésekről van szerencsém a törvény értelmében jelentést (írom. 345) tenni. Kérem, méltóztassanak kinyomatásáról gondoskodni és azt a zárszámadási bizottsághoz utasítani tárgyalás és jelentéstétel végett. Elnök: A jelentés ki fog nyomatni, szét fog osztatni és előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett a zárszámadási bizottsághoz utasittatik. Következik a napirend: az 1889 : VI. t.-cz. 14-dik §-ának módosításáról, illetve a közös hadsereg és a honvédség ujonczlétszámának megállapításáról szóló törvényjavaslat (írom. 199, 268) általános tárgyalásának folytatása. Gr. Teleki Sándor jegyző: Bolgár Ferencz! Bolgár Ferencz: T. képviselőház! Tekintettel a javaslat nagy fontosságára és horderejére, szükségesnek tartom, hogy azt az álláspontot, melyet vele szemben elfoglalok, bár a vita eddig is már hosszura nyúlt, kifejtsem és megindokoljam. Nem szándékozom hosszadalmas lenni és ezért nem akarok, ha nem okvetlenül szükséges, részletekkel foglalkozni, és nem szándékozom azon czélok helyességét sem kifejteni, a melyeknek elérésére az ujonczjutalék felemelése kéretik ; nem tartom ezen fejtegetést szükségesnek, minthogy ezt ugy a t. honvédelmi miniszter ur, mint a t. előadó ur már részletesen megtették. (Elénk ellenmondások a szélsöbaloldalon.) De szükségesnek tartom felszólalni azért is, hogy reflektáljak azokra a támadásokra, a melyek a vita elejétől kezdve — daczára annak a felvilágosító beszédnek, a melyet Szentiványi Árpád t. barátom tartott — (Zaj és ellenmondásolt a szélsöbaloldalon.) a t. ellenzék padjairól a szabadelvüpárt azon tagjai ellen intéztetnek, a kik a régi nemzeti párthoz tartoztak és a mely támadások által — minthogy én is a volt nemzeti párt soraiba tartoztam, — magamat is jogosan érintve érzem. (Halljuh! Halljuk! a jobbóldalon.) Kubik Béla: A lelkiismeret szava! Bolgár Ferencz: Ne méltóztassék engem félreérteni: nem védekezni akarok. Nem szándékom, hogy védekezzem; nincs szükségem arra sem nekem, sem azon t. politikai barátaimnak, a kikkel hosszú éveken át a nemzeti programm alapján az ellenzéken működtem, mindaddig, a mig a Széll Kálmán miniszterelnök ur által adott és a mienkkel teljesen megegyező programm alapján a szabadelvű párthoz csatlakoztunk, hogy azt, a mit az ország érdekében hirdettünk és vallottunk, a szabadelvű párttal együtt meg is valósithassuk, Védelemre szükségem nincs; tudja ezt mindenki itt e házban; tudja ezt az ország; tudják ezt azok is, a kik minket támadnak, hogy az a szemrehányás, mintha a volt nemzeti párt tagjai katonai téren elhagyták volna politikai elveiket és a szabadelvű párthoz való csatlakozásuk s a katonai javaslatokkal szemben való magatartásuk által azokkal ellentétbe jutottak volna, teljesen alaptalan. (Ugy van! Ugy van! a középen.) Nem védekezni akarok, t. képviselőház, csak arra akarok rámutatni, hogy azon igen t, képviselőtársaim, a kik a nemzeti pártot támadják, még azt a fáradságot sem vették maguknak, hogy tájékozták volna magukat a volt nemzeti párt katonai programmja iránt. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Mert ha tájékozták volna magukat eziránt, nem történhetnének ilynemű támadások, nem történhetett volna meg az sem, a mit pl. Buzáth Ferencz t. képviselőtársam tett, hogy beadott egy határozati javaslatot, a melyet a volt nemzeti párt t. vezére a véderő-vita alatt terjesztett be s melyet ő most bead azon feltevésben, hogy azt a volt nemzeti párt tagjai meg fogják szavazni. Ámde elfelejti t. képviselőtársam, hogy e határozati javaslat egészen más viszonyok között és egészen más javaslattal szemben adatott be. (Ugy van! Ugy van! a közepén.) Miről van ugyanis most szó? Egyszerűen az ujonczjutalék felemeléséről. Már pedig mikor azt a határozati javaslatot benyújtották, akkor az egész védszervezet reviziójáról, a véderó'törvényről volt szó, s e határozati javaslat legnevezetesebb pontja az volt. a mely a súlyos közjogi sérelmeket akarta a védtörvényjavaslatból eltávolítani* Most az ujonczjutalék felemeléséről van szó, közjogi sérelmeket pedig e javaslatban a legjobb akarattal sem lehet találni. (Elénk ellenmondások a szélsöbaloldalon.) Hentaller Lajos: Rabulisztika! Bolgár Ferencz: Azon t. képviselőtársaim, a kik a volt nemzeti pártot támadták, mint mondtam, nem vették maguknak azt a fáradságot sem, hogy a volt nemzeti párt katonai programmját meg nézték volna. Mert az, t. ház, nem tudása annak, hogy a volt nemzeti párt mit akart, mire törekedett, ha azon beszédekből, melyeket 1889-ben, a véderőtörvényjavaslat tárgyalása alkalmával tagjai tartottak, minden összefüggés nélkül, elhagyva elejét és végét, egyes részeket idéznek. De hát nem is erről van szó. Tudom én azt, és tudják az urak mind, hogy ezen támadásoknak nem