Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-227

227. országos ülés 1903' márczius 13-án, pénteken.. 135 Elnök (csenget): Csendet kérek ! (Halljuk! Halljuk! a szélsobaloldalon.) Kovács Gyula: Nem bocsátkozom azon kérdések hosszas fejtegetésébe, a melyek megvilágítanák azt, hogy miféle más ellenszolgáltatást nyújthat egy hadsereg a nemzetnek a külellenségektól való megvédelmezés és a belső rend állandó fentartásának biztosításán kMül. Csak általánosságban említem fel, hogy a mai korban, és elismerem az állandó béke fentartásának biztosítására irányuló túlságos fegyverkezés korszakában minden állam törekszik azon, hogy nagy költségei, melyeket hadseregének fentartására fordít, más utón saját vagyonosodására legalább részben visszatérüljeuek. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Sebess Dénes: Minálunk kidobott pénz! Kovács Gyula: Nálunk ebben az irányban sem tapasztalunk semmit. Hogy tehát azoknak a költségeknek, a melyeket Magyarország védelmi rendszere fentartására fordít, legalább némi része az ország javára visszatéríthető legyen, van szerencsém a következő határozati javaslatot benyújtani: (Halljuh! Halljuk! a szélsobaloldalon. Olvassa): » Határozati javaslat. A képviselőház utasítja a kormányt, hogy még ez év folyamán oly törvényjavaslatot terjeszszen a ház elé, a melyben a katonai alkalmazottak részére ezidőszerint fennálló bélyeg- és adómentesség eltörlése mellett kimondatik az, hogy a közös hadsereg magyar ezredeiben, a m. kir. honvédség- és csendőrségnél szolgáló egyének, őrmestertől felfelé, az állami és más tisztviselőkre nézve fennálló, és azoknak hMatali fizetései után kiszabott adók mérvének arányában a jövő 1904. évtől kezdődőleg a m. kir. kincstár javára megadóztattassanak,« (Élénk helyeslés a szélsobaloldalon. Felkiáltások: Halljuk az indokolást!) Midőn jelen határozati javaslatomat benyújtom, egyáltalában nem vezet az a czél, hogy a katonaságot, illetőleg annak tisztjeit az államtól és a polgári társadalomtól távolabb vigyük. Épen az ellenkező czél áll előttem. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) AnnyMal is inkább, mert szomorú dolog, hogy a katonaság, illetőleg a tisztikar annyira távol áll a polgári társadalomtól, hogy azt attól még távolabb elvinni nem is lehet. (Elénk helyeslés a szélsobaloldalon.) Czélom tehát nem ez, és nem is az, hogy talán a képviselőház tanácskozásaiban eddig még fel nem merült eszmével feltűnést keltsek, (Halljuk! Halljuk!) hanem az, hogy leromboljak legalább egy válaszfalat azok közül, a melyek ma még a katonaságot a polgári osztálytól, illetőleg a társadalomtól elválasztják. (Elénk helyeslés a szélsobaloldalon.) Czélom a mellett, t. ház, hogy az országot ellenértékéül annak a nagy költségnek, a melyet védrendszere fentartására költ, legalább némi jövedelemhez juttassam. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Czélom, hogy annak a hMatásos katonának, a ki magát hazája polgárának tartja, alkalmat szolgáltassak arra, hogy a mellett, hogy hazája az ő részére kényelmes megélhetést, sok rendkívüli kMáltságot biztosit, (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) némi anyagi áldozattal járulhasson hozzá hazája terheinek viseléséhez. (Elénk helyeslés a szélsobaloldalon.) Annak a katonának pedig — fájdalom, nagy számmal ilyenek is vannak — a ki nem tekinti magát hazája fiának és polgárának, megtörjem legalább némi részben azt az elbizakodottságát, a melyet, elkülönített társadalmi magatartásával és _ kardcsörtetéssel szokott kifejezésre juttatni. (Elénk helyeslés a ssélsobaloldalon.) Molnár Jenő: Azt hiszik, hogy a fizetést a császár zsebéből kapják! Kubik Béla: Az tiszta dolog. (Egy hang a szélsobaloldalon: Csak osztráknak tartja magát! Csak katonának!) Kovács Gyula: Ha gondolkozunk azon kérdés felett, hogy mi adta a katonaságnak azt a kMáltságát, a mely az adómentességnek egyéb állami alkalmazottak feletti nagy előnyében áll, arra a következtetésre kell jutnunk, hogy ezt más, mint az, hogy a katona vérét és életét, testi épségét veszélyezteti, sőt áldozza hMatása teljesítésében, nem adta! Hogy az állam életét és vérét kívánja a katonaságnak, ez tagadhatatlanul oly nagy kívánalom, a melyet semmiféle más ágazatu alkalmazottól az állam meg nem kíván. (Egy hang a szélsobaloldalon: A tűzoltóktól is megkívánják!/ Ezt az áldozatot a múltban a hMatásos katonáktól az állam gyakran igénybe is vette. De ma már, t. ház, mint azt a vita során maga a honvédelmi miniszter ur egyes ellenzéki felszólalások közepette tett közbeszólásaMal is megjegyezte, más időket élünk. (Ugy van! Ugy van ' a szélsobaloldalon.) Ma már az a körülmény, hogy az állam katonáinak vérét és életét kívánná, évtizedeken keresztül sem fordul elő. Sőt maguk a hadügyi kormányok is a katonaság szaporítását ujabban nem a hadviselés, hanem az állandó béke biztosítása érdekében kérik. (Zaj. Elnök csenget). Molnár Jenő: Az előléptetések miatt! Sebess Dénes: Az osztrák jiosztógyárosok érdekében! Elnök (csenget): Ne méltóztassék a szónoknak minduntalan közbeszólni! Csendet kérek! Kovács Gyula: Igazat adok a honvédelmi miniszter urnak, más időket élünk, mint éltek akkor, mikor a katonaság adó- és bélyegmentességét indokolni lehetett. Hiszen ma máiolyan tábornokok és ezredesek mennek nyugdíjba, a kik puskaport csak a lövöldében, vagy a fegyvergyakorlatokon szagoltak, és hogy a katona épen ugy, mint a polgár, csak akkor ontja vérét, ha párbajozik. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) De, ha a hatalmasok gondolkodása annyira megváltozott, hogy ma már nem a hadviselésben, hanem az állandó béke föntartásában látják uralkodásuk biztosítását, akkor miért ne