Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-223

223. országos ülés 1903 márczius 9-én, hétfőn. / Papp Elek: A makacsság a politikában olyan, mint az emberi betegségnél a láz. Ha az bizo­nyos fokon felül emelkedik, el kell az embernek pusztulnia. Az olyan kormánynak is pusztulnia kell, a mely lázas makacssággal ragaszkodik oly törvényjavaslathoz, melyet az egész ország el­itéi és a mely ellen napról-napra felháborodással szólal fel az ország minden fia. Igazán csodá­latra méltó dolog, hogy legalább egy pillanatra meg nem villan, fel nem ébred az önök lelkében ott a túloldalon az a gondolat, mily felséges, mily dicsőséges, mily lélekemelő' volna, a jövő nemzedék számára mily biztató, mily remény­nyujtó volna, ha legalább egy pillanatra az osztrákok szertelen kapzsiságával és a militariz­mus tűrhetetlen túlkapásával a magyar parla­ment mint egy ember állana szembe, (Igaz! Ugy van! a szélsobalóldalon.) és a nemzeti hon­védelem minden dicső hagyományának lelkesítő emlékével küzdene és állana ki a sikra az osztrá­kok ellen. Önök azonban a túloldalon ezt nem teszik. Önöktől ezt nem lehet várni, mert önök velünk farkasszemet néznek és Hezitálnak arra, hogy a nemzet jogaiból ki enged többet. Mond­hatom, ideje volna már annak, hogy az önök lelkében is feléledjen az a gondolat, hogy végre­valahára egész komolyan le kell számolni az osztrák militárizmussal, annak telhetetlenségével, és véget kell vetni garázdálkodásának. (Igaz! Ugy van! a szélsobalóldalon.) Csudálatos neme a vakságnak, — talán havi hályog — fogta el az önök szemét, midőn daczára annak, hogy a legkézzelfoghatóbb érvekkel mutatták ki erről az oldalról e törvényjavaslat veszélyességét, annak káros és rossz következményeit, önök mégis hall­gatnak, fújják a régi nótát és támogatják a kormányt. Kubik Béla: Nem czáfolják meg ezeket az érveket ? Madarász József: Nem czáfolhatják meg! Papp Elek: Megláthatnák azt önök. a kik szintén a nemzet képviselői, hogy mikor ettől a kiszipolyozott nemzettől ujabb áldozatokat kér­nek, a kétségbeesésnek, a tehetetlenségnek ag­godalmával küzd az egész nemzet. Mert hiszen hogy országszerte szegénység van, . . . Madarász József: Nyomorúság! Papp Elek: . . . hogy országszerte, a nemzet és a társadalom minden rétegében a pauperiz­mus uralkodik, azt nem lehet tagadni. Az anyagi és erkölcsi szegénység támadta meg a nemzetnek és a társadalomnak minden rétegét. (Ugy van ! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Épen ; azért akkor, a midőn mi erre lépten­nyomon rámutatunk, ezt ne vegyék önök szó­szaporitásnak, mert rá kell mutatnunk; mert a túloldalról, különösen a miniszter urak részéről foly ton-foly vast azt hangoztatják, hogy a magyar nemzet anyagi ereje emelkedőben van, és ennek következtében nagyobb terheket is elbir, tehát kell, hogy minden pillanatban, minden alkalom­mal rámutassunk arra a százféle alakban nyil­vánuló szegénységre, a melylyel napról-napra találkozunk. (Helyeslés a szélsobalóldalon.) Szellemi és anyagi szegénységről beszéltem, t. ház. (Halljuk!) A hol az egyik nincs meg, ott jelen van a másik; a hol nincs szellemi, ott van anyagi szegénység, a hol pedig anyagi jólét van, ott a szellemi és erkölcsi szegénység ural­kodik. (Ugy van! a szélsobalóldalon.) Olyan ez, t. ház, mint a koldus ruhája. A koldus rongyai betakarják a test azon részét, a mely beteg, s meztelenül marad az a rész, a mely egészséges. (Ugy van! a szélsobalóldalon.) Csakhogy mentül betegebb az a beteg rész a társadalomban, annál jobban el van takarva, a nem beteg rész pedig teljesen meztelen. Ez a helyzet Magyarországon; takargatjuk az erkölcstelenséget és meztelenül hagyjuk a szegénységet. (Ugy van! Ugy van! a szélsobalóldalon.) A magyar nemzet életében tapasztalható ezen bajokat, a rothadt társadalom ezen bajait azokkal az eszközökkel, a melyeket azon bár­sonyszékekben ülő gondviselésszerű férfiak fel­használnak, megorvosolni nem lehet. De ugy látszik, t. ház, hogy nem is akarják megorvo­solni. Hiszen alig van másra gondjuk, mint az összmonarchia nagyhatalmi állásának megerősi­tésére. (Ugy van! Ugy van! a szélsobalólda­lon.) Pedig a bársonyszékekben sem volna sza­bad elfelejteni, hogy a szegénység még a nagy­hatalmi állásnál is nagyobb hatalom, ha kétség­beesésében fölemeli mindkét karját. (Ugy van! Ugy van! a szélsobalóldalon.) Ismétlem, t. ház, hogy a mostani institu­cziók korrumpáló hatása miatt egyrészről az erkölcsi rugók hihetetlenül meglazultak; morá­lis pusztaság és gyengeség tapasztalható min­denfelé és minden téren (Ugy van! Ugy van! a szélsobalóldalon.) ós különösen azokat az urakat, a kik Magyarország sorsának intézésén munkálkodnak, egyedül a gőg, önzés és hiúság vezeti, ... Kecskéméül/ Ferencz: És a szervilizmus ! Papp Elek: . . . . másrészről azt sem lehet tagadni, hogy bekövetkezett az a szellemnélküli vérszegénység, azon lelki pangás szánalmas állapota, a mely napjainkban egész közéletünkre rányomja pecsétjét. (Ugy van! Ugy van! a szélsöba loldalon.) Reányomja, ezt merem állítani, és ezt ne­kem nagyon könnyű lesz bebizonyítanom. (Hall­juk! Halljult!) Köztudomású dolog, nem ta­gadhatják a túloldalon sem, hogy nagyon so­kan vannak a túloldalon ülő képviselőtársaim közül olyanok, a kik programmbeszédükben vi­lágosan megígérték választóiknak, hogy semmi olyan törvényjavaslatot nem fognak megsza­vazni, a mely a nemzetre és az adózó népre ujabb és ujabb terheket ró. (Ugy van!a szélso­balóldalon.) Sőt nemcsak hogy megígérték, ha- • nem itt erről az oldalról több képviselőtársam névleg megnevezte azon képviselőtársainkat, a kik részint gyűléseken, részint más alkalmakkor

Next

/
Thumbnails
Contents