Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.
Ülésnapok - 1901-227
122 227. országos ülés 1903 márczius 13-án, pénteken. védrendszerünk az osztrák zsoldos hadrendszer alapján teljesen átalakíttatott, és ezzel útját állották annak, hogy Magyarország hadrendszerét akképen alakítsa át, a mint azt az idők akkor és később megkívánták volna, Az osztrák egységesítési ideák megteremtője József császár volt. O memorandumában, a melyet 26 éves korában »Álmodozások« czim alatt irt, ugy, mint Nagy Péter a muszka nemzet jövendő tetteinek irányát, az osztrákok jövendőjének irányát szabta meg, és n a mint trónra lépett, azt meg is valósította. 0 volt az osztrák egységesítésnek apja és végrehajtója az életben. Az ő álmodozásai, a melveket papírra vetett, azok vezérlik ma is azon köröket, a melyek az osztrák egységesítésnek hívei és barátai. József császár nem hajtotta végre álmodozását, álmok maradtak azok, bár igaz, hogy e nemzetnek sok keserű napokat, keserű éveket szereztek. Hogy a nemzet mikép viselkedett akkor ezen fellépés ellen és József császárnak egységesítő germanizáló törekvése ellen, azt az akkori vármegyéknek feliratai mutatják meg . . . B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter : Olvassa fel! Szederkényi Nándor: ... a melyek nagyfontosságú okmányai az akkor kitartóan küzdő nemzetnek. Mert ha akkor oly kitartóan nem küzdött volna, ma ez a nemzet e hazában nem léteznék, nyoma sem volna. József császár XM. Lajos mintájára azt mondotta: az állam én vagyok. J.Z egységes osztrák birodalomnak ő volt a megteremtője. Eletbeléptette az egységes nyelvet, egységes törvényt az egész Habsburg-dinasztia alatt álló nemzetek és népek felett. Az egységes törvények és egységes rendszer alatt álló birodalmi tömb nyelvévé pedig a német nyelvet tette. Nem azt mondotta, hogy eltörlöm a magyar nyelvet, vagy eltörlöm az akkor élő latin nyelvet, hanem azt mondotta, miután a latin nyelv holt nyelv, miután a magyar nyelv nem általános, ennélfogva Magyarországon is elrendelem kötelezőleg a német nyelvet ugy a hMatalokban, mint az iskolákban és a közélet minden ágában. Hogy a Kendek akkoriban miképen éreztek ez irányban és a vármegyék mily felfogásban voltak, egypár példát akarok bemutatni, (Halljuk! Halljuk!) mert a példák tanítanak, nekünk pedig szükségünk van a tanulásra. (Helyeslés a szélsobalóldalon.) Midőn József császár elrendelte a német nyelvet kötelezőnek, hogy erre vonatkozólag 1784-ben kiadott rendeletére a vármegyék mikép feleltek és mikép gondolkoztak, felolvasom egy vármegyének ez irányban hozzá intézett feliratát, azért, mert az akkori felfogást hMen tükrözi vissza. 1784-ben Heves vármegye (Éljenzés a szélsobalóldalon.) a közetkezőleg irt József császárhoz (olvassa) : »A német nyelv dekretálásával a nemzet részére azon gyászos ut készíttetik elő, a melyen haladva nemcsak emlékeit, nemzeti nyelvét feledni fogja, hanem egyszersmind érzelmeiből is kMetkőztetik. Nem áll, hogy a magyar nyelv nem általános,« — mert mint említem, ezt állította a császár rendeletében. — »Merjük állítani, hogy ha Felséged a magyar nyelvet tűzi ki oly körülírással hMatalos nyelvvé, a melylyel a németet teszi, minden kényszer nélkül, általános örömmel fogadtatik. Más nemzetek példájára mi is nemzeti nyelvünk kiművelését óhajtjuk és a mint nincs semmi észrevételünk az ellen, hogy osztrák tartományait a német nyelvvel akarja boldogitani, ugy mi is azt akarjuk, hogy saját nyelvünkön művelhessük dicsőségesen, annyMal inkább, mert a német nyelv használása nemcsak javunkra nem lesz, (Igazi Ugy van! a szélsobalóldalon.) hanem az ez utoo kifejlődő zavar és visszásságokból mérhetetlen kár fog köz- ós magánéletünkre háramolni, mert ifjaink az iskolákban sohasem lesznek képesek a német nyelvet elsajátítani . . . Madarász József: Igaza van! Szederkényi Nándor: . . . vagy nemzeti egyediségünket kellene levetkőzni, a mi törvényeinkbe és az ország érdekeibe ütközik. A német nyelv erőszakolásával saját hazánkban száműzöttek, országunkban idegenek, házi isteneink oltáránál mint zsellérek fogunk áldozni. A német kultúrára, a német ny r elvre szükségünk nincs. Legyen csak általánossá téve a magyar nyelv, épugy dicsőségnek fog örvendeni, mint más országokban.« (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) Mintha csak most fogalmazták volna. (Ugy van! Ugy van! bal felöl.) Hiszen ugyanazt hangoztatjuk naponkint. Tehát egy század oly dicstelenül tűnt el felettünk, hogy a mit egy századdal ezelőtt mondtak és irtak, azt ma nekünk egyszerűen csak le kell másolnunk és itt előterjesztenünk, mert mindezek a szavak ma is épugy hatnak a közviszonyok folytán, mint akkor hatottak, az akkori viszonyok folytán. (Ugy van! balról.) Beőthy Ákos: Szóval: nixdájcs! (Derültség.) Szederkényi Nándor: De, t. képviselőház, József császár megbukott az ő rendszerével, az álom azonban nem tűnt el. Beőthy Ákos: Él még Fejérváry! Szederkényi Nándor: Az 1790,91 diki országgyűlésen kimondatott ugyan a XVI. t.-cz., hogy ő Felsége biztosítja a Rendeket, hogy idegen nyelvet az ország semmiféle ügykörébe be hozni nem fog. Mégis megmaradt a német nyelv, főleg a katonai körökben az ezredeknél. 179l/92-ben ezek az elnémetesitett ezredek maguk törtek ki panaszba és fordultak az országgyűléshez. (Igaz! Ugy van! a szélsöbalvläalon. Felkiáltások: A Gréven-ezred!) Ott voltak az akkori ezredek névtelenül beadott iratai, ott voltak, a mint itt említik, a Gréven-ezred ira-
