Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-226

226. országos ülés 1903 márczius l2-én, csütörtökön. 107 háborúnak képét, lefolyásában és eredményeiben. (Halljuk! Halljuk! a szélsobaloldalon.) Azonban nem igen hiszem, hogy valaki, ha még oly nagy katonai tehetség volna is, a kisujjában a hadviselésnek összes tudományával, egy ilyen európai háborúnak még csak vázlatosan is meg tudná rajzolni a kMánt képét. Egy oly háborút pl., mint a milyen volt a három évtized előtt lefolyt német-franczia háború, tekintsünk meg. Az akkor tett tapasztalatok, akár a szabadalmazott embergyilkolás eszközeinek használhatóságát illetőleg, akár a hadviselés tervszerű módjára és folytatására vonatkozólag, ma már alig érnek valamit. Hiszen látjuk azt, hogy az a fegyver, a mit ma kitűnőnek Ítéltek, holnap már nem ér semmit és a beszerzésekre fordított összegek a fegyvergyáros - konzorcziumok zsebében lapulnak meg anélkül, hogy a szolgáltatás ellenértéke megvolna. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Az az anyag, a melyet ma mint a legtökéletesebbet dicsértünk ós beszereztünk, holnap már a kohóba való ószer és azzal együtt olvadnak el jobb idők között a nép kulturális fejlődésének előmozdítására hMatott összegek. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) A mi a hadseregre vonatkozik, a hadsereg fejlesztését illetőleg ez őrült versengésben nem látok mást bizonyosnak, csupán egy dolgot: hogy a folyton tökéletesedő fegyverek nagyobb szabatosságot igénylő kezeléséhez hovatovább az azt kezelők részéről nagyobb értelmi képesség szükségeltetvén, a tömeghatás helyébe az egyéni eszélyes lélekjelenlótnek kell lépnie; a massza helyébe az indMidualitásnak, a szétosztott energiának. (Ugy van.' Ugy van! a szélsőbaloldalon.) De ez talán inkább az erkölcsi tényezőkhöz tartozik, a mi nem kerül pénzbe. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) És e szükséges erkölcsi tényezőnek, melynek fejlesztése nálunk különösen a kioktatás, inkább idomitásnak mondható módszerével és a fegyelmezésnek inkább mechanikus rendszerével alig lehetséges, mondom, ez erkölcsi tényezőnek a napról-napra tökéletesedő fegyverekkel, szerszámokkal való egybevetését az eredményt illetőleg, csak a valószínűség mértéke szerint is kiszámítani, én azt hiszem, erre bármiféle kombinatorius elme nem képes, mert itt egyfelől mértékekkel nem mérhető, másfelől pedig fegyverek tekintetében folytonosan változó elemeket kell számításba venni, (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) és ha helytelen a becslés, ez az egész számítást illuzoriussá teszi. Azt mondják, itt vannak a hadgyakorlatok, ezek a költséges vitézi játékok, melyek igen sok tanulságot nyújtanak. Én nem mondom, hogy ezekből a hadgyakorlatok rendezését vagy vezetését illetőleg egyik-másik deszignált hadverőnek ügyességére következtetés nem vonható, vagy, hogy a hadcsapatoknak a hadgyakorlat czéljaira megfelelő kioktatása, képessége meg nem volna Ítélhető, de, hogy egy háború esetére akár a vezérletet, akár a csapatok harczképességét illetőleg ez az óriási fáradságot és észtörést megérő tanúságot nyújtana, azt határozottan tagadom. A hadgyakorlatok megjátszásához épugy, mint a sakk-párti megjátszásához ész. tudás, képesség, ügyesség kell, de azért épugy, mint a sakk, csak játék ez, és nem háború. Más hiányában kénytelen vagyok egy népszerű hasonlattal élni. (Halljuk! Halljuk!) Az ember egészen máskép játszik tarokkot asszonyokkal fischben, mint a kaszinóban, hol százakra játszák esetleg a pártit. Vagy a férjhez adandó kisasszony egészen máskép udvaroltat magának egy első éves jogászszal, vagy kadettel, mintha egy valóságos epozőrrel, egy nagyon jó pártMal áll szemben. Endrey Gyula: Egy őrnagy úrral! (Felkiáltások a szélsobaloldalon: Hol az őrnagy? Hol az előadó?) Münnich Aurél előadó: Itt vagyok! (Derültség.) Bedőházy János: ... A legnagyobb baj az, hogy mi a hadgyakorlattal másolatát akarjuk adni az eredetinek, de az eredetije, a jövendő háborúja, nincs még meg. Én nem is kívánom, hogy meg légyen, de ha nincs, akkor másolatát sem adhatjuk. A három évtized előtt lefolyt háború nem lehet irányadó már a mondott okoknál fogva sem, még kevésbbé pedig a jelen törvényjavaslat által érintett hadsereg utolsó háborúja, az 1866-iki nagy háború, legkevésbbé pedig a vezérletet illetőleg, mert annak vezetői már nem élnek, az ujabb generáczió általában háborút sem látott, vagy, a mint mondják, puskaport sem szagolt. Végre is ugy áll a dolog, hogy a háborúra kiképezni egy hadsereget, hadverővé minősíteni a vezért, a vezéri kvalifikácziót kiismerni csak háborúban vagyunk képesek. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Ez az experimentum azonban, az igazat megvallva, még költségesebb és siralmasabb is volna, mint a fegyveres béke az ő hadi játékaMal. Tekintetbe kell venni, t. képviselőház, továbbá a közlekedési eszközök, az emberi érintkezés eszközei rohamos fejlődésének rendkívül átalakító befolyását a hadviselés, a mozgósítás, a felvonulás, a felderítő szolgálat, az összeköttettések létesítése, az élelmezés tekintetében és magára a vezérletre vonatkozólag is. Ma már nemcsak direkt mechanikailag létesített összekapcsolások vannak, hanem minden ilyen közvetítés nélkül tér és idő úgyszólván elimináltatnak és képesek vagyunk óriási távolságokra pillanatnyi időközben érintkezni. így pl, egy modern államnak legkisebb községét is telefon köti össze a középpontokkal. A legfélreesőbb völgybe is vasutak fognak vezetni és a nehézkes napi vonatok helyébe motoros járatok lépnek. Semmi lehetetlenség sincs tehát abban, hogy egy mozgósítás esetleg 24 órán belül is végrehajtható ne legyen. A tápszerekre vonatkozólag tett és teendő kísérletek, különösen nálunk az élelmezés elé 14*