Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-210

82 2ÍÖ. országos ülés l'JU3 február 19-én, csütörtökön. én jogosítva innen e helyről mint előadó olyan költségeket előirányozni, a melyeket még a hadügyi kormány sem tud ? (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. Felkiáltások: Ez a baj!) Kubik Béla: Ez a sötétbe ugrás! Münnich Aurél előadó: Talán nyugodjanak meg egy kicsit, nem olyan borzasztó ez a dolog, (Zaj a szélsöbaloldalon.) előre jeleztem, hogy a legközelebbi évben, melyre ez a törvényjavaslat kiterjed, költséget nem fog igényelni és okozni. Az ujonezlétszám kéretett oly magasságban, hogy esetleg a legközelebbi 8 —10 évben ujonczlétszám-felemelést ne kelljen kérni. Ha ezen ujonezlétszám felemelésének segítségével ujabb szervezetek lesznek szükségesek, akkor ezeket a hadügyi kormány kötelességszerüleg elő fogja terjeszteni a delegácziónak, az megszavazza vagy meg nem szavazza a költségeket és akkor a képviselőház fog hozzászólni. De ez a törvényjavaslat semmi körülmények közt nem foglalja magában ezen költségeket, s igy azt hiszem, hogy én csak kötelességet teljesítettem, mikor ugy beszéltem, a mint tényleg beszéltem. Ezek után azt hiszem, és az igazságérzetétől elvárom a képviselő urnak, hogy be fogja látni, hogy vehemens támadása tévedésen alapul és lesz kegyes engem továbbra is megtűrni ez előadói székben. (Helyeslés jobbfelöl.) Babó Mihály: Félremagyarázott szavaim értelmének helyreigazítása ezimén és személyes kérdésben kérek szót. A t. előadó ur világosan elismerte és kijelentette, hogy a bekövetkezendő költségek mennyiségéről tudomása még a hadügyi kormánynak sincs. Bocsánatot kérek, én ezt a részt támadtam, én a legnagyobb tisztelettel szólottam, a nélkül, hogy személye ellenében a legkisebb mértékben is illetlen szót használtam volna, de igazságérzetemnél fogva be kell látnom, hogy félreértés következtében intéztem támadást, a mennyiben elismerem, hogy nekünk hadügyi kérdésekben még az előadó szemüvegén sem lehet látnunk semmit. Ez sajnálatos eset, a mit konstatálni vagyok kénytelen. Nekem az előadó ur személye ellen sem okom, sem jogom nincs a legkisebb mértékben is támadást intézni, de engedje meg nekem a t. előadó ur, attól a jogomtól, hogy azt a ténykedést, mely homályban tartja a törvényhozást. én itt illő hangon és kellő korlátok közt bírálat tárgyává tehessem, magamat megfosztatni nem engedem. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Én tudom, hogy abból az előadói székből én ki nem túrom soha az előadó urat. de azzal is tisztában vagyok, s arról is biztosithatom, hogy ily körülmények közt, midőn még megemlítenem sem szabad — mert nem engedik meg, hogy szóljak — a törvényjavaslat anyagi következményeit, el se foglalnám az előadói széket. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Endrei Gyula jegyző: Bartha Ferencz! Bartha Ferencz: T. ház! Szomorú kötelesség az, hogy nekünk népképviselőknek nem hazánk előmenetelén és javán kell dolgoznunk, hanem e helyett folyton harezban kell állanunk nemzeti jogainkért és nemzeti alkotmányunk megtépett foszlányaiért őrt kell állanunk. Az a bires 67-diki kiegyezés, melyről uton-utfélen azt hangoztatták, hogy a nemzeti jogok bázisát azon fogják kiterjeszteni, csődöt mondott nemcsak politikai, de közgazdasági tekintetben is. (Igazi Ugy van! a szélsöbaloldalon.) 1867 óta hazánk egész alkotmányossága pusztán belkormányzati jogai gyakorlásában nyilvánult, a politikai és közgazdasági csőd pedig ott nyilvánult meg, a mikor a nemzet pénzügyi erejének önállólag kellene megnyilvánulnia, mert akkor szemben találjuk magunkat az osztrák kapitálissal, osztrák kereskedelemmel, osztrák iparral. A közterhek óriási emelkedésével, a nemzeti vagyonnak rohamos fogyásával, az államadósságok nagymérvű emelkedésével szemben az ingatlan vagyon terhei rohamos gyarapodása, szomorú színben tünteti fel hazánk közgazdasági állapotát. Ezekből a jelenségekből a komolyan gondolkozó, hazája és népe sorsát szMén viselő politikus egész bizonyossággal következtetheti hazánk közgazdasági helyzetét. Egész berendezkedésünk tarthatatlan alapokon nyugszik. Közgazdasági vérkeringésünk egészségtelen ; a vérmérgezés tünetei jelentkeznek a nemzet egész testén, s most, midőn kétségtelen, hogy az elgyengült test össze fog omlani, önök még fokozni akarják e nemzet terhét. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ez az összedőlés irtózatos lesz. Magával fogja sodorni azokat a felcsereket, kik avatatlan, szentségtelen kézzel tépték e nemzet testét, midőn a felsőbbség mosolyát várva a nép fiainak verejtékkel szerzett keserves filléreiből óriási fényt és pompát kifejtő nagyságok és hatalmak kedvéért megfeledkeztek hazájuk iránti kötelességükről. Irtózatos lesz ez a bukás. Ma már hallani a magyar és osztrák nagyhatalom gerendázatának ropogását; rothadt, szakadt, törött itt minden. Ma már Európaszerte — hála az önök hűséges sáfárkodásának — beszélnek ezen monarchia összedöleséről, csakhogy ebben az a sajnos, hogy Magyarországot is beleértik. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) S önök a helyett, hogy iparkodnának bennünket ebből a khaoszbóí kimenteni, még fokozzák és gyarapítják azokat a kötelékeket, a melyek bennünket Ausztriához kötnek. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ma már a vak is látja, hogy az 1867-es alapon hazánkat önkezébe visszaadni, nemzetünket sem gazdaságilag, sem politikailag regenerálni ez alapon nem lehet és önök, daczára ezen alapigazságoknak, a nagyhatalmi állás kedvéért mégis feláldozzák e nemzetnek utolsó szabad intézményeit és utolsó filléreit. (Ugy van! a szélsöbaloldalon,) Ámde, kérdem én, mi az a nagyhatalom? Mit jelent ez a nagyhatalom nálunk? Vájjon