Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-210

210. országos ülés 1903 február 19-én, csütörtökön. 79 járadékot és akkor késő lesz, t. honvédelmi miniszter ur, reá borulni a nemzet koporsójára annak, a kinek kötelessége lett volna ezt a nemzetet nagygyá, dicsővé és hatalmassá tenni, mint egy olyan apának, a ki szereti a maga gyermekét. (Elénk tetszés, helyeslés és taps a szélsöbalóldalon.) T. ház! Én azt gondolom, hogy az összes tényezőknek, közöttük a fizetésre kötelezett nemzetnek is nagyon jó szolgálatot tesz a t. honvédelmi miniszter ur, ha ezt a törvényjavaslatot visszavonja. Hiszen a törvény értelmében önkijelentése szerint is a véderő-törvényjavaslatot a miniszter urnak még ez év folyamán be kell terjesztenie. Ugyan jelezte-e a t. honvédelmi miniszter ur egyetlen egy szóval is azt, miért ez a lázas sietség, miért kell azt a több ezer embert ebben az esztendőben a hadügyi kormány rendelkezésére bocsátani? De ha jelezte volna is, nemde igaz, hogy ha ez a javaslat törvényerőre is emelkedik a legközelebbi időben, az ujoncztöbbletet október elseje előtt a miniszter ur nem kaphatja meg? Ugy-e nem? Ha tehát október elseje előtt a törvény értelmében ugy sem kaphatja azt meg, akkor mire ez a sietség most, miért gátolja a nemzet törvényhozását sürgős feladatainak teljesítésében? Az csak bizonyos, hogy áll az, a mint áll, mert hisz a miniszter ur is megerősíti ezt a kijelentésemet, hogy ha törvény is lesz ebből a javaslatból holnap, október elseje előtt ujonczot nem kaphat. Kérdem, hogy ily körülmények között nincs-e ideje a t. kormánynak ezt a törvényjavaslatot október elsejét megelőző egy hónappal beterjeszteni ? B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: A népre is figyelemmel kell lenni! Babó Mihály: De be kellett önöknek terjeszteniük ezt a javaslatot, mert, a mint kimutatom majd a törvényből, önök felső parancsra kirúgták maguk alól a törvényes alapot is. (Élénk helyeslés a szélsöbalóldalon.) MMel rúgták azt ki? Megmondom. A véderő-törvényben ugyebár nem azon az alapon van megállapítva az ujonczlétszám, hogy mennyi Magyarországnak és mennyi Ausztriának a lakossága, (Igaz! Ugy van! a szélsöbalóldalon.) hanem fixirozva van az ujonczok száma és a népesség csak osztó kulcsként van odaállítva, (Zaj a jobboldalon.) nem az ujonczlétszám megállapításának alapjául, hanem a megállapított ujonczlétszám osztó kulcsául. S ez, t. miniszter ur, lényeges különbség. Mert, kérdem a miniszter úrtól, ha megfordítva állana a dolog, vagyis ha a népesség száma szerint állapíttatnék meg mindig az ujonczlétszám, kérdem, hogy ez esetben, ha történetesen a népesség száma csökkent volna, idejött volna-e a honvédelmi miniszter ur egy javaslattal, a mely az ujonczlétszám leszállítását czélozza ? B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Nem tudom, mit csinálnék akkor. Ezt a kérdést is tanulmányozni kellett volna! Babó Mihály: Ne mérjen a miniszter ur két mértékkel. Legyen szMes ezt a javaslatot is visszavonni és tanulmányozni. (Helyeslés a szélsöbalóldalon.) Ha a t. miniszter ur ehhez a javaslathoz csatolt volna kimutatást, a melyből az tűnnék ki, hogy a magyar fiúgyermekek születésénél állt be kedvező változás, ugy némileg védhetné a t. miniszter ur a törvénynyel szemben is a maga kiindulási pontját. Ugron Gábor: Dehogy védhetné! Babó Mihály: De vájjon meggyőződést szerzett-e a t. miniszter ur arról, hogy azoknak a fiúgyermekeknek a száma, a kik ezután fognak majd katonakötelezettség alá kerülni, az előző évben szülöttek számával szemben ^szaporodást mutat-e nálunk és Ausztriában? Én azt gondolom, hogy ezt a kérdést is majd ezután fogja a t. honvédelmi miniszter ur tanulmányozni, pedig méltóztassék elhinni: nagy veszedelem fog abból származni, hogyha a magas létszám most megállapíttatik, és be fog következni az idő, a midőn a létszámot kiállítani nem lehet, mert akkor az is be fog majd ország-világ előtt bizonyosodni, hogy már nemcsak lelkileg, de testileg is elsenyvedi ez a nemzet. Itt van a baj, t. honvédelmi miniszter ur, hogy önök az osztókulcsot aránymegállapitási alapul fogadják el, holott r

ezt a véderő - törvényből kiolvasni nem lehet. És ha egyéb indok nem lenne, ez az egyetlen ok kell, hogy kényszeritőleg hasson a t. honvédelmi miniszter úrra azon irányban, hogy ezt a javaslatot igenis méltóztassék visszavonni, . . . (Élénk helyeslés a szélsöbalóldalon.) Pap Zoltán: Visszaszorítjuk azt úgyis! (Ugy van! a szélsöbalóldalon.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Majd meglátjuk! (Derültség jobbfelöl.) Babó Mihály: . . . mert én azt gondolom, hogy ha önmagába szállva elmélkedik fölötte ... B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Nincs időm elmélkedni! Babó Mihály: .. . akkor az igen t. honvédelmi miniszter ur is azon eredményre jut, a melyre t. szabadelvüpárti képviselőtársaim önmagukban jutnak, hogy bizony káros, bizony veszedelmes, bizony botrányos ez a nemzetre nézve. Persze ők sem mondják ezt meg nyiltan itt a törvényhozás termében, de már akadtak tiszteletreméltó férfiak, a kik nyiltan is kimondták. Igaz, hogy azok egyikét a t. honvédelmi miniszter ur iparkodott nevetségessé tenni, de higyjék el, hogy ez nem sikerült a honvédelmi miniszter urnak. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbalóldalon.) Kubik Béía: Beleesett a róka a verembe! (Derültség a szélsöbalóldalon.) Babó Mihály: Én fölkérem az igen t. honvédelmi miniszter urat az 1827 : III. t.-czikk szMes megfigyelésére. (Halljuk! Halljuk! a szélsöbalóldalon.) De ne sokáig tanulmányozza, és ha annyi idő kell reá, mint a kikötés intézményének a megszüntetésére, akkor talán addig