Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-210

ibruár 19-én, csütörtökön. 73 210. országos ülés 1903 f\ sok jobbról: Ezt senki sem mondta.)* Tehát ezen kijelentéssel önök tiltakoztak az ellen a fölfogás ellen, mintha a 11. §-ból a német nyel? használatának jogosultságát kiolvasni lehetne. Tiltakoznak-e önök e felfogás ellen ma is? Ha nem, igazi letéteményesei-e Deák Ferencz politikájának ? Igaz képviselői-e a nemzet felfogásának és a magyar Géniusznak? (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Legyenek szívesek őszinte, igaz feleletet adni. Akkor a képviselő ur is ellenkező fölfogást vallott, mert ezután Polónyi a következőt mondja: »Nekem soha semmi jobban nem eshetett volna, mint az, hogy a gr. Andrássyaktól,« — tehát bizonyára mindketten ott voltak — »és több képviselő úrtól azt hallottam, hogy ez nem igy van.« (Nagy mozgás és felkiáltás jobbfelől: Nem is mondták!) Ha tehát 1889-ben ezt az álláspontot foglalta el a képviselő ur, hogy a 11. §. alapján nincs jogosultsága a német nyelvnek, legalább is tartozott volna megindokolni azt, hogy ezt a nézetét, mely homlokegyenest ellenkezik az előzővel, mire alapítja? Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A t. képviselő ur adós maradt az indokolással. Pedig azon történeti névnél fogva, melynek viselője a képviselő ur, a magyar nemzet joggal megvárja, hogy ha oly egyén fölfogásában változás áll be, a ki egyszer a nemzeti akarat letéteményese volt, hogy ez legalább nregindokoltassék. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) És, t. képviselő ur, ne feledje el azt, — a mit szintén elfeledett, mert, ugy látszik, a képviselő ur csak feledni szokott — hogy a közjogok Bem el nem birtokolhatok, sem el nem évülnek, csakis lemondás által szüntethetők meg. Ha ön és a többség lemond a nemzet veleszületett jogáról, ba önök kiszolgáltatják még ezt is Ausztriának, megölték Magyarországot, de ezért azután számoljon az önök lelkiismerete az igazságos Isten ítélőszéke és az emberek előtt! (Elénk éljenzés és taps a szélsőbaloldalon.) Gabányi Miklós; Akkor önök hazaárulók! Gr. Hadik Endre: Vigyázzon, majd lesz ! (Zaj. Felkiáltások: Őt perreg szünetet kérünk!) Elnök: A képviselő ur maga kéri ? Babó Mihály: Öt perez szünetet kérek. Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket gr. Apponyi Albert foglalja él.) Elnök: Az ülést újból megnyitom és kérem a szónok urat, szíveskedjék beszédét folytatni. Babó Mihály: T. ház! A katonai nyelv kérdésével kapcsolatban még néhány rövid megjegyzést vagyok- kénytelen tenni. Azt mondja a t. túloldal és a túloldalon gr. Andrássy Gyula képviselő ur is, hogy a hadsereg feladatait csak akkor teljesítheti jól és helyesen, ha egységes szolgálati nyelve van. Ha azt mondaná a t. képviselő ur, mint a magyar országgyűlés egyik tagja, hogy KlSpVH. NAPLÓ. 1901 1906. XII. RŐTET. annak az egységes nyelvnek magyarnak kell lennie, akkor talán nem szólhatnánk ellene, de az osztó igazság követelményét tartva szem előtt, mi az osztrákokkal szemben ilyen követelésekkel nem állunk elő. Csináljanak ők, a mi nekik tetszik; de hagyjanak nekünk is cselekedni alkotmányos jogaink szerint, mert mi erről a pártról különleges jogokat, különleges kedvezményeket tőlük nem kívánunk, hanem igenis tiltakozunk az ellen, hogy bárki ennek a nemzetnek hátrányára jogokat élvezzen. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Ugron Gábor: Lueger! Babó Mihály: Nem áll az, hogy az egységes nyelv, különösen az egységes német nyelv ki volna magyarázható az 1867 : XII. t.-cz. 11. §-ából. Én nem akarom felolvasni az 1790 91-diki országgyűlésnek kiküldött bizottsága által egybeállított azon pontozatokat, a melyeket a hitlevélbe felvétetni kMánt épen a nemzet nyelve és a katonai nyelv szempontjából. De fel kell olvasnom az 1790: XVI. törvényezikket, (Halljuk! a szélsöbaloldalon.) a mely »a közdolgok vitelére az idegen nyelv nem használásáról és a magyarnak magatartásáról« szól. Ez a törvény czime. Ezen törvényben, t. ház, a következő rendelkezés foglaltatik (olvassa): »ő szent felsége biztossá teszi . . . Nessi Pál: Ki az? Babó Mihály: A király! Pap Zoltán: Lipót már »legszentségesebb« volt! (Mozgás és zaj. Elnök csenget) Babó Mihály: ...a hü Karokat és Rendeket, hogy semminemű dolgokban az idegen nyelvet be nem hozza, de a kormányszéki dolgok még most is latin nyelven lesznek tárgyalva.« Hát, t. túloldali képviselőtársaim, azt kérdem önöktől: önöknek nem idegen-e a német nyelv? Nekünk az, és meg vagyunk győződve arról, hogy a magyar nemzetnek is az. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) És ha önök ott túlnan arra hMatkoznak, t. képviselő urak, hogy önök a nemzet többségének megbízásából jöttek ide — a mire nézve már elégszer ki lett mutatva, hogy az téves föltevés — ha önök mint többség a nemzet képviseletére hMatottaknak és kötelezetteknek tekintik magukat: akkor miért nincs önökben annyi erkölcsi bátorság, hogy odaálljanak a hatalom elé és nyíltan megmondják neki, hogy Magyarország törvényes intézkedései kívánják és követelik, hogy azoknak érvényt szerezzen királyi hitlevele és királyi esküje értelmében? (Élénk lielyeslés a. szélsőbaloldalon) Mert, t. ház, ne gondolja azt senki, hogy odakünn a munkára kárhoztatott nép jogainak érvényt tud szerezni akkor, ha önökben nincs meg a fellépésre szükséges erkölcsi bátorság és határozottság. {Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Tehát mindazon jogfosztásokért és jogvesztésekért, a melyek a nemzetet érték, a többséget terheli az erkölcsi felelőség. (Ugy van! Úgy van! a szélsöbaloldalon!) 10