Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-222

222. országos ülés 1903 tnárczius 7-én, szombaton. 101 után a parlament előtti téren gyűlést tartanak alattomos czéljaik elérésére. Megjelenünk e gyűlésen, hogy a gyűlés többség adta jogánál fogva olyan határozatot hozzon, mely a nép akaratának és érdekének megfelel.« Kubik Béla: Gratulálunk! Lovászy Márton: Azt kérdem tehát, hogy mi más ennek a második gyűlésnek és a felvonulásnak a czélja, mint az, hogy megzavarja és megakadályozza ennek a népgyűlésnek sikerét ? És a mig a miniszterelnök ur azt állítja, hogy nem szövetkezik ezekkel az elemekkel, de közegeinek rendelkezései és a tények megdönthetetlen ereje ezt a szövetséget világosan bizonyítja, addig én a miniszterelnök urnak összes kijelentéseit üres frázisoknak tekintem. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: T. ház! Én csak annyit jegyzek meg, hogy bármit gondoljon Lovászy Márton képviselő ur, nincs igaza, mikor azt mondja, hogy tények bizonyítanak valami szövetséget. Bármiképen mondja is, nincs igaza, nem fogadhatom el, visszautasítom és a konstrukcziója ennek a bizonyítási kísérletnek is mutatja, hogy nincsen igaza. Abból akarja megkonstruálni okoskodását, hogy ma egy plakát jelent meg, mely ugy szól, a mint ő azt felolvasta, hogy megakadályozni jönnek bizonyos határozatokat és erre adott engedélyt a rendőrfőnök, tehát ezért van szövetség. Hát ez a megkonstruálás egy merőben téves alapon történt, mert ma jelent meg az a plakát, az az engedély pedig hétfőn adatott ki. / Ugy van ! TJgy van ! jobbfelöl.) Hát hogyan legyen sejtelme annak a rendőrfőkapitánynak, mikor jelentkeznek nála azok a polgárok, — mert hiszen azok is csak polgárok, (Egy hang a szélsöbaloldalon: De ma már tudja! Zaj.) — hogy ők arra a népgyűlésre el akarnak menni, mondom, honnan sejtse az a rendőrfőkapitány, hogy oly czélzattal jönnek, a melyet hétfőn nem mondanak meg, hanem csak szombaton? Azért ebben a megkonstruálásban nincsen logika, nincsen igazság és azért ezt tökéletes frázisnak jelentem ki ismételten. (Élénk helyeslés és tetszés a jobboldalon.) Beszélnek az urak szövetkezésről. Hát ezt is visszautasítom. A t. urak tárgyaltak azokkal a szocziálista urakkal napokig, (Derültség és helyeslés a jobboldalon.) de nem tudtak megegyezni. Kubik Béla: Önök, ugy látszik, meg tudtak egyezni! (Folytonos zaj.) Széll Kálmán miniszterelnök: Ha én azt mondanám : a ki tárgyal a szocziálistákkal... (Folytonos zaj.) Elnök (Csenget): Csendet kérek! Széll Kálmán miniszterelnök: . . . hogy az szövetkezés, talán több igazam lenne, mint önöknek, a kik nem tudják bebizonyítani, hogy én velük tárgyaltam. (Tetszés a jobboldalon.) KÉPVH. NA.PLÓ. 1901 4906. XII. KÖTET, Én nem tárgyaltam, de szövetkeztem; önök tárgyaltak, de nem szövetkeztek! (Elénk tetszés a jobboldalon.) Ez nem logika, hanem egyszerűen annak a magyar közmondásnak az applikálása, hogy: ha akarom vemhes, ha akarom, nem vemhes. (Hosszantartó élénk tetszés a jobboldalon.) Elnök: Kubik Béla képviselő ur személyes kérdésben kér szót! Kubik Béla: T. ház! Azt hiszem, azok után, a miket Lovászy Márton t. képviselőtársam elmondott, nekem már semmiféle okom. nincsen annak bizonyítására, hogy mi igenis tárgyaltunk a szocziálistákkal és meg nem egyeztünk, önök pedig, nyíltan kimondom, nem tárgyaltak, de megegyeztek. (Élénk tetszés, éljenzés és taps a szélsőbaloldalon. Derültség és ellenmondás a jobboldalon. Elnök csenget.) Megegyeztek pedig abban, hogy a nemzeti engedmények megtagadtassanak. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Nem ugy van! (Nagy zaja ház minden oldalán.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Kubik Béla: Valamikor, t. képviselőház, Szilágyi Dezső ült a képviselőház elnöki székében. Akkor talán szintén hasonló hevesebb ülés volt, mint most. Mi azt kiabáltuk, hogy : »Ez az igazság?* Szilágyi Dezső azt mondta, hogy, kérem, nem az itt a kérdés, hogy hol van az igazság, itt az a kérdés, hogy hol van a többség. (Félkiáltások a jobboldalon.- Pécliy Tamás mondta!) A Bánffy-régime alatt (Nagy zaj. Elnök csenget.) hasonló jeleneteknek voltunk tanúi mint most. Addig, amig Széll Kálmán nem hagyta el azt a teret, a melyen nyugodtan tárgyalhatott . . . Széll Kálmán miniszterelnök : Nem hagyta oda! Kubik Béla: . . . négy esztendő óta minden erőszakosság nélkül, soha olyan óvácziót nem kapott, mint a milyet kapott most az önök részéről akkor, a mikor az erőszakosság terére lepett. (Zajos lielyeslés és éljenzés a balés a szélsöbaloldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek ! Kubik Béla. Fiók Bánffyvá lett! Széll Kálmán miniszterelnök: Én azzal zárom be ezt a vitát, hogy én nem hagytam el azt a teret, a melyet elfoglaltam, a törvényesség terét: nem is fogom elhagyni, hanem igenis, hogy ha a kisebbség uralmát akarják létesíteni (Ugy van! Ugy van! Zajos helyeslés a jobboldalon.) és mi annak ellentállunk, s a többség uralmát törvény és jog szerint érvényre akarjuk juttatni, akkor ne mondják azt, hogy ez erőszakosság; Én állok a törvény alapján és nem önök! (Éljenzés és taps a jobboldalon.) Kubik Béla: Csak egy szót! Elnök : Kérem, most Holló Lajos képviselő ur kíván személyes kérdésben szólani. 51