Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-221

221. országos ülés 1903 márczius 6-án, pénteken. 383 a honvédelmi miniszter ur az indokokban, hogy a népszámlálás adatai és az ujoncz állítás eredményei szerint ugy a magyar korona országai mint az ő Felsége uralkodása alatt lévő többi királyságok és országok teherviselési képessége jelentékenyen emelkedett. Maga a miniszter ur érezte azonban, hogy ez az indokolás meg nem állhat, mert elismerte később, hogy a teherviselési képesség csupán az ujonczok kiállitására vonatkozott. Ha tehát a dolog ekként áll, mi módon tartja lehetségesnek a miniszter ur, hogy ez a kizsarolt ország megerőltetés, rázkódtatás és adóemelés nélkül képes lesz fedezni azt a hét millió évi többletet, mely saját beismerése szerint csupán az ujonczlétszám emelése folytán a magyar korona országait terhelni fogja. (Igás! Ügy van! a szélsobaloldalon.) Ez azonban csak a költség kisebb részét képezi, mert a miniszter ur maga jelentette ki február hó 17-én tartott beszédében, hogy a rendkívüli költségvetés, mMel tüzérségi anyag beszerzéséről van szó, nagy pénzbe fog kerülni, de hogy mennyibe fog kerülni, azt most tőle hiába kérdezzük. Azt mondta továbbá: »Mindaddig, mig a rendszer, az anyag, az ágyuk rendszere véglegesen megállapítva nincs, én nem nyilatkozhatom esnem nyilatkozbatik senki sem.« A beterjesztett évi költségvetés, a melyben az ujonczjutalék felemelésével járó hét millió korona sem szerepel, óva int bennünket a takarékosságra. Sőt épen beterjesztett jelentése a pénzügyi bizottságnak, mely az 1903-ik évi költségvetésre vonatkozik, nagy nehezen ki tudott ugyan mutatni 443.204 korona felesleget, de ez szomorú felesleg. (Igaz! Ugy van !a szélsobaloldalon.) Mert ha megnézzük az utolsó lapon lévő rendkívüli bevételek czimét, azt látjuk, hogy tekintélyes deficzittel állunk szemben, nem hogy feleslegünk lenne, hanem már jelenleg is evezünk a deficzit hajójában. (Igás! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) T. i. a rendkívüli bevételek közt sorolja fel a költségvetés a magyar kir. állanivusutak beruházsi költségeire felveendő kölcsönt; ez oly bevétel, a miben sok köszönet nincs, (Igás! Ugy van! a szélsobaloldalon.) azután az egyes tárczák terhére kölcsönökből eredő bevételeket, mely rendkívüli bevételeknek ezen két tétele maga körülbelül 24 millió koronát tesz ki. Ezzel tessék szembe állítani a 442.000 korona felesleget, akkor majd elválik, mennyi jut az ágyúkra és taraczkokra. Széll Kálmán miniszterelnök: Hálaistennek, ugy látszik, már a budgetet tárgyaljuk! Horváth Gyula: Ezt a kis kitérést meg fogja nekem engedni a t. miniszterelnök ur, de ez szükséges volt, hogy indokoljam, hogy a hét millió korona többletet sem leszünk képesek a költségvetésből fedezni. Kíváncsi vagyok, miként lesz képes a honvédelmi miniszter ur ebből a költségvetésből, mely tulajdonképen deficzittel záródik, nemcsak ezt a két milliót, hanem azt a legalább is 40—50 millió koronát fedezni, a mit az ágyúk és egyéb anyagok beszerzése pénzbeli áldozatkép jelent. Tehát, t. képviselőház, vegyük a lehető legkedvezőbb esetet. Mondjuk, hogy a rendkívüli beruházás költségei, tudniillik ezeknek az ágyuknak és egyéb anyagok beszerzésének költségei nem fognak többet kitenni 20—30 millió koronánál. Hát van nekünk 20—30 millió korona feleslegünk ? Ha pedig ez az összeg rendelkezésünkre áll, nem tudjuk mi azt kulturális és nemzeti irányban megfelelőbben felhasználni? Hogyha mi csak 20 millió koronát fordíthatnánk iskolákra, micsoda nemzeti missziót tölthetnénk be és a^hazának mennyi polgárát tehetnó'k magyarrá! És ha még további feleslegek fölött rendelkezhetnénk, vagy mondjuk, hogy a képzeleti 20 millió koronát máskép hasznälhatnók fel, teszem fel csak 200 gyárat állithatnánk fel, vagy latifundiumokat vásárolhatnánk, micsoda hatalmas alapjait vethetnők meg a nemzeti vagyonosodásnak és tehetnők lehetővé a tisztességes megélhetést azok számára is, a kik most a megélhetés gondjai elől az édes hazából kMándorolni kénytelenek. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ne hasonlítsuk mi magunkat más államokhoz . . . (Zaj a néppárton, Fölkiáltások a ssélsiibaloldalon: Ne prédikáljanak olyan hangosan!) Kubik Béla: Alapszabálya van a kaszinónak ? Horváth Gyula: . . . mert azzal legkevésbbé van indokolva a létszámemelés szüksége, hogy a, nagyhatalmi állás ezt ugy kívánja, vagy hogy más államokkal a fegyverkezésben lépést kell tartanunk. Addig kell takaróznunk, a meddig a takaró ér. De különben előbbre való minden államra nézve elsőrendű szükségleteinek kielégítése és gazdasági helyzetének szilárdítása. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Franczia- és Németország is csak azután fordított gondot haderejének növelésére, mikor elsőrendű szükségletei kielégítést nyertek. De állithatjuk-e mi ugyanezt saját országunkról? Akármit mond a t. honvédelmi miniszter ur, elvitázhatatlan tény az, — s erre mint legilletékesebbre, a pénzügyminiszter úrra hMatkozom — hogy a gazdasági helyzet . . . (Zaj a néppéirton. Felkiáltások a szélsobaloldalon: Halljuk ! Halljuk !) Elnök (csenget): Csendet kérek! Horváth Gyula: . . . a gazdasásági helyzet válságos és a nép szegény. Szerezte be volna a t. miniszter ur a statisztikai adatokat az adóvégrehajtásokról, a bekebelezett és be nem kebelezett adósságokról. Akkor arról győződött volna meg, hogy ebben a gazdaságilag kizsarolt és kifosztott országban indokoltabb volna malmost is az elviselhetlen terhek leszállítása, mint ujabbakkal való emelése. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Sokkal nagyobb szükségünk volna népiskolákra és kisdedóvókra, mint az ujonczlétszám szaporítására. S kérdezze meg a közoktatásügyi miniszter urat, nem kell-e a