Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-221

22Í. országos ülés 1903 márczius b-án, pénteken. 375 programmját nem képezte, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) a javaslatok beterjesztése óta pedig az ország nagy többsége azok ellen nyilatkozott. Ily körülmények között tehát minden fegyver jogosult, a mely ezen javaslatnak törvénynyé válását megakadályozza. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Sőt, a mint elismerem azt, hogy semmiféle áldozat sem nagy, ha az ország védelmének biztonságáról és a nemzeti lét biztonságáról van szó, épugy még az obstrukcziónak is helye van akkor, a midőn a haza és a nemzeti lét érdekei forognak koczkán. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Ritka esetben hangzott fel különben könynyelmübb vád az ellenzék ellen, mint jelenleg, különösen a kormány által sugalmazott sajtóban az obstrukczió vádja, s nem egyéb ezzel szemben olcsó jelszónál a parlamentarizmus veszedelmének hangoztatása. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Azok, a kik ezzel előhozakodnak, nincsenek tisztában a fogalmakkal. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Áz ellenzéknek nem hMatása a kormány hiúságát legyezgetni, (Uqy van! a szélsobaloldalon.) de azért akkor, midőn a vita megkezdése óta semmi egyebet nem tett, mint a javaslatokat behatóbb kritikával bírálta, nem lépett túl még azon a határon sem, a melyet az annyit hangoztatott és állítólag veszedelembe jutott parlamentarizmus megkíván. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Ha valaki ebben a házban obstruál és a parlamentarizmust veszélyezteti, az nem lehet más, mint a honvédelmi miniszter ur, (Ugy van! a szélsobaloldalon.) a ki sokszor nagyon is katonastilusban tartott közbeszólásaMal valóban ennek a vitának komolyságát teszi koczkára, (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Megvallom én a magam részéről — és a saját nézetemet fejezem ki — a jelen esetben indokoltnak tartanám az ellenzék részéről az obstrukczió minden nemét, mert midőn a parlamentben nem a nemzet többségének akarata nyilvánul meg, vagy midőn a többség, mint jelenleg is, azzal ellentétbe helyezkedik, nem valódi, hanem csak álparlamentárizmusról lehet beszélni, akkor az erkölcsi igazság az ellenzék részén van. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) A miniszterelnök ur maga is elismerte az obstrukczió jogosultságát akkor, mikor az abban rejlő erőt saját hasznára fordíthatta, pedig akkor nem is annyira elvi, mint inkább személyi ellentétekről és harczokról volt szó, és az akkori kormányelnöknek épugy megvolt a tekintélyes többsége, a kik épugy életüket és vérüket áldozták volna fel, mint feláldozni készek ós hangoztatják is ezen készségüket a jelenlegi t. túloldali képviselők. Pedig csak annyi a különbség a két kormány közt, hogy míg Bánffy erőszakkal kormányzott, addig a jelenlegi miniszterelnök ur frázisokkal kormányoz. (Felkiáltások a szélsobaloldalon: Sokkal veszedelmesebb!) Ezek a frázisok azonban ma már túlélték magukat és meggyőzhettek mindenkit arról, hogy a magyar állam tekintélyének és a nemzeti eszmének még az az erőszak is nagyobb hasznára volt, mint a miniszterelnök ur Dobzse László-politikája, a ki négy év alatt bebizonyította, hogy kormányzata egész sorozata a nemzeti eszme feladásának . . . Ettől a kormánytól a katonai terhek ellenében a nemzeti eszme javára valóban nem lehet ellentértéket remélni, mert ez a kormány nem tesz az országért semmit, de a hatalomért mindent. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Széll Kálmán képes a magyar államiság legelemibb jogairól is lemondani, a magyar alkotmányt is kiszolgáltatni, ha ezáltal egy paktumos görögtűz fényének dicskoszorujával köritheti fejét. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Az még csak érthető, hogy a miniszterelnök ur áradozó frázisaMal a nemzeti pártot is elkábította és a fúzióra birta. De az már valóban csodálatos, hogy most, a midőn egész múltjukat megtagadja az általa követett politika, még mindig nem képesek kijózanodni. Pap Zoltán: De még várunk és remélünk! Horváth Gyula: De annál jobban kijózanodott a nemzet közvéleménye, mert azt látja beigazolva, hogy a nemzeti pártnak nagy hangon hirdetett ígéretei nem voltak egyebek frázisoknál. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Ez a kormány s az ily elemekből álló többség ne féltse a parlamentarizmust az ellenzéktől, mert az rosszabb kezekben sehol sem lehet. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Vádolnak bennünket azzal is, hogy fontos törvényjavaslatok tárgyalását megakadályozzuk, s oda kényszeritjük a miniszterelnök urat, hogy költségvetés nélkül kormányozzon. Ez a vád azonban ismét azok fejére hull vissza, a kik ezt az állapotot előidézték. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Az ellenzék, mint a nemzet érdekeinek szószólója elvi harczot folytat a katonai javaslatok ellen, de, a mint a közelmúlt igazolja, sohasem - akadályozta meg és nem is fogja megakadályozni olyan javaslatoknak törvénynyé válását, a melyeket az országra názve hasznosaknak tart; de viszont a leghatározottabban visszautasít minden olyan törekvést, mely a polgárok anyagi és szellemi jólétét veszélyezteti. (Igaz! Ugy van ! a szélsobaloldalon.) Pap Zoltán: Bár régen is ugy tette volna mindig! Horváth Gyula: Módjában áll a kormánynak a katonai javaslatok visszavonásával vagy ezen tárgyalás felfüggesztésével a fontosabb törvényjavaslatokat tárgyaltatni, s meg fogja látni, hogy az ellenzék nem követ egyéni czélokat, (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) A parlamentarizmus ideálja és a miniszterelnök kötelessége az lett volna, hogy, midőn a nemzetre nézve olyan életbevágó kérdésekről van szó, mint a mostani javaslat, ennek szükséges voltára nézve ne csak Bécsben kérdezősködött volna, hanem már a választások alkalmával nyújtott volna módot a választópolgárok-