Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-221

364 221. országos ülés Í903 téri tárczát. Egy része azt mondta, hogy önzésből nem tölti be. Én azt mondtam, hogy nem hiszem. Széll Kálmán miniszterelnök: Hogy több dolgom legyen! Ebben áll az önzés! Gabányi Miklós: De nagy része azt mondta rá, hogy önzésből és leginkább azért, hogy a hatalom minden szála az ő kezében legyen összpontosulva. (Egy hang jobbról: KMel beszélgetett ?) No hát mamelukkal nem, az igaz! (Derültség.) Hanem függetlenségi érzelmüekkel beszéltem, mert mamelukkal nem is szeretek szóba állani. (Derültség.) Elég az hozzá, hogy ha a miniszterelnök ur a belügyminiszteri tárczát betöltötte volna, akkor Marosvásárhelyen sem történt volna meg az a tízszeres gyilkosság a képviselőválasztásnál, a mikor a miniszterelnök ur egyszerűen azzal exkuzálta magát, hogy neki Bécsbe kellett futnia, s azért nem volt itt. Ha tudta a miniszterelnök ur, hogy neki gyakran kell Bécsbe futnia, akkor meg kellett volna bíznia a miniszteri titkárt, hogy sürgönyözzön, és nem történt volna meg az a gyilkosság. És még hozzá azért a tízszeres, gyilkosságért senki sem lett megbüntetve. Én is azt mondtam, t. miniszterelnök ur, hogy nem önzésből nem töltötte be a belügyminiszteri tárczát már négy év óta, hanem azt állítottam, hogy ezzel olyan szegénységi bizonyítványt állított ki a miniszterelnök ur Magyarországra, a milyet még egy miniszterelnök sem: azt t. i., hogy mig Magyarországon négy év alatt képzett, oda alkalmatos egyén nem került, a kMel a belügyminiszteri tárczát betölthette volna, Felkérem most a t. miniszterelnök urat, töltse be a belügyminiszteri tárczát, de ne ugy, mint tette szegény Horánszkyval, a kit kereskedelemügyi miniszterré tett, pedig nem ez volt a fakja, halála előtt három héttel. (Derültség.) És hogy az a petyhüdt szellem, a mely a kormányban van, felfrissüljön, tessék betölteni a belügyminiszteri tárczát a haza egyik bölcsével, Beőthy Ákos t. képviselőtársammal, vagy Komjáthy Bélával, Barabás Bélával, Thaly Kálmánnal. (Felkiáltások jobboldalon: GdbányMal!) Én semmiféle rangra, módra nem vágyódom. (Felkiáltások a jobboldalon: Főudvarmester!) ISÍekem csak a képviselőség kell. Ne szavazzanak meg önök mindent, t. túloldal, mert szegényedik az ország. Látszik abból is, hogy rengeteg nép vándorol ki minden évben. Múltkor a t. túloldal egy jeles tagja, Hegedüs Loránt képviselő ur egy beszédében azt mondta, hogy 1901-ben 76 ezer ember vándorolt ki Magyarországból. Ennyi ment ki csak Amerikába. De nekem biztos statisztikai adataim vannak, hogy 112.655 ember vándorolt ki Amerikába, továbbá Szerbiába, Oláhországba, Poroszországba, Francziaországba, Bulgáriába stb. Ha ezt a törvényjavaslatot megszavazzák, végkép ki lesz szipolyozva Magyarország. A középbirtokosok és kisbirtokosok ellen mindenmárczius 6-án, pénteken. nap van árverés és nem magyar birtokos veszi meg, hanem csehek, németek, francziák és zsidók veszik meg; kiszolgáltatják Magyarországot annak, hogy még ha marad is magyar, de nem lesz Magyarország. Tessék végigmenni Budapestnek, vagy bármely városnak, községnek utczáin és nézzék a czégeket. Kilenczven századrésze annak idegen. Egy századrésze talán magyar, de annak is fele ötven krajezáros. Hát még ha ezt igy tovább hagyják folyni! Most, t. képviselőház, engedjék meg, hogy a kormánypártot 10 parczellára oszszam fel, (Nagy derültség.) Tavaly már egyszer felosztottam önöket rótákra, mint az aratóknál szokás. Most ezt nem érdemlik, Tavaly, eszükbe juttatom most, négy rótára osztottam fel önöket. Háromszázhuszonhárman vannak, 80—80 jut egy rótára és igy 127 ülésből 32 ülésen volt idefenn egy-egy róta. Az igazat megvallva, 32 ülésért az a képviselői tiszteletdij sok, magamfajta pontos, reguláris embernek édes kevés. Rakovszky István: Tökéletesen igaza van! Gabányi Miklós: Nem osztom most önöket rótákra; csürhékre, nyájakra meg nem akarom, de ugy bánok önökkel, mint mérnök a földdel, mert olyanok is, mint a föld, olyan türelmesek, olyan tehetetlenek. (Derültség a bal- és a ssélsöbaloldalon.) A föld is hagy magán turkálni, fúrni, szántani, boronálni, önök is tűrik. Még trágyázni is lehet. (Derültség.) Felosztom tehát tiz parczellára. Tessék számolni, hogy stimmelni fog-e; stimmelni fog, pedig papírba többet bele sem nézek. Az első parczellába veszem a 40 horvát képviselőtársamat, a másik parczellába mindjárt a 20 nemzetiségi képviselőtársamat. (Felkiáltások jobbfelöl: Nincs annyi!) Hogy a Ljubomir leköszönt, a Korodi Lutz pedig nem tudom hol van, arról én nem tehetek. (Derültség.) Most együtt szólok hozzájuk, mind a 60-hoz, hogy az országban és másutt is abban a véleményben vannak az emberek, hogy önök ^talán a magyar hazának nem hű fiai volnának. Én nem hiszem. Önök tudják azt, hogy magyar föld hordja önöket a hátán és magyar kenyeret esznek, mind abban, a miben a magyar honpolgár részesül, önök is minden jótéteményben részesülnek. Mutassák meg önök, hogy csakugyan magyar honpolgárok és igaz emberek azzal, hogy ezt a törvényjavaslatot nem szavazzák meg a kormánynak. Ennyit szólok csak önökhöz. A harmadik parczellába osztottam be a t. miniszter urakat, kMéve a honvédelmi miniszter urat, mert ő egymagában fog jönni egy parczellában. (Nagy derültség.) Gondolom a hetedikben. Egy szerencsétlen numerusba találtam beosztani. A miniszter urak azért szavaznak meg mindent, mert görcsösen ragaszkodnak a piros bársony székhez és a hatalomhoz; nohát ezen nincs is mit csodálkozni, mert hát nagyobbrészt rossz érzelműek is!