Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-220

220. országos ülés 1903 márczius 5-én, csütörtökön. 349 hogy ő Felségét a koronás királyt 11 hónapig elzárta annak bölcs belátása elől, hogy a nemzet érzékenységét neki is kímélnie kell, hogy a nemzet érzelmeit neki is tisztelnie kell és hogyha a nemzet törvénysértést és jogtalanságot lát azokban a dolgokban, ugy a koronának azokat orvosolnia kell. Az utolsó időben, a 11-ik hónap kezdetén, azt tanácsolták a koronának, oszlassa fel az országgyűlést, mert különben nem kap ujonczot. Ezt tanácsolták és a korona el volt határozva, hogy az országgyűlést feloszlatja, a mely pedig 1839. június 2-ától együtt ült és tanácskozott 1840. április haváig. Miként lett vége a viszálynak, azt a t. miniszterelnök ur tudhatja. Kevés ember tudja, a históriában még nincs megírva, de az elhunyt nagy államférfiú, Deák Ferencz, neki is elmondta bizonyára. A viszálynak ugy lett vége, hogy a király a nádor közbenjárására cserbenhagyta a kormányt és sem az országgyűlést fel nem oszlatta, sem annak a bolond és a nemzet minden érzelmét sértő álláspontnak a védelmére nem kelt, hanem az Ítéleteket és azok következéseit megsemmisítette, és azoknak a szerencsétlen, egykori dicső emlékű honfitársainknak a szabadságát visszaadta. Mikor ez megtörtént, akkor az országgyűlés 1840. május havában elfogadta a királyi propozicziókat és megadta az ujonczokat. De addig nem. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Csukassa be magát: ki szabadítjuk! Eötvös Károly: T. honvédelmi miniszter ur, a reglement igy tartja, a Corpus Juris amúgy tartja, s a Corpus Juris is nagy dolog. Ha az egyiket ismeri az ember, czélszerü, hogy ismerje a másikat is. Az ország alkotmányi küzdelmeinek történetében nagyon sok bölcseség van, és ha az az egyéni véleménye, hogy mi most itt elégedetlen elemet kepeiünk, hát vegye tudomásul, hogy Deák Ferencz 1839—40-ben csak olyan elem volt, mint mi, (Helyeslés a szélsőhaloldalon.) tbhát valami nagyon mi nem szégyeljük magunkat. (Tetszés és helyeslés a szélsöbalóldalon. Mozgás jobbfelöl.) Azt mondta tegnap az igen t. honvédelmi miniszter ur . . . (Halljuk ! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: De sokat vétett az a honvédelmi miniszter! Eötvös Károly: Elhoztam az újságot, a melyet ugy hMnak, hogy »Magyar Nemzet.« Abban látjuk, hogy b. Fejérváry Géza Justh Gyula képviselő ur beszéde alatt közbeszólott, hogy: » Sehol a világon nem beszélnek ugy a hadseregről, mint itt!« B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Az már szent igaz! (Nagy mozgás és zaj a balés a szélsobáloldalon.) Okolicsányi Lászlő: Van is rá okunk! (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Rákosi Viktor: HátFrancziaországban?Hát a német szocziálisták ? (Hosszantartó mozgás ás zaj. Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) Eötvös Károly: A t. honvédelmi miniszter urnak minden szava szent, a mit itt kijelent. (Mozgás a jobboldalon. Zaj és közbeszólások a szélsobáloldalon.) Kubinyi Géza: Érdekesebb Eötvös beszéde, mint az urak lármája! Eötvös Károly:... de ő adós marad azzal, hogy megmondja, mi hát ennek az oka? Hát kisértsük meg ezt mi. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Car tel est mon plaisir! Eötvös Károly: Németül, csak németül kérem ! (Derültség a szélsobáloldalon. Zaj.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Azt csak Gabányi érti! (Élénk derültség.) Eötvös Károly: T. ház ! Én megvallom, hogy a többségnek, a szemközt ülő párt egészének eljárását nem helyeslem. De hiszen az nem nagy dolog, hogy nem helyeslem, csakhogy még nem is értem. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Az már nagyobb dolog ! Eötvös Károly: Bizony nagyobb dolog, pedig törekszem ám megérteni. De pl. a volt nemzeti párt tagjainak eljárását e kérdésben egyáltalában nem értem. Pap Zoltán: Senki sem érti azt az egész országban ! (Mozgás és zaj a szélsőbaloldalon.) Eötvös Károly: Röviden érintem meg ezt a dolgot, mert hiszen megszűnt az a párt; arról a pártról és annak programmjáról beszélni, már tárgytalan dolog. De igenis vannak tiszteletreméltó tagjai itt a házban, és lehetetlen, hogy azok a tagok egykori pártállásuk hagyományait, ösztöneit, irányát, nézeteiket oda ne vitték volna magukkal. És én megvárnám azt és megvárná a nemzet is pártkülönbség nélKÜl, hogy az az erkölcs, a mely bennük volt akkor, midőn az ellenzéken voltak, azok a nézetek, azok az elvek, kisértsék meg a megvalósulást ott a kormány háta mögött. (Élénk helyeslés a szélsobáloldalon.) Hogy mit mondott a nemzeti párt egyik vagy másik tagja egykor, azt én a multak örökre nyugvó homályából felturkálni nem fogom. Egy dolog bizonyos, és erről tanúságot teszek : hogy az a volt nemzeti párt 20 vagy több éves fennállása alatt a nemzetnek sok reményét, sok jogos és becses várakozását kapcsolta magához. (Ugy van! Ugy van! a szélsobáloldalon.) A nemzeti párt nevével és működésével sok nemzeti vágy, sok jeles, hazafias törekvés volt összekapcsolva. (Ugy van! Ugy van! a szélsobáloldalon.) A nemzet nagy rétegei, még a más pártbeliek is, még mi, függetlenségi pártbeliek is hittük és reméltük, hogy azon reményeket legalább részben be fogja váltani az a párt; s hogy ama nemzeti nagy várakozásnak, a mely működése közben hozzákap csolódott, legalább részben eleget fog tenni. Négy esztendő óta várjuk ezt. Az eddigi közjogi és törvényhozási cselekményeknél még lehetett azzal mentegetődzni... hogy.nincs itt. a