Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.
Ülésnapok - 1901-220
344 220. országos ülés 1903 márczius 5-én, csütörtökön. nemzeti vívmányként megadjuk nektek a 15.000 főnyi emelésért. (Derültség a szélsőbaloldalion. TJgy van! Ugy van!) Hát t. honvédelmi miniszter ur beszéljünk őszintén, komolyan egymással. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Na, beszéljünk! (Derültség.) Eötvös Károly: Lehet-e erről komolyan beszélni, ha 32 esztendő óta nem tudták megtenni ? Mert mindig megígérték, hát ujabb 32 esztendeig várjunk a nemzeti vívmányokra és 15.000 főnyi ujonczért megadjuk mindjárt?Hát lehet így a nemzet képviseletével játszani? (TJgy van! Úgy van! a szélsobaloldalon.) Azt mondja a t. miniszterelnök ur, hogy szavát adja, hogy ő megcsinálja. Én felmentem az adott szó alól. Nem fogja megcsinálni, megjövendölöm. Rossz kenyér a próféta-kenyér, jól van, mégis beleharapok. Nem fogja megcsinálni. Széll Kálmán miniszterelnök: Nem azt mondtam, hogy megcsinálom, hanem azt, hogy beváltom a mit mondtam, a míg itt ülök! Eötvös Károly : Semmi esetre sem csinálja meg. De ha megcsinálja is, ezt ellenérték gyanánt a nemzet részére vívmány gyanánt feltüntetni nem lehet. (TJgy van! TJgy van! a szélsőhal oldalon.) Felpénz ez, a mely nekünk nem jó. Ott a másik feltétel, a magyar honos katonatiszteknek magyar ezredekbe való áthelyezése. Bocsánatot kérek, ez még szomorúbb dolog. Nagyon nehéz erről beszélni. Itt vádak emelkedtek sajtóban, Ausztriában mindenütt, hogy az ezen az oldalon ülő férfiak gyakran bevonják a koronát a vitába. Vádolnak bennünket, helytelenítik eljárásunkat, hogy a koronát bevonjuk a vitába. Nekem most kedvem volna rá csak azért, hogy védelmére elmondjam, hogy 1868-ban már jó lélekkel elhatározta a korona, hogy a magyar tisztek a magyar ezredekhez osztassanak vissza. Mit szóljak azokról a kormányokról és különösen erről, a mely ő Felségének e kegyes és bölcs elhatározását nem tudta és nem akarja végrehajtani? Széll Kálmán miniszterelnök: Miért különösen erről? Eötvös Károly: Azt mondják, hogy bevonjuk a koronát a vitába. Hát védelmezni nincs jogunk a koronát? Hiszen védjük, követeljük, hogy szava érvényre jusson. Követeljük, hogy józan parancsának a hadsereg ellent ne álljon és a kormányok ne akként intézzék ő Felsége parancsát, hogy: lassan, lassan, lassan. (Derültség.) Hiszen ő Felsége is emberi törvények alatt áll; élete, halála nem biztos egy napig sem, de valószínű, hogyha 35 esztendő óta, mert most annyi ideje, hogy kiadta rendeletét, ha 35 esztendeig kellett várnia, hogy megvalósuljon az, — pedig most sem valósul ám meg, azt is bizton megmondom a t. miniszterelnök urnak, ne kösse hozzá a szavát, most sem lesz abból semmi — (Igaz! TJgy van! a szélstibaloldalon.) bizonyos, vagy legalább nagyon valószínű, hogy 35 esztendeig még elvárhat ő Felsége, és nem éri meg azt az időt, a mikor az ő jólélekkel el' határozott rendelete végrehajtást nyer. (Igaz! TJgy van! a szélscibaloldalon.) De hát nem is nyer, mert ha érvényesíteni akarnák, mi állja annak útját? De csak Ígéretekkel áll elő a t. kormány. Hat hete már, hogy az ellenzék nyugtalan| kodik. Erős a fájdalma és ez vezeti erős vitára, parancsolja az ellenállást egy fontos javaslattal szemben, a mely a hadsereg kiegészítéséről szólván, már természeténél fogva is rendkívül fontos, közjogilag is, egyébként is. Hat hete! Hiszen az a három dolog, a melyet ígérnek a miniszter urak, ha komolyan akarnák, (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) könnyen volna elintézhető. A jelvények dolga elintézhető kétszer 24 óra alatt. (Igaz! TJgy van! a szélsobaloldalon.) O Felsége 1868-diki rendeletének végrehajtása meg volna kezdhető minden irányban, és a katonai büntető-törvénykönyv is, a melyről ugy értesülök, hogy két nagy termet töltenek be a rávonatkozó írott és nyomtatott javaslatok, a melyek 130 esztendő óta készülnek, nem is 35 esztendő óta, megcsinálható lenne. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Mindig több! Eötvös Károly: Ha a t. kormány komolyan ; akarná, a katonai büntető-törvénykönyv tekintetében hat hét alatt, a mióta ez az u. n. obstrukczió tart, világ elé hozhatott volna valamit javaslat, próba, kísérlet, bizottsági jelentés, vagy más ilyesmi alakjában. Hiszen módja van a kormánynak bizottság utján sok esztendőre elhalasztani azt, hogy abból törvény legyen. De még azt sem kísérlik meg. Azt gondolja a miniszterelnök ur, hogy elég a puszta szó, a puszta beszéd, a puszta ígéret? Deák Ferenezre hMatkozom, Deák Ferenczre lesz szerencsém többször is hMatkozni, mert a miniszterelnök ur sokszor nagy szellemességgel, de mindig alaposság nélkül (Derültség a balés a szélsobaloldalon.) azt bizonyította előttünk, hogy ő Deák Ferencz politikai iskolájának növendéke, szellemének, irányának követője, politikai örököse. Egyszer meg kell vizsgálnunk azt, mi igazság van ebben. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Ma még nem teszem meg. Majd később lesz róla szó, de kénytelen vagyok kiterjeszkedni rá, vagy legalább érinteni. Azt mondta Deák Ferencz egyszer, hogy »századok sérelme, a sorsnak ezer csapása, százszoros csalódások már kifárasztották a nemzetnek egykor gazdag reményeit. A mit századok keserű csapásai lassankint megrontottak, azt egy pár, egy-két vigasztaló szó egyszerre helyre nem állithajta. Erre idő kell és tettek, nyiltszMüség, szeretet és türelem«. Idő volna; hol vannak a tettek, honvédelmi miniszter ur? Hol van a nyiltszMüség, t. honvédelmi miniszter ur ? B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Hol a türelem?
